167 millió éves dinoszaurusz lábnyomait fedezték fel | National Geographic

A skóciai Skye szigetén újabb izgalmas felfedezésre bukkantak: egy terület, tele dinólábnyomokkal, gazdagítva ezzel az ősmaradványok lenyűgöző gyűjteményét.

A jura időszak középső szakaszában a dinoszauruszok számos ágának sokfélesége jelentősen megnőtt. A Skócia partjainál álló Hebridák szigetein több lelőhely is található, ahol ezek maradványai előkerültek, a legújabb felfedezésre egy ősmaradványokban extra gazdag területen került sor.

Skye szigetének nyugati partvidékén a táj látványa mintha egy óriásgyermek játékai lennének szétszórva. A sziklaszirtkék és szögletes kövek tengerpartján valóban egykor hatalmas lények jártak, de nem építőkockákkal játszottak. Itt, a régmúltban, a félelmetes megaloszauruszok, a T. rex ősatyái, és a hatalmas növényevő szauropodák lépkedtek a puha, mocsaras talajon, nyomot hagyva a földben, ahol a természet csodái és a múlt titkai egyesülnek.

A lábnyomokkal teli terület csak apálykor megközelíthető, csak akkor látszanak a nyomok, ha a víz visszahúzódott. Az 1980-as évek elején vették észre az első benyomódásokat a partszakasz szikláján, azonban ekkor még nem volt világos azok természete, halak vájta búvóhelynek gondolta őket a felfedezőjük. 2019-ben aztán kiderült az igazság: számos háromujjú lábnyom bukkant fel a kutatók előtt, majd a nyomok zömét 2021-2024 közt sikerült megtalálni az Edinburgh-i Egyetem kutatóinak.

A felmérések során minden egyes nyomot alaposan megvizsgáltak, körbefotóztak, megmértek, minőségük szerint osztályoztak és feltérképeztek a skót kutatók. Könnyen lehet, hogy a későbbiekben majd még további nyomokat is találni fognak. A PLOS One folyóiratban közzé tett kutatást a világhírű őslénykutató, Stephen Brusatte vezette.

A jura időszak közepe kiemelkedő jelentőséggel bír a dinoszauruszok evolúciójának szempontjából, ám sajnos az ősmaradványok hiánya megnehezíti ennek a korszaknak a teljes megértését. Éppen ezért különösen fontos szerepet játszik Skye szigete, ahol már számos középső jura kori fosszíliát fedeztek fel, melyek új fényt deríthetnek e titokzatos időszakra.

Skócia ma viszonylag hűvös, gyakran szeles-csapadékos éghajlatú terület. A jura időszak közepén azonban gyökeresen más volt: meleg, szubtrópusias, a mai dél-spanyol vagy dél-kaliforniai területekhez hasonló hőmérsékletek uralkodtak az épp kialakulóban lévő Atlanti-óceán új szigetén. A térségben egy folyó deltatorkolatának vidéke volt, kiváló vizes élőhelyekkel.

Az viszont csak a puszta szerencse, hogy a lábnyomokkal találkozhatunk. A sok évmillió során rájuk rakódott kőzetrétegek pont mostanra koptak le róluk. Sajnos ez azt is jelzi, hogy nem örökkévalók e nyomok, a további erózió majd azt a kőzetréteget is lekoptatja, amelyben ma megtalálni őket.

A nyomok egy részét a 15-20 méteres testhosszúságú szauropodák hagyták hátra, melyek kerekded, lapos benyomódásokat formáltak a talajban. Amikor először felfedezték őket, az akkori kutatók halbúvóhelyeknek vélték ezeket a különleges nyomokat. Emellett a terepjáró méretű megaloszauruszok is sok nyomot hagytak, és ezek a lenyomatok különösen figyelemre méltóak, mivel a jura középső időszakából meglehetősen kevés információ áll rendelkezésünkre róluk. A nyomok iránya és eloszlása alapján olyan jelenet bontakozik ki előttünk, mint amikor a mai szavannákon az állatok egy itatóhely körül gyülekeznek: az egykoron létező lagúna partján sétálva ittak, majd folytatták útjukat.

A szauropodák és a ragadozó dinoszauruszok egyaránt gyakran időztek a lagúna területén, mivel ez a víz közelében található ökoszisztéma bőséges táplálékforrást biztosított számukra. Ezzel szemben a szárazabb, magasabban fekvő vidékeket inkább más dinoszauruszok preferálták, például a sztegoszauruszok és a kacsacsőrű dinók, akik a fák lombkoronáiban és a szárazabb növényzetben találták meg a számukra ideális élőhelyet.

A ragadozók tipikus háromujjú lábnyomai 40-55 centi köztiek voltak, és több nyomsort is hagytak. Ezek egymáshoz viszonyított elhelyezkedéséből világos, hogy nem egyszerre jártak ott a korabeli partszakaszon a dinók. A lábnyomok azt is elárulták, hogy az állatok kényelmes tempóban jártak (sétáltak) a lagúna partján, a ragadozók nem zargatták a szauropodákat. Összesen 63 theropoda lábnyomot és 56 szauropoda nyomot azonosítottak a szakemberek, kisebb termetű állatok nyomaira nem sikerült rábukkanni.

Ez arra is utal, hogy e két impozáns dinoszaurusz dominálta a jura időszaki lagúnák partvidékét. Míg a ragadozók két lábon közlekedtek, addig a hatalmas szauropodák négy lábon mozogtak, ami alapján a nyomok száma szerint a theropodákból sokkal több volt. A nyomok körüli kőzetfelület enyhe hullámzását figyelembe véve valószínű, hogy egy sekély, mindössze néhány centiméteres vízborítású területen keletkeztek. Ezt a feltételezést tovább erősíti, hogy a nyomok közvetlen környezetében nem voltak a kiszáradás jeleit mutató repedések.

A szauropodák lábnyomai meglepően sekélyek, figyelembe véve a hatalmas tömegű állatokat, amelyek hagyták őket. A kutatók kiderítették az okát is: a korabeli iszapréteg vékony volt, alatt pedig szilárd kőzetréteg húzódott, ami megakadályozta, hogy a lábak mélyebb nyomokat hagyjanak. A lábnyomok közötti távolságok elemzése alapján arra jutottak, hogy a szauropodák rendkívül lassan haladtak: tempójuk körülbelül az emberi gyaloglás felének fele volt, miközben a régi lagúnák partján sétáltak.

Skye szigetén több olyan lelőhely is felfedezhető, ahol a jelenlegihoz hasonló lábnyomkövületek találhatók, és ezek különböző fajok megjelenésének tanúbizonyságát adják. A kutatók úgy vélik, hogy a különbségek a korabeli ökoszisztémák sajátosságaiban rejlenek, például a víz sótartalmának variációi miatt. Ezen környezeti eltérések következtében itt a ragadozók lábnyomai voltak a dominánsak, míg más lábnyomkövületes lelőhelyeken a szauropodák nyomai bukkannak fel gyakoribban.