A Brutalista: végre megérkezett az első humorral átszőtt poszt-holokausztfilm, még ha nem is kifejezetten így tervezték!
Soha nem volt még olyan félreértett film, mint a Brutalista. Ez a mű, amelyet a mozikban most mutatnak be – éppen ma nálunk – máris 75 díjat zsebelt be, köztük számos rangos elismerést, és komoly esélyesnek számít az Oscar-díjakra is. Közben a világsajtóban nemrégiben egy másik okból is reflektorfénybe került, miután kiderült, hogy Adrien Brody és Felicity Jones magyar nyelvű próbálkozásait mesterséges intelligencia segítségével próbálták érthetőbbé tenni.
De mi is valójában a tévedés forrása?
A globális filmipar egyik legnagyobb idei művészfilm-durranását úgynevezett jól megcsinált, epikus sodrású, régivágású karriertörténetként és megrázó poszt-holokausztdrámaként ünneplik, miközben a több mint 3 és fél órás film ezeknek nevetséges, viszont elsőrendű, sőt kormeghaladóan bátor komédia. Ráadásul punk komédia. Olyan radikális szexes és zsidós poénokkal, amik némelyikét a Charlie Hebdóban sem mernék leközölni.
A Brutalista egy igazi filmszenzáció, bár legalább annyira impozáns, mint amennyire megterhelő. Fizikai és mentális próbára teszi a nézőt, hiszen játékideje hosszabb, mint a klasszikus Ben-Hur vagy a Titanic, ezért a mozikban 15 perces szünetekkel vetítik. Noha a film hossza félelmetes, valójában egy óriási tréfa, vagyis inkább egy rafinált átverés. A Brutalista ugyanis látszólag egy hagyományos dráma, egy ember életének félútján végigkísérve, miközben olyan nagyszabású témákról próbál mondani valami érvényeset, mint a létezés értelme vagy a társadalmi normák kritikája. De ahogy a nézők belemerülnek a történetbe, úgy derül ki, hogy a film sokkal inkább a konvenciók kifordítása, mintsem azok hűséges követése.
A fentiek alapján logikus lenne azt feltételezni, hogy a Brutalista egy komoly, sőt, szinte komor film. Bár első pillantásra valóban ennek tűnik, Brady Corbet rendező és forgatókönyvíró mesterien vegyíti a súlyos drámát a kegyetlenül vicces jelenetekkel és váratlan történetfordulatokkal. Olyan, mintha a South Park alkotói egy heroinista bevándorlós traumát dolgoztak volna fel, de Corbet bátorsága révén olyan határokat lép át, amelyeket még ők sem mertek volna.
