A jog szürkezónája: egy új perspektíva A jogi keretek nem mindig egyértelműek, és sok esetben találkozunk olyan helyzetekkel, amelyek a jog szürkezónájába tartoznak. Ezek a területek gyakran ellentmondásosak, és sokszor nehéz eligibilitásuk alapján megha
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/velemeny/a-jog-szurkezonaja-934412/
Az Oroszországra kivetett, példa nélküli szankciók bevezetésével az Európai Unió számos jogi és etikai kérdést ébresztett, amely a döntéseik jogszerűségével összefüggésben merül fel, és ezzel egyidejűleg sérült az uniós tagállamok polgárainak alapvető jogai.
Az EU 2024. december 16-án fogadta el az orosz szervezetek és személyek elleni 15. szankciócsomagot. Ez a szankciós lista tartalmazta az úgynevezett "árnyékflotta" harmadik országbeli tankerhajóit, valamint a Kínából, a KNDK-ból, Indiából, Iránból, Szerbiából és az Egyesült Arab Emírségekből származó magánszemélyeket és szervezeteket is. Az Európai Unió azzal indokolta a több kínai vállalatra vonatkozó, első alkalommal bevezetett korlátozásokat, hogy az Európai Tanács szerint ezek a vállalatok a hivatalos szankciókat kijátszva segítenek Oroszországnak drónokhoz és mikroelektronikához szükséges alkatrészeket beszerezni. A 15. szankciócsomag részeként az EU Tanácsa megtiltotta továbbá az orosz bíróságok által hozott ítéletek elismerését és végrehajtását az EU-ban. Mint az EU megjegyzi, az intézkedést azért hozták, hogy "megvédjék az uniós vállalatokat az orosz bíróság által ellenük jogellenesen megítélt kártérítések elismerésétől".
Az EU Tanácsa közleményében azt írta, hogy az Oroszországgal szembeni "gazdasági és egyéni korlátozó intézkedéseket" az "Ukrajna ellen folyó illegális háborúval összefüggésben hozták meg." Összességében az EU által Oroszország ellen elfogadott szankciók az EU történetében a legkiterjedtebbek és hatályukat tekintve példa nélküliek. Ráadásul nemcsak az oroszországi, hanem a harmadik országbeli jogi és magánszemélyek érdekeit is érintik. A szankciók elfogadásának, bevezetésének és kiterjesztésének mechanizmusa azonban számos kérdést vet fel és egyértelműen jogi indoklást igényel.
A fent említett intézkedések számos korlátozást és tilalmat tartalmaznak, amelyek diszkriminatív jellegűek, és nem felelnek meg sem az Európai Unió alapvető szerződéseinek, mint például az 1957-es EU működéséről szóló szerződésnek, sem a 1993-as maastrichti szerződés szellemének vagy szövegének. Fontos hangsúlyozni, hogy a bevezetett szankciók hatása nem csupán Oroszországra korlátozódik; valójában az uniós polgárok és a tagállamokból származó vállalatok is közvetlenül érzik a következményeket. Ezért elengedhetetlen, hogy az Oroszországgal szembeni uniós szankciók kérdése körüljáró jogi elemzést és átláthatóságot kapjon.
A szankciók legitimitásának kérdésével kell kezdeni, amely ma már gyakori vita tárgya a jogtudósok körében. Számos jogász úgy véli, hogy az EU által Oroszországgal szemben bevezetett szankciók, amelyek bár valóban jogszerűtlenek lennének, ebben az esetben mégis indokoltak, mivel azok a nemzetközi jog megsértésére és Oroszország Ukrajnával szembeni agressziójára adott válaszintézkedések. A nemzetközi jog szempontjából azonban csak a sértett állam, jelen esetben Ukrajna hozhat megtorló vagy ellenintézkedéseket. A jogtudósok között ezért nincs konszenzus a harmadik országok, különösen az EU-tagállamok tekintetében a harmadik állam nevében történő ellenintézkedések meghozatalának jogi érvényességét illetően.
Az uniós szankciók igazolására van ugyan egy tézis, amely szerint az egész világ szenvedett Oroszország Ukrajnával szembeni agressziójától a közrend, a közös értékek és az emberiesség egyetemes értékei megsértése miatt. És ebben az esetben - vélik egyes szakértők - igenis beszélhetünk a szankciók mint ellenintézkedések megfontolásáról. De van itt is egy árnyalatnyi gond: az orosz jogi és magánszemélyek elleni európai szankciók sértik ugyanis az alapvető emberi jogokat, különösen a tulajdonhoz való jogot, a szabad mozgáshoz való jogot és hasonlókat. Márpedig semmilyen ellenintézkedés nem sértheti ezeket az alapvető jogokat, erre nincs semmiféle jogalap.
Az emberi jogokat egy adott állam bizonyos esetekben korlátozhatja, ha a szükséges célok más módon nem érhetők el, de ekkor is figyelembe kell vennie az arányosság elvét. De még ebben az esetben is a korlátozó intézkedés eredeti okának tükröződnie kell a törvényben. Sajnos a tágabb értelemben vett emberi jogok kérdésének kibontása a szankciókkal összefüggésben kimaradt, holott a szankciók nemcsak az orosz állampolgárokat, hanem az EU-tagállamok lakosait is közvetlenül érintik.
Egy másik fontos szempont, hogy a szankciók nem átfogóak, hanem szelektívek, ami komoly kérdéseket vet fel a kivetésük igazságosságával kapcsolatban. Jelenleg több mint kétezer jogi és magánszemély található az Oroszországgal szembeni uniós szankciós listákon. Azonban nem világos, hogy milyen alapon történtek a kiválasztások. Például olyan prominens üzletemberek, mint Aliser Uszmanov, Mihail Fridman és Pjotr Aven, mind szerepelnek a listán, míg Vlagyimir Potanyin, aki a Nornickel holding tulajdonosa és az EU-ban jelentős vagyonnal bír (vagyonát a Bloomberg 31,4 milliárd dollárra becsüli), nem. Érdekes módon Potanyinnal szemben 2022-ben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Kanada és Ausztrália már szankciókat alkalmazott. A jogi személyek esetében is hasonló ellentmondások figyelhetők meg.
Nem arról van szó, hogy Vlagyimir Potanyin vagy több ezer orosz vállalat ellen szankciókat kellene bevezetni, hanem sokkal inkább arról, hogy egy átlátható, világos és jogilag megalapozott rendszert kell kialakítani a szankciós listákra való felvétel kritériumainak meghatározásához. Jelenleg azonban a szankciós rendszer teljesen felborult. A szankciók alapvetően egy bűncselekményre adott válaszként értelmezhetők, ám a bűncselekmény tényét egy bíróságnak kellene megállapítania. Bírósági határozat nélkül a szankciók kiszabásának nincs jogi alapja, különösen, ha magánszemélyekről van szó.
Kisebb közigazgatási szabálysértések esetén a szankciót egy arra jogosult hatóság is kiadhatja (például a rendőrség gyorshajtáskor az autópályán), azonban még ilyen körülmények között is van lehetőség bírósági felülvizsgálatra a határozattal szemben. Fontos, hogy a vonatkozó szabály (mint például a sebességkorlátozások) világosan szerepeljen a büntető törvénykönyvben vagy a közigazgatási szabálysértésekről szóló jogszabályban. Ezzel szemben az uniós szankciók gyakran csomagolt formában kerülnek elfogadásra, anélkül, hogy a konkrét személyekre vonatkozóan lenne megfelelő jogi alap.
Az Európai Unió az Oroszország elleni szankciókat "korlátozónak" és "megelőzőnek" titulálta. E szankciók fő célja olyan körülmények megteremtése, amelyek akadályozzák Oroszország, valamint az orosz állampolgárok és jogi személyek üzleti tevékenységét. Ugyanakkor világosan megfogalmazható, hogy a jelenlegi keretrendszer nem nyújt egyértelmű útmutatást arra vonatkozóan, hogy pontosan mit is tiltanak, mivel nincs kidolgozott és átlátható rendszer a tiltott cselekmények azonosítására. Ennek következtében hiányzik egy olyan minősítési kritérium is, amely alapján a szankciók alkalmazhatóak lennének adott egyének vagy entitások ellen.
Az Oroszországgal szembeni uniós szankciók napjainkra már nem csupán megelőző intézkedéseként funkcionálnak, hanem büntetőjellegű mechanizmusokká alakultak, amelyek az EU geopolitikai ambícióinak eszközeivá váltak. E szankciók célja, hogy az orosz állampolgárok számára jelentős kellemetlenségeket okozzanak, ami súlyos diszkriminatív jellemzőkkel bír. Kétségtelen, hogy az EU alapelvei között szerepel a faji, nemzeti és vallási alapú megkülönböztetés tilalma. Ugyanakkor az Oroszország ellen hozott szankciók a kollektív felelősség elvének sajátos értelmezésén alapulnak. Ennek következtében olyan intézkedések léptek életbe, mint például az EU területén élő orosz állampolgárok foglalkoztatásának korlátozása, illetve a százezer eurót meghaladó banki tranzakciók végrehajtásának tilalma számukra.
Az erkölcs és a jog olyan különálló entitások, amelyek sajátos szerepet töltenek be a társadalomban. Míg az erkölcsi normák irányt mutatnak az egyének viselkedésében, a jogi keretek a társadalmi rend fenntartására szolgálnak. Ha tehát erkölcsi szempontból senki sem vonhatja kétségbe, hogy bárki jogában áll tiltakozni a "Putyin barátja" jelző ellen, ez a címke önmagában nem alapozhat meg jogi korlátozásokat vagy büntetéseket. Amikor a bíróság előtt egy személy elleni szankciók jogszerűsége kerül terítékre, gyakran tapasztalható, hogy a bírák nehezen tudják összekapcsolni a szankciókat a megszorított személlyel, mivel az ok-okozati összefüggés nem mindig egyértelmű. Ennek következtében olykor gyenge és nem meggyőző érvek hangzanak el, amelyek gyakran megbízhatatlan forrásokból származó információkra, szubjektív véleményekre és hasonló tényezőkre építenek. A jogi eljárások során így felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet hiteles a szankciók indoklása, ha az alapjául szolgáló érvek nem állják meg a helyüket.
2024 szeptemberének végén egy osztrák bíróság döntése nyomán megszületett a határozat, amely feloldotta a Sibur International GmbH, az orosz olaj- és gázipari óriás leányvállalatának három hónapja zárolt bankszámláit. A számlák befagyasztását az osztrák belügyminisztérium kérvényezte, hivatkozva az Insider online portál értesüléseire, amelyek szerint a Sibur Holding anyavállalatát az EU szankciós listáján szereplő személyek irányítják. A bíróság azonban úgy találta, hogy az osztrák belügyminisztérium által szolgáltatott információk nem voltak kellően megalapozottak, így végül feloldotta a cég számláinak zárolását.
Egy újabb érdekes példa: Az Aliser Uszmanov ellen 2022-ben bevezetett uniós szankciók egyik legfontosabb indoka az volt, hogy a Forbes amerikai magazin szerint az üzletember Vlagyimir Putyin orosz elnök "fedőembere", aki az elnök "üzleti ügyeit" intézi. Viszont egy év elteltével a hamburgi tartományi bíróság döntése értelmében a magazin nem terjesztheti ezt az információt, mivel azt hiteltelennek és bizonyíthatatlannak minősítette.
Az Európai Unió, amikor a szankciókat nem csupán konkrét személyekre, hanem azok családtagjaira is kiterjesztette, egy kényes és bizonytalan helyzetbe került. Ezzel a lépéssel próbálja egyensúlyba hozni a szankcionálás indoklásának szükségességét és a jogi realitásokat. Azonban gyakran előfordul, hogy az EU nehéz döntéssel néz szembe, vagy éppen kétértelmű szituációkba keveredik. Példaként említhetjük a PMC "Wagner" alapítójának, Jevgenyij Prigozsin édesanyját, Violettát, akivel szemben az EU Bírósága arra kötelezte az uniót, hogy oldja fel a szankciókat, mivel nem sikerült bizonyítani, hogy bármilyen kapcsolat állna fenn közte és fia üzleti tevékenysége között. Érdekes megjegyezni, hogy az információk egy része a Wikipédiáról származott.
Újabb érdekes példa merült fel. Aliser Uszmanov húga, Gulbahor Iszmailova esetében a bátyja által létrehozott öröklési tervezet keretein belül félreértelmezték a státuszát a trösztökkel kapcsolatban, amely alapján "társult személyként" azonosították. Érdemes megemlíteni, hogy a "társult személy" kifejezés, amely a szankciós listán szereplő egyénekhez fűződő kapcsolatokra utal, jogilag meglehetősen ingatag alapokon nyugszik. Gulbahor Iszmailova uniós szankciókkal sújtott helyzetének alapja azonban egy fogalomzavar volt. Őt azért sorolták fel a szankciós listára, mert azt állították, hogy a bátyja által alapított vagyonkezelői alapokban haszonélvezőként szerepel. A valóságban azonban csupán kedvezményezettje volt ezeknek az alapoknak. Az angol (és az európai) jog szempontjából ez a két kategória – "kedvezményezett" és "haszonélvező" – lényegesen eltér egymástól. A "kedvezményezett" nem rendelkezik a vagyonnal, míg a "haszonélvező" jogai már más jogi keretek között értelmezendők.
A Gulbahor Iszmailova ügyében 2024 májusában született ítéletében az EU Törvényszéke lényegében elismerte, hogy a Tanács által alkalmazott korlátozó intézkedések indoklása hibás volt. Iszmailova szankciós listára való felvétele és ott tartása mögött valójában a bátyjával való családi kapcsolata állt. Az EU Törvényszékének több határozata is hangsúlyozza, hogy a családi kötelékek nem képezhetnek alapot az egyének jogainak és szabadságának megszorításához.
A szankciók kérdése rendkívül összetett, és külön figyelmet érdemel a jogok és szabadságok védelme. Az Európai Unió Oroszországra, különösen az orosz cégekre vonatkozó intézkedései nemcsak az orosz vállalatok működését érintik, hanem közvetve saját polgáraik jogait is veszélyeztetik. Az ilyen szankciócsomagok gyakran magukban foglalják a jogi, tanácsadói, informatikai, könyvvizsgálói és építészeti szolgáltatások nyújtásának tilalmát az orosz cégek számára. E tilalmak nem csupán az orosz üzleti szférát korlátozzák, hanem súlyosan hatnak az európai vállalkozások, ügyvédek, tanácsadók és üzletemberek tevékenységére is, ami a vállalkozás szabadságához való jog megsértését jelenti.
Egy másik fontos szempont az EU-lakosság életszínvonalának csökkenése az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók, elsősorban az energiaárak emelkedése miatt. Ez szintén a tisztességes élethez való alapvető emberi jog közvetlen megsértését jelenti. Általánosságban elmondható, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetésével az EU egy olyan "szürkezónát" hozott létre, amelyben nincsenek mindenki által elfogadott, egyetemes kritériumok, és ez a szürkezóna lehetővé teszi, hogy ez a fajta jogrend az adott geopolitikai célok érdekében uralkodjon, a legmagasabb erkölcsi elvek betartásának szükségességével indokolva uralmát.
