A bécsi iskolát alapító magyar: egy különleges történet A bécsi iskolát létrehozó magyar személye nem csupán egy új oktatási intézmény születését jelenti, hanem egy kulturális híd is a két nemzet között. Az alapító célja, hogy a magyar nyelv és kultúra é

Kaphatok egy kis ízelítőt az iskolánkból? Te is Magyarországról érkeztél, igaz? Kínálhatunk neked papucsot? Esetleg innál egy csésze teát? - kérdések özöne zúdul rám, és kissé elveszek a sok információ között. Aztán felbukkan Kósa Mónika, az iskola igazgatója, tanárnője, valamint alapítója és tulajdonosa, és hirtelen minden kérdésre világos válaszokat kapok. A gyerekek vezetésével felfedezzük az otthonos, jól berendezett iskola minden szegletét: megcsodáljuk a konyhát, ahol a diákok maguk tartják rendben a dolgokat. Látványos tudományos kísérleteknek otthont adó sarkot, a matematikaoktatás falát, amely színes gyöngyfüzérekkel varázsolja játékossá a szorzást és osztást, valamint a művészeti és irodalmi szobákat. Természetesen a fából készült galéria is felkelti az érdeklődésemet, ahol bárki elvonulhat egy kis csendes időre. Nem mintha hangos lenne az iskola - sőt, amikor belépünk a hófehérre meszelt belvárosi házba, inkább egy barátságos otthonban érezzük magunkat, mintsem egy hagyományos iskolában.
A bécsi Salzergasse 25. szám alatt 2021 szeptembere óta működik egy magyar alapítású Montessori-iskola. Diákjai, jelenleg 23-an, két nyelven, németül és angolul tanulnak. Ők maguk is gyakran vegyes, nemzetközi közegből jönnek, vannak félig spanyol, angol, sőt osztrák-indonéz családból származó gyerekek is.
Ahogy leülünk beszélgetni, kiderül, az iskolaalapító, Kósa Mónika is messziről indult. Nem csupán földrajzilag. Pályája nagy kanyarokat vett, mire az osztrák fővárosban a világhírű Montessori-pedagógia elismert szakértője, oktatója, iskolaalapító lett. Története Csíkszeredában kezdődött; a romániai forradalom után szüleivel egy Heves megyei faluba, Nagyrédére költöztek. - Édesanyám a gyöngyösi kórházban ápolónőként dolgozott, édesapám vasutas volt. A faluban mi lettünk "a románok". Mélyről kellett felküzdenem magam. Szinte minden szabadidőmet a falusi könyvtárban töltöttem, mert többet akartam tudni, mint amit az iskola adott.