"A Millennium-sorozat napjainkban már jóval kisebb léptékű, mint amit egykor megszoktunk."

Ki ne ismerné A tetovált lányt? A filmadaptáció(k) révén még ahhoz is elért a Millennium-trilógia nyitórészének híre, aki nem sűrű olvasója a skandináv kriminek. Persze főleg a színészek neve ugrik be többeknek. Az eredetiből Michael Nyqvist és Noomi Rapace, a rögtön két évre rá érkező feldolgozásból (az adaptáció adaptációja? újraadaptáció?) Daniel Craig és Rooney Mara. És a Millennium-sorozattal magának posztumusz világhírt szerző, 2004-ben - a kéziratok beadása után nem sokkal - elhunyt Stieg Larssoné.

Azt viszont kevesebben tudják, hogy a mindössze ötven évet élő Larsson munkáját mások folytatták. David Lagercrantz trilógiája 2015 és 2019 között futott, majd három évvel később Karin Smirnoff vette át tőle a stafétát. A svéd írónő idén már a második résszel rukkolt elő (A lány, aki az ördögtől sem fél), és ő is három kötetre szerződött. De miért vállalta a dolgot? És mennyiben jelent ez másféle munkát, mint saját többi művének írása? Ezekről is kérdezhettük az írőnőt, aki a PesText alkalmából látogatott el Budapestre. Több friss kötetéről is beszélhetett: a Millennium-könyvön túl idén jelent meg magyarul a Jana Kippo-trilógia harmadik, Azután hazamentem című része is.

Ahhoz képest, hogy mostanra meddig jutott, meglepő lehet, hogy Smirnoff első regényét 54 évesen jelentette meg. Annál is elképesztőbb tehát, amilyen tempóval befutott: négy évvel azután, hogy megjelent a Jana Kippo-trilógia első kötete (Elmentem az öcsémhez), máris debütált a Millennium-sorozatban. Korábban viszont csinált mindent: dolgozott utcai büfében, újságíróként, és még faárugyárat is vezetett. - Egész életemben írtam, de nem mindig éreztem úgy, hogy másoknak kell írnom, egyáltalán hogy publikálnom kellene. Nem volt ez magától értetődő. Ott voltak helyette az egyéb szakmáim, meg a három gyerekem. Nem is tudtam volna így annyi energiát belerakni, amennyi ehhez szükséges. Aztán amikor mégis megtettem, épp ideális volt az alkalom. Írni pedig végső soron egész életedben tudsz. Más szakmákkal azért ez nincs így - mondja Smirnoff, aki vallja is: "előbb élj, aztán írj."

A regényírás során szerzett tapasztalatok jelentősen eltérnek a korábbi munkáitól. Például egy budapesti kiadó, a Scolar székhelyén adott interjút egy magyar médiumnak. Hogyan éli meg ezt a helyzetet? A nehezebb részek között említi, hogy folyamatos utazásra kényszerül, ami miatt kevesebb időt tud szánni barátaira és a számára fontos tevékenységekre. Ugyanakkor a pozitívumok között megemlíti, hogy képes megélni abból, amit igazán szeret csinálni, és hogy ezzel valami értékeset adhat át másoknak világszerte.

Miközben továbbra is saját magának ír, nem igazán foglalkozik azzal, hogy az olvasói mit gondolnak. Amikor leül a papírhoz, gyakran ő maga sincs tisztában azzal, hova fog vezetni az írás folyamata. Számára az írás nem csupán egy célzott tevékenység; inkább egy szabad folyamat, amelynek során felfedezheti a gondolatait. Nem is vágyik arra, hogy értelmiségiekkel cserélje eszmecseréit, hiszen meg van győződve arról, hogy a faárugyárban is találkozik olyanokkal, akik értékelik a munkáit. A könyvei könnyen olvashatók, és úgy véli, hogy bármilyen korú nők számára relevánsak lehetnek. De visszakérdezünk: vajon tényleg több nő olvassa őt? Ez a kérdés különösen érdekes, hiszen a Millennium-sorozatban is két férfi karakter váltakozott, ami újabb dimenziókat ad a dolognak.

Karin Smirnoff véleménye szerint a női olvasók száma általában magasabb, mivel a nők gyakrabban fordulnak a könyvekhez, mint a férfiak. Azonban ő maga is jelentős férfiolvasótáborral büszkélkedhet. Mivel gyerekkora óta fiúk és férfiak között nevelkedett, és Hertsångerben él, ahol a vadászat és a horgászat mindennapos elfoglaltságok, sok olyan tapasztalattal rendelkezik, amit leginkább férfiakkal lehet megosztani. Karin úgy érzi, hogy képes a férfiakkal olyan szinten kommunikálni, ahogy talán más nők nem, hiszen ő maga is ebben a környezetben nőtt fel, és természetes számára, hogy megértse őket.

Súlyos világgal, a zord vidékkel, szélsőséges vallási közeggel is találkozunk a regényeiben. Saját tapasztalatai jelentették a kiindulópontot? Erre is igennel válaszol. Apai ágon akadtak is a felmenői között olyanok, akikre a szigorúbb vallásosság volt jellemző, de azért nem szektás módjára. Svédországban viszont elmondása szerint volt a vallási közösségeknek mindig is egy hasonló szegmense. Ahol pedig, akik benne vannak, nagy biztonságban érzik magukat. Egész addig, amíg akár csak egy kis dologban szembe nem mennek az uralkodó véleménnyel. Akkor nagyon gyorsan kivetheti őket a közösség. Kérdésünkre, kapott-e támadásokat azért, mert erről a világról ír, azt mondja: nem igazán, épp ellenkezőleg. Sok egyházi fellépése is akad, a papok különösen szeretnek vele hosszú beszélgetéseket folytatni. - Azt hiszem, a svéd egyháznál magasan van az ingerküszöb, sok mindenre nyitottak, talán sok olyan dologra is, amivel nincs közös identitásuk - mondja.

Minthogy a nők helyzete is felmerül a regényeiben, rákérdezünk arra is, hozott-e szerinte a poszt-metoo világ valamiféle pozitív változást. Egy időben, amikor megjelent, szerinte igen, de aztán gyors visszaesést tapasztalt. Úgy látja, mintha az összes férfi hirtelen gyanússá vált volna, ezt pedig nem tartotta helyesnek.

- Én az egyenlőségben hiszek, a matriarchátusban nem. Nem hiszem, hogy minden nagyszerű lenne, ha a nők lennének hatalmon. Talán kevésbé erőszakosak, mint a férfiak, de akadnak más gyengeségeik, és ők is tudnak igazán szemetek lenni - fogalmaz. - Nem tetszik, hogy a metoo-val a nők áldozatokká váltak, és csak azzá. Úgy értem, megéri áldozatnak lenni? Az fontos, hogy elmondjam, ami velem történt, és megosszam mással, mert nem akarom, hogy vele is megtörténjen. De végleg áldozattá válni azt jelenti, hogy egyáltalán nincs hatalmad. Nem tudod megváltoztatni az életed, ha csak sajnálod magad. Szóval a metoo nehéz ügy volt. De persze fontos, mert rámutatott bizonyos szakmai csoportokra a társadalomban, akikről senki sem tudott semmit. Például az ügyvédekre, az ügyvédek közötti kultúrára - teszi hozzá a svéd írónő.

A fentiek ellenére persze abszolút nem mondható, hogy valamiféle antifeminista szerzőről lenne szó, sőt. Mutatják mindezt a Millennium-sorozathoz írt könyvei is. A Guardian korábbi interjújában megjegyezték, hogy A tetovált lány eredeti, svéd címe az is, hogy Férfiak, akik gyűlölik a nőket. A Larsson-kötetek bővelkednek szexuális erőszakban, ahogy Smirnoff részei is. Az írónő a brit lapnak arról beszélt, hogy bizonyos dolgok miatt nőként még dühösebb is, mint egy férfi tud lenni. Bizonyos dolgokat ugyanis egy férfi, az élethelyzeténél fogva, nem érthet.

Patat Bence fordító a skandináv realista írók, például Karl Ove Knausgård vagy Roy Jacobsen munkásságához hasonlította az általa fordított műveket. Ő maga azonban nem biztos abban, hogy valóban hasonlítana hozzájuk. A téma- és helyszínválasztás terén talán fellelhető némi párhuzam, de sokkal inkább érzi a köteléket azokkal, akik az északi tájakon éltek vagy élnek, mint például Torgny Lindgren vagy Sara Lidman, akik a környékhez közel születtek. A közös kulturális gyökerek és a történetmesélés hagyományai erősítik ezt a kapcsolatot; sok olyan történet él még a közösségi emlékezetben, amelyek régen a helyi szájhagyomány részei voltak. Inspirációját több forrásból merítette: Ernest Hemingway és a dán feminista írók is hatással voltak rá, akárcsak Agota Kristof, a magyar származású szerző, akinek művei különösen megfogták. Patat Bence kiemeli, hogy Kristof nyelvezete lenyűgöző, és hogy a történetei gyakran olyan mélyek és összetettek, hogy előbb-utóbb el kell fogadni, hogy nem minden részlet érthető, de a szövegek mégis magukkal ragadják az olvasót. "Zseniális írónő," mondja, és örömmel tapasztalta, hogy a "Nagy füzet" volt az első regény, amelyet svédre fordítottak, így felfedezhette Kristof különleges világát.

A Millennium-könyvek sorozata révén a szerző mélyrehatóan foglalkozik a számik helyzetével is. A Magyar Hangnak adott interjújában kifejezi, hogy rendkívül szomorúnak tartja a svéd kormány bánásmódját a számikkal, amely a mai napig nem változott. Hangsúlyozza, hogy a pénz hatalma döntő szerepet játszik: aki elegendő vagyonnal rendelkezik ahhoz, hogy bányát vagy más területet vásároljon, az könnyedén elérheti céljait, akár a számik hátrányára is. Ennek következtében a számik egyre inkább kiszorulnak saját ősi földjeikről.

Kérdezzük meg, miért érezte szükségét annak, hogy folytassa a Millennium-sorozatot. Mi motiválta arra, hogy igent mondjon a felkérésre? Korábban sosem foglalkozott ezzel a lehetőséggel, de amikor a svéd kiadója megkereste, hirtelen izgalmasnak találta Lisbeth Salander történetének folytatását. Azonban hamar rájött, hogy nem olyan egyszerű feladat mások által megalkotott karakterek továbbgondolása; sokkal inkább kihívást jelentett saját karakterek kitalálása. Így hát fontosabbá vált számára, hogy saját elképzeléseivel népesítse be a könyveit. Ennek ellenére továbbra is nehézségekkel küzd, hogy eltérjen a Jana Kippo-sorozat stílusától.

Stieg Larsson eredeti trilógiájáról rendkívül pozitívan nyilatkozott. Igazán lelkesedett a könyveiért, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elfogadja a felkérést. Larsson a saját bevallása szerint kiemelkedően fontos szereplője volt a hazai irodalomnak, aki mélyreható ismeretekkel rendelkezett a szélsőjobboldal működéséről. Célja az volt, hogy tudását másokkal is megossza, és felhívja a figyelmet a társadalmi problémákra. Az ő idejében a trilógia hatalmas hatást gyakorolt, de manapság a helyzet már más. - Nem tudom pontosan, hány skandináv krimi lát napvilágot évente, de tény, hogy a Millennium-projekt ma már nem olyan népszerű, mint Larsson vagy akár David Lagercrantz idején. Ez viszont lehetőséget ad arra, hogy szabadabban formálhassam a történeteket - teszi hozzá.

A sorozat folytatásának kérdése természetesen heves vitákat generált. Stieg Larsson élettársa, Eva Gabrielsson 2015-ben határozottan elítélte, hogy Lagercrantz folytathatta a műveket, és úgy vélekedett, hogy a legjobb lett volna, ha Larsson életművét érintetlenül hagyják. Azonban mivel Larsson végrendelet nélkül hunyt el, nem volt jogi lehetősége arra, hogy beleszóljon az örökség sorsába, így az apja és testvére között osztották fel azt, akik végül jóváhagyták az új részek megírását. Smirnoff a Guardiannek elmondta, hogy jó viszonyt ápol Larsson családjával, és néha közös vacsorákra is összejönnek, ám Gabrielssonnal sosem találkozott, így nem tudja, hogyan vélekedik az általa írt új kötetekről.

A filmadaptációk világában természetesen neki is van oka az aggodalomra, hiszen a Jana Kippo-könyvek első sorozata most debütál a svéd televízióban. Már most is tart attól, hogy talán északi noir stílusban próbálják majd feldolgozni a történetet. Ugyanakkor bízik a rendező és a színészek tehetségében. A svéd tévéadás után akár a streamingplatformokon is megjelenhet a sorozat, így elképzelhető, hogy a magyarra már lefordított könyvek után hamarosan a képernyőkön is élvezhetjük ezeket a lebilincselő történeteket.