A részvénypiac lenyűgöző diadala a kötvénypiaccal szemben.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A befektetések világában gyakran hallani, hogy a múltbeli hozamok nem nyújtanak biztosítékot a jövőbeli teljesítményre – ez az alapigazság szinte minden befektetési termék tájékoztatójában megtalálható. A múlt hozamai és a jövőbeli eredmények közötti kapcsolat valóban egy ésszerű pénzügyi alapelv, azonban ha ezt a megközelítést megfordítjuk, és a jövőbeli hozamokat helyettesítjük a befektetői percepcióval, egy teljesen új ok-okozati összefüggés bontakozik ki előttünk.

A befektetők gondolkodási folyamatait és döntéseit erőteljesen befolyásolja a múltbeli hozamok alakulása, legyen szó akár abszolút, akár relatív értékekről. Minél tovább tart egy eszköz árának növekedése vagy csökkenése, annál inkább felhalmozódik a lemaradó, kimaradó, vagy éppen a rossz időzítés miatt hátrányos helyzetbe került befektetők fájdalma. Ez a jelenség hozzájárul ahhoz, hogy a hosszú távú trendek végén hirtelen fellángolások vagy éppen tőzsdei összeomlások következzenek be. Az érzelmek és a piaci pszichológia kulcsszerepet játszanak abban, hogy a befektetők hajlamosak a múlt tapasztalatait túlsúlyozni, ami végső soron a piaci mozgások drámai felfutásához vagy mélyrepüléséhez vezethet.

Ha a tőkepiac befektetéseit, különös figyelmet fordítva a részvényekre és kötvényekre, alaposabban megvizsgáljuk, szembetűnő eltérésekre bukkanhatunk e két eszközosztály között szinte bármilyen ésszerű időtávon. Különösen érdekes ez a megfigyelés, ha a hozamgörbe hosszú végén lévő kötvények teljesítményét is figyelembe vesszük. Vegyünk egy konkrét példát, a középhosszúnak tekintett ötéves időtávot használva. Az alábbiakban a legfontosabb amerikai részvényindex ETF, a SPY, valamint a legnagyobb jelentőségű hosszú kötvény ETF, a TLT havi gyertyás grafikonjai kerülnek egymás mellé a 2020. június 1. és 2025. június 11. közötti időszakban.

Ahogyan azt az ábra is jól szemlélteti, 2020. június 11. és a jelenlegi június 11. közötti ötéves időszakban a SPY ára 115%-kal növekedett, míg a TLT árfolyama 40%-os csökkenést mutatott. A befektetői portfóliókban a két domináló eszközosztály, amelyek egymást kiegészítik, közötti múltbeli teljesítmény összehasonlítása nem mentes a kihívásoktól.

Találni ennél jelentősebb különbséget szinte lehetetlen. Bár ez a jövőbeli hozamok alakulására nézve semmiféle következtetést nem vonhatunk le, mégis jelentős hatással van a tőkepiaci szereplők jelenlegi hangulatára és pszichológiai állapotára.

Ha az elmúlt öt évet a 2010-es évek évtizedével kiegészítjük, akkor 15 év távlatában is világosan megfigyelhető, hogy az akkori rendkívüli monetáris lazaság következtében kialakuló eszközárinfláció miatt a kötvénybefektetők hosszú távon csupán irigykedve szemlélték a részvények és más kockázatosnak tartott eszközosztályok szárnyalását.

Itt pedig tegyünk egy kis kitérőt arra a már egész társadalmat érintő hatásra, ami a globális ingatlanpiacon következett be az elmúlt 10-15 évben. Ebben az ingatlanpiaci árrobbanási ciklusban az, aki "kockázatmentesen" gyűjtögetett például a gyermekei lakására, nagyon elszomorító és az egész életminőséget negatívan befolyásoló helyzettel szembesülhetett azokhoz képest, akik hitelre vettek még jó időben ingatlanokat.

Az elmúlt 15 évben olyan helyzet alakult ki, amelynek során így utólag a fejlett világ lakosságának a döntő többsége azt érzékeli, hogy 2010 és 2025 között azoknak lett kockázatos a helyzetük, akik nem kockáztattak. A nem kockáztatásnak pedig a kötvénybefektetés a leginkább eklatáns példája. Amely kötvénybefektetések relatíve elinflálódtak a részvény, ingatlan és egyéb kategóriás (arany, bitcoin) befektetések mellett. Ez már önmagában kialakítana egy elfordulást a kötvénybefektetésekkel szemben.

Viszont létezik egy olyan jelenség, amely sok befektető, különösen a nagyobb professzionális szereplők körében, egyenesen utálattá és gyűlöletté fokozza a helyzetet. Véleményem szerint ez szoros összefüggésben áll a minden idők legkevésbé emlegetett mániájával, nevezetesen a negatív hozamú kötvények 2010-es évek végén történt elterjedésével.

A 2008-2009-es válságra adott extrém monetáris politikai lazítás - főleg Japánban és Európában - a 2014-es esztendő második felére létrehozta az egész tőzsdetörténelem egyik legszürreálisabb eszközkategóriáját, a negatív hozamú kötvényekét. Ezek voltak azok a főleg rövidebb lejáratú állampapírok, amelyeknek a hozamszintje átfordult a nullán és a negatív tartományba ment át. A következő ábrán a negatív hozamú kötvényállomány értéke látható 2014 és 2022 között negyedéves bontásban:

A legmagasabb érték 2020 negyedik negyedévében alakult ki 18 ezer milliárd dollár feletti állománnyal, ami már öt évvel ezelőtt akkori dollárban nagyobb volt, mint a káprázatos hetes részvénytársaságainak aktuális, 17 200 milliárd dolláros összértéke. Illetve jóval több volt akkoriban, mint a 2020 végén nagyjából 12 500 milliárd dollárt érő világ összes aranya.

A 2010-es évek végén és a 2020-as Covid-járvány kirobbanásának évében a globális befektetők körében elterjedt nézet volt, hogy a központi bankok monetáris politikája örökké tartó elnyomást fog gyakorolni. A professzionális befektetők, akik gyakran kötvényekbe kényszerültek, viszonylag nyugodtan pihentek ebben a kötvényportfólióban. Sokan már szinte temették is a kötvénypiacot. Aztán váratlanul megérkezett az infláció, és berúgta az ajtót ezen a stabilnak tűnő világképen.

Aztán az infláció háromnegyede eltűnt, de a hatalmas kötvénypiaci veszteségek itt maradtak velünk. Velük együtt a csalódottság, az ellenszenv és a gyűlölet is. Ezek egyfajta szimbiózisban élnek az "ilyet soha többé nem vásárolok" befektetői mentalitással. Ha ez a pofon önmagában nem lenne elég, az elmúlt öt év részvénypiaci emelkedése csak tovább fokozza a fájdalmat a relatív teljesítmények tükrében.

Az ilyen jellegű mániák okozta fájdalom rendkívül hosszan elhúzódhat; a tőkepiac történetében 10-15-20 éves időszakokat is figyelembe vesznek, amikor a befektetők újra megjelennek a korábban elutasított eszközök terén.

Az egyik legfigyelemreméltóbb példa az ilyen típusú mániák által okozott, elvesztegetett évtizedre a Microsoft, különösen Steve Ballmer vezérigazgatósága alatt, amely hivatalosan 2000. január 13. és 2014. február 4. között zajlott. Az alábbi ábra a Microsoft részvényárfolyamának alakulását szemlélteti 1998 és 2014 között, negyedéves gyertyadiagram formájában:

Amikor Ballmer átvette a szoftveróriás irányítását az ezredfordulós technológiai láz csúcsán, éppen egy vállalatellenes feldarabolási per közepén találta magát. Ekkor a Microsoft részvényárfolyama (osztalékokkal kiigazítva) 8 százalékkal állt a 14 évvel későbbi távozáskor mért szint fölött, ahogy az az ábrán is látható. A részvények egyszámjegyű csökkenése annak ellenére következett be, hogy a cég 1999-es árbevétele 23 milliárd dollárról 2013-ra 83 milliárd dollárra emelkedett. Az eredmények terén a 2001-es év (amely összehasonlítható 2013-mal, mivel ekkor kezdte el a vállalat a munkavállalói részvényopciók költségként való elszámolását) 9 milliárd dolláros nyeresége 28 milliárd dollárra nőtt. Ballmert gyakran kritizálják, hogy nem tudta megfelelően vezetni a Microsoftot, mivel 14 éves vezérigazgatósága alatt a részvényárfolyam stagnált. Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. A részvényárfolyam 8 százalékos csökkenése mellett az árbevétel 261 százalékkal, míg a profit 211 százalékkal nőtt. A részvényárak stagnálása a technológiai buborék kipukkadását követő befektetői bizalom csökkenésének volt köszönhető.

A jelenlegi globális hosszúkötvény-piacon is megfigyelhető egy hasonló tendencia. Az amerikai kötvénypiac hosszú távú szegmense szenvedése mögött jelentős részben a 2010-es évek második felének, valamint a 2020-as évben tetőző folyamatok ellentétes hatásai rejlenek. Nézzük meg közelebbről a 30 éves amerikai államkötvényhozam alakulását 2006 és 2025 között, havi gyertyák formájában:

A világoskék téglalappal kiemelt 2025-ös nehézségek gyakran a Trump-adminisztrációra hárulnak. Kétségtelen, hogy bizonyos intézkedéseknek szerepük van ebben, de a probléma gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a múltbeli hozamok jelentős hatással vannak a befektetők hangulatára, és ez a jelenség alapvetően formálja a piaci dinamikákat.

Ahhoz, hogy a befektetők újra fellángoljanak a kötvénypiac iránt, elengedhetetlen, hogy a világban egy markáns és figyelemfelkeltő átalakulás történjen.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ez a szöveg nem tekinthető befektetési tanácsadásnak vagy ajánlásnak. Kérjük, vegye figyelembe a jogi szempontokat!