A világ egyik legnagyobb titka: miként képesek ezek az óriási sivatagi sziklák önállóan, métereket vándorolni?

A világ egyik legnagyobb titkai közé tartozik a különleges "vitorlás kövek" jelensége, amelyek olyan, mintha maguktól mozognának a sivatagban. Ezek a titokzatos sziklatömbök lassan, de biztosan vándorolnak a homokdűnék között, mintha csak egy láthatatlan kéz irányítaná őket. Az ilyen "vitorlázó kövek" látványa lenyűgöző, és számos kérdést vet fel a természeti erőkkel és a geológiai folyamatokkal kapcsolatban. Mi lehet a titkuk, ami lehetővé teszi számukra, hogy ilyen különleges módon mozogjanak a világ e távoli szegletében?

A világ egyik legérdekesebb rejtélye a titokzatos "vitorlázó kövek" jelensége. Ezek a lenyűgöző, akár 320 kilogramm súlyt is elérő kövek, mintha saját akaratukból, titkos utakon vándorolnának a tájon. Felmerül a kérdés: ki hinné, hogy ezek a hatalmas kövek, saját lábukon, szabadon mozoghatnak?

Ez a különös természeti jelenség már az 1940-es évek óta foglalkoztatja a tudósokat és a kíváncsi embereket egyaránt. 2014-ben egy figyelemre méltó tanulmány látott napvilágot a PLOS One folyóiratban, amelynek célja az volt, hogy véglegesen megfejtse ezt a rejtélyt. A kutatók GPS-nyomkövetőket helyeztek el néhány sziklán, és time-lapse kamerákkal dokumentálták az eseményeket. Ez volt az első alkalom, hogy a vitorlás köveket mozgás közben figyelték meg, és ez a felfedezés kulcsfontosságú lépést jelentett a mozgásuk megértéséhez.

A Death Valley Playa Racetrack nyári időszakban egy lenyűgöző barna és poros tájat mutat, míg a téli hónapokban egy sekély tó alakul ki a playa körül. Amikor a hőmérséklet jelentősen csökken, a vízf surface megfagy, és csupán 3-6 milliméter vastag jégréteg keletkezik. Ez a vékony jég ugyan nem hatalmas, de elegendő ahhoz, hogy a jégdarabok megszűnjenek, és egy enyhe szellő segítségével mozgásba lendüljenek.

"A megfigyelt sziklamozgásokhoz elengedhetetlen, hogy a medence mélysége elegendő legyen ahhoz, hogy a playa déli szakasza alá merüljön, ugyanakkor ne legyen túl mély, hogy számos kőzet részben láthatóvá váljon a tó felszínén" - állapították meg a szerzők.

"A sziklamozgások további ismétlődő jellemzői közé tartozik a lebegő jég jelenléte, a hőmérséklet és a napfény, amely elegendő ahhoz, hogy olvadékmedencéket hozzon létre a jégben, valamint az enyhe szellő, amely elég egyenletes a lebegő jég megmozgatásához."

A GPS nyomkövetők adatai szerint, amint útnak indultak, a vitorlás kövek nyugodt tempóban mozogtak, percenként körülbelül 2-5 métert haladva. Bár nem éppen Forma-1-es csúcsidőkről van szó, mégis bátran állíthatjuk, hogy a Föld leggyorsabb élettelen sziklái között foglalnak helyet.

A tanulmány mögött álló tudósok egy rendkívül izgalmas versenyt figyelhettek meg, amikor 60 szikla egyszerre indult el, s közülük néhány egészen 224 métert is megtett. A kutatók kezdetben feltételezték, hogy a jég kulcsszerepet játszhat a vitorlázó kövek titokzatos mozgásában, de igazi meglepetést okozott számukra az a felfedezés, hogy mennyire vékony jégréteg elegendő ahhoz, hogy ezek a hatalmas kövek életre keljenek, és mindössze egy enyhe szél is képes mozgásba hozni őket.

A Death Valley Nemzeti Park valóban lenyűgöző helyszín a versenyek számára, de nehézségekbe ütközhet a nézők vonzása, hiszen a versenyszezonok gyakran évekig vagy akár évtizedekig is eltarthatnak. Ennek oka, hogy a csapadék és a hó mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy tartós téli tavat képezzen, amely ideális lenne a versenyek lebonyolításához. Talán ezért az állatolimpia jobban felkeltheti a közönség érdeklődését, hiszen sokkal látványosabb és szórakoztatóbb élményt nyújt.