Hogyan tedd különlegessé a szöveget: Kalandok, baráti kötelékek, európai tájak és egy csipetnyi humor | Demokrata Fedezd fel velünk a legújabb akciókat, ahol a barátság és a jókedv találkozik! Utazz el lenyűgöző európai helyszínekre, ahol minden sarkon ú

A cikk e-mailben való megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/kultura/allamfok-filmkritika-politikus-haverfilm-1023140/.

A haverfilm (buddy movie) olyan filmtípus, amelynek darabjai két - alapvetően különböző - karakter összecsiszolódásának és/vagy barátságának történetét tárják a nézők elé, általában azok közös kalandjaira, együtt átélt megpróbáltatásaira összpontosítva. Az alzsáner kiválóan ötvözhető egyéb zsánerekkel, így például az Erőszakik (2008) krimi-vígjátékként, a Men in Black - Sötét zsaruk (1997) sci-fiként, a Zsákolj, ha tudsz! (1992) sportkomédiaként, az Éjszakai rohanás (1988) road movie-ként, a Blues testvérek (1980) zenés filmként, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969) westernként is jellemezhető.

Az altípus egyik különösen népszerű csoportja az úgynevezett haver-zsarufilm (buddy cop movie), amelyben a páros tagjai rendőrök (esetleg az egyik rendőr, míg másik egyéb szakma képviselője, netalántán bűnöző). A Bad Boys - Mire jók a rosszfiúk? (1995), a Die Hard - Az élet mindig drága (1995), a Tango és Cash (1989), a Halálos fegyver (1987), vagy a 48 óra (1982) című filmek például ilyenek.

Haver-politikusfilmről azonban nem igazán lehetett beszélni - eddig. Az Amazon Prime kínálatában a napokban felbukkant Államfők azonban eme al-altípusba sorolható - amellett, hogy akcióvígjáték is, persze.

A történet szála nem túl bonyolult.

Spanyolország földjén egy merész CIA-MI6 akció kudarcba fullad, amikor egy veszélyes orosz fegyverkereskedő kézre kerítése nem a tervek szerint alakul. Az angol miniszterelnök, Idris Elba, és az Egyesült Államok elnöke, John Cena, londoni sajtótájékoztatójuk után a népszerűségük csúcsán találják magukat, ám a dolgok gyorsan eldurvulnak. Tanácsadóik javaslata alapján közösen utaznak Varsóba, hogy javítsák a sajtóvisszhangot. Azonban az Air Force One-t Fehéroroszország légterében váratlan támadás éri, és a két vezető eltűnik a nyilvánosság szeme elől. Bármennyire is veszélyes a helyzet, úgy döntenek, hogy nem árulják el, hogy életben maradtak, amíg ki nem derítik a támadás mögötti indítékokat. Ezen a ponton a saját erőikre kell támaszkodniuk, hogy eljussanak a varsói védett házba, majd onnan tovább, Ausztrián és Horvátországon át az olaszországi Triesztbe, ahol egy sürgős NATO-konferenciát tartanak. Eltűnésük következtében olyan válsághelyzet alakul ki, amelynek tétje nem más, mint az észak-atlanti védelmi szövetség jövője.

A különgép ellen indított támadás felelőseinek megállapításakor egy kulcsszereplő lép előtérbe: a spanyolországi akció túlélője, aki nem más, mint egy vonzó és ügyes ügynöknő. Az ő tapasztalatai és információi segíthetnek tisztázni a helyzetet. Így a leglényegesebb kérdés, ami mindannyiunkban felmerül, a következő:

kibírják-e addig anélkül, hogy egymás agyára mennének?

Képesek-e megtalálni a másik elviselésének módját anélkül, hogy folyton éreztetnék vele, mennyire nem szívelik?

Mert csakugyan nem szívelik. A brit miniszterelnök kissé érdes modorú volt katona, aki nem igazán szeret a politikai köré épült marketinggépezet iránymutatása szerint játszani. Ráadásul agglegény, ami a közvélemény szemében nem feltétlenül jó pont. Az amerikai elnök viszont simulékony és nagydumás, korábbi népszerű akciószínészként kisujjában van a szavazóival (értsd: a közönséggel) való kapcsolattartás, és mindezek mellett még példás családapa is, természetesen. Van hát honnan indulniuk a másik elfogadásának, megértésének és megkedvelésének útján, hogy végül eljussanak az együttműködésig és az összefogásig

- De hát éppen ennek a folyamatnak a bemutatása adja meg a haverfilmek igazi ízét!

A két, első pillantásra összeegyeztethetetlen főszereplő nem csupán stílusával, habitusával, jellemével és egyedi vonásaival tűnik ki, hanem nemzeti karakterjegyeik is éles ellentétben állnak egymással. Miért is ne zavarná például az amerikai elnököt, hogy az Egyesült Királyságban az angolok kedvenc étke, a fish and chips, éppen az ő figyelmét kelti fel?

A John Cena által megjelenített elnök karakterében könnyedén felfedezhetjük a valóságos színész-politikus, Arnold Schwarzenegger emblematikus alakját. Az Egyesült Államok elnökének kalandjai a Vízikobra néven ismert akciófilm-sorozatot idézik, miközben a Trópusi vihar (2008) című filmben megjelenő Tugg Speedman (Ben Stiller) Rekkenő-franchise-ra is utalnak. Ez a film tehát nem csupán a filmezés világát célozza meg, hanem az (akció)filmek iránti szenvedélyre is épít, és egyfajta önreflexív metajátékot valósít meg. Akciójelenetei olyan kreatívak, látványosak és szellemesek, hogy bármelyik Vízikobra-epizódba simán beleillenenek. Ilya Naishuller rendező - aki a Senki (2021) és a Hardcore Henry (2015) révén már bizonyította, hogy mesterien bánik az akcióműfajjal - ezen a téren is emlékezetes munkát végzett.

A főszerepeket alakító Idris Elba és John Cena között végig jól működik a kémia a képernyőn, érezhető élvezettel formálják meg karakterüket. A rátermett Priyanka Chopra Jonas ügynöknőt megformáló Noel Bissett elsüt néhány szóviccet. Ezek szellemes - tehát magyarul is érthető, működő - visszaadásában a magyar feliratot fordító Monori Edinának, valamint a hazai változat szövegkönyvét elkészítő Gecse Attilának egyaránt vannak érdemei. Hogy milyenek, arra egy konkrét példa. A végkifejletben előkerül egy szigonypuska és egy Ámor-szobor, és Idris Elba karaktere a felirat szerint így összegzi a történteket: "Ha jön Ámor nyila, ne légy nyámnyila". A szinkronban ugyanekkor ezt mondja, Galambos Péter hangján:

"Szigonyúan kellett eljárnunk!"

A történethez színes és lenyűgöző európai tájak varázslatos szövetét szövi bele a könnyed humornak köszönhetően, miközben a képekhez tökéletesen illeszkedő, érzelmekkel teli és fülbemászó dallamok teszik még emlékezetesebbé az élményt. Különösen figyelemre méltó az a végkifejlet, amely Elvis Presley legendás, 1961-es slágerére, a "Can't Help Falling in Love"-ra hangolva bontakozik ki – mindezt lassított tempóban, hogy a pillanat még inkább magával ragadó legyen.

Az Államfők szórakoztató értékét azonban csökkenti, hogy a cselekménye meglehetősen elcsépelt, sőt néha B-filmbe illő elemeket is hordoz, miközben a humora időnként kifejezetten ostobává válik (igen, a birkatőgyes poénra utalunk, például). Ha figyelmesen követjük a helyszínek sorrendjét, az ilyesmire fogékony néző számára feltűnhet, hogy a forgatókönyvírók mintha nem lennének tisztában azzal, hogy Ausztria nem határos közvetlenül Horvátországgal, és Horvátország sem Olaszországgal - bár lehet, hogy a tempó fokozása érdekében sűrítették a szálakat, nem pedig a térképet nézték el.

Így vagy úgy: az Államfők egy olyan film, amely tele van izgalmas akciókkal, látványos jelenetekkel és szórakoztató fordulatokkal. Ha valaki egy felejthetetlen délutánt vagy estét keres, ez a film tökéletes választás lehet. Ráadásul azért is érdemes megnézni, mert

nem veszi túlságosan komolyan önmagát, így a nézőnek sem kell ezt tennie vele

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: - természetesen, amennyiben nem áll szándékában "szigonyos módszerekkel" eljárni.