Ausztria: üresen áll a kancellári szék, koalíciós megállapodás nélkül.
Új elnöke van az Osztrák Néppártnak (ÖVP), miután Karl Nehammer váratlanul lemondott a párt irányításáról is a kútba estek a koalíciós tárgyalások után. Az államfő még nem döntött.
Christian Stocker, az ÖVP új elnöke a királycsináló Bécsben. A politikus Alsó-Ausztriából származik, ügyvéd, 2022-től a párt főtitkára, korábban Wiener Neustadtban volt alpolgármester. Az eddigi kancellárral harmonikusan együttműködő politikus szintén a polgári közép irányvonalát képviselte, s egyáltalán nem lelkesedett azért, hogy az ÖVP a szélsőjobboldali szabadságpárttal lépjen koalícióba. Megválasztására a párt vasárnap délelőtti válságtanácskozásán került sor, ahol az eddigi kancellár lemondott. A nemzetközileg kevéssé ismert Stocker megválasztását azzal indokolták, hogy irányításával visszatér a nyugalom a pártba.
Közel egy évszázadnyi tapasztalat után három osztrák parlamenti párt között folytak a kormányalakításról szóló intenzív tárgyalások, amelyek azonban a múlt hét végén végleg megrekedtek, és csupán két nap alatt teljesen összeomlottak. Péntek reggel Beate Meinl-Reisinger, a 9%-os liberális NEOS párt vezetője, bejelentette, hogy nem kívánja folytatni az együttműködést. Érvei között szerepelt, hogy partnerei kizárólag a gazdasági válság kezelésére, a költségvetési hiány csökkentésére és választóik elvárásainak teljesítésére összpontosítanak, miközben az oroszbarát, szélsőjobboldali Szabadságpárt, amely a 2024. szeptember 29-i választásokon a szavazatok 28,8%-át szerezte meg, szintén a célkeresztjükben volt. A NEOS, amely 2013 óta jelen van a bécsi parlamentben, támogatta ezeket a célokat, de úgy érezte, hogy feladata nemcsak a jelenlegi problémák kezelése, hanem Ausztria hosszú távú fejlődésének és jólétének biztosítása is. Főként a nyugdíjrendszer, a föderális állam reformja és az egészségügyi rendszer megerősítése érdekében kívántak előrelépni. Úgy tűnik, hogy partnerei, különösen a szociáldemokraták, a NEOS ambiciózus elképzeléseit csak fáradt mosollyal fogadták, s azokat idővel el is vetették.
A NEOS kilépése után Karl Nehammer kancellár, aki az utóbbi években a környezetvédő párttal együtt irányította az országot, és Andreas Babler, az SPÖ elnöke, aki az alkancellári poszt megszerzésére pályázott, egy napig folytatták a tárgyalásokat. Céljuk az volt, hogy a 300 szakértő által már 90 százalékban kidolgozott koalíciós programot véglegesítsék, és egy stabil kétpárti koalíciós kormányt alakítsanak. Noha a parlamentben mindössze egy mandátumos többségük lenne, számítottak a liberálisok és a zöldek külső támogatására is. (A NEOS elnöke már a távozása során is ígéretet tett erre.) Szombat estére azonban a tárgyalások kudarcba fulladtak: Nehammer bejelentette, hogy nem lát lehetőséget a nézeteltérések áthidalására, és hangsúlyozta, hogy nem fogja elárulni választói érdekeit. Sem a gazdagokat sújtó adók emeléséhez, sem a gazdasági növekedés lassításához nem fog hozzájárulni. Ráadásul a szabadságpárti Herbert Kickl-lel sem kíván közösen kormányozni, így úgy döntött, lemond a kancellári tisztségről és az ÖVP vezetéséről.
A koalíciós tárgyalások Ausztriában ismételten megakadtak, és az osztrák kancellár bejelentette, hogy visszalép a posztjától.
Így, miután még a saját pártjában is a túlzott baloldaliság vádjával illették, Babler számára nem maradt más lehetőség, mint sajnálkozni azon a tényen, hogy a demokratikus államot hamarosan a szélsőjobboldal fogja átvenni. Állítása szerint a jószándékú Nehammert elsősorban pártjának gazdasági vezetői és üzletemberei korlátozták a megállapodás keretein belül, mivel könnyebb kompromisszumot reméltek a szabadságpárttal, mint a régebben virágzó "vörösökkel".
Az elemzők többsége a szakításig tartó időszakban óvatosan szemlélte a hármas koalíció létrejöttére tett kísérletet. A pártok közötti ideológiai eltérések túl jelentősek voltak, és a három vezető közül egyik sem rendelkezett elegendő tapasztalattal a tárgyalások terén. Ennek következtében nem tudtak az államérdekeket a pártjaik érdekei fölé helyezni.
Nehammer 2021. decemberében vette át az ÖVP vezetését, miután elődje, a mára üzletemberré vált Sebastian Kurz lemondásra kényszerült. Nehambert a választók elsősorban egyenessége és következetessége miatt értékelték, amit a tartományi néppárti politikusok is elismertek, különösen az árvíz idején tanúsított bátorságáért. Az események gyorsan következtek, és Kurz neve azonnal felmerült, amint a fekete-türkiz párt politikai válságba került. A 38 éves kancellár, aki idővel a nemzetközi üzleti életben is kipróbálta magát, saját vállalatokat alapított, és jelentős jövedelemre tett szert. Azonban nem mentes a botrányoktól: hamis tanúzás miatt első fokon elítélték, és lehetséges, hogy állami források saját célra történő elherdálása miatt is felelősségre vonják. A váratlan hatalmi vákuumban Kurz, a párt 2017-es sikereinek kulcsszereplője, azt jelezte, hogy visszatérése csak akkor várható, ha Ausztria előrehozott választásokkal kíván megoldást találni a válságra. Az ilyen választásokra legkorábban április végén vagy május elején kerülhet sor, így egy új kormány csak júniusban kezdheti meg működését.
Ismert tény, hogy az 80 éves Alexander Van der Bellen, aki éppen a második elnöki ciklusát éli, nem éppen a legnagyobb rajongója Herbert Kicklnek.
Ő volt már az ország első embere, amikor 2019-be az akkori belügyminisztert Kurz kezdeményezésére megfosztotta tisztségétől. Később az elnök kijelentette, amíg ő a Hofburg lakója, addig Kickl nem lesz Ausztria kancellárja. Ezért is Nehammernek, s nem neki, a szeptemberi választások győztesének adott megbízatást kormányalakításra, nem kevés ellenérzést keltve egyharmadnyi választóban.
Vasárnap délután Van der Bellen egy kicsit furcsa nyilatkozatot tett, amelyben kifejtette, hogy az ÖVP ellenállása a Szabadságpárttal való koalícióval kapcsolatban némileg enyhült. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy csak akkor adja áldását a megállapodásra, ha garantálva látja az emberi jogok védelmét, a médiaszabadság fenntartását, és Ausztria EU-tagságának érvényesülését. Azt is megemlítette, hogy a tárgyalások továbbra is folytatódnak.
