Az MTA elnöke válaszolt Schmidt Mária írására, amelyben a véleménye szerint "komoly tévedések és szándékos félreértések" találhatóak.

Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke éles szavakkal válaszolt Schmidt Mária legutóbbi kijelentéseire, amelyekben a történész egy blogbejegyzés keretében a sztálinizmus örökségéhez mérte az Akadémia tevékenységét. A levélben kifejezésre juttatta véleményét, miszerint a hasonlítás nem csak pontatlan, de mélyen félrevezető is.
Teljesen indokolatlan, történelmileg megalapozatlan és etikailag kifogásolható az Akadémiát összekapcsolni azzal a rendszert, amely erőszakot gyakorolt rajta, és amely áldozatává tette, még ha az akaratán kívül is történt mindez.
- fogalmazta meg Freund Tamás nyílt levelében.
A vita akkor robbant ki, amikor Schmidt Mária egy blogbejegyzésében éles kritikát fogalmazott meg a Magyar Tudományos Akadémiával szemben. Kifejtette, hogy az Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya elfogadhatatlan állásfoglalást tett közzé Orbán Viktor március 15-i beszédével kapcsolatban. Schmidt az MTA-t "az utolsó sztálinista intézménynek" titulálta, és azzal vádolta, hogy politikai befolyásra törekszik, miközben akadémikusai gyakran csak privilégiumaikat élvezik érdemi teljesítmény nélkül, különösen a humán tudományok területén. Véleménye szerint az államnak sürgősen ki kellene vonulnia az Akadémia anyagi támogatásából és vissza kellene vennie annak vagyonát.
Elsőként az Akadémiai Dolgozói Fórum lépett akcióba a blogbejegyzés kapcsán a Facebookon, ezt követően pedig Freund Tamás is kifejtette véleményét, részletesen megcáfolva Schmidt Mária állításait.
"Feladatom, hogy eloszlassam a szerző aggályait azzal kapcsolatban, hogy az Akadémia esetleg nem a legmegfelelőbb szakembereket vonja be tudományos tanácsadásának közfeladataiba. Például, ahogy ő fogalmazott, a kérdéskörben – mint az akkumulátorgyártás – egy esztéta, pszichológus és nyelvész akadémikus nyújtana útmutatást." – írta Freund Tamás.
A MTA elnöke levelében hangsúlyozta: a tudományos teljesítményt nem csupán publikációk száma alapján mérik. Legalább ennyire fontos a fiatal kutatók képzése, az oktatás, az innováció, a tudományos közéleti tevékenység és az ismeretterjesztés is. Mint kiemelte, idős akadémikusoktól sem cikkek publikálása a fő elvárás, hanem a fiatal kutatók segítése -- például azzal, hogy nem írják rá a nevüket minden közös munkára, hanem teret adnak a tanítványok önálló érvényesülésének.
Azt is kiemelte, hogy méltánytalan "teljesítmény nélküli kiváltságokról" beszélni olyan tudósok esetében, akik életük során folyamatosan dolgoztak a tudomány fejlődéséért és hazánk nemzetközi elismertségéért. Emellett megjegyezte, hogy az akadémikusi tiszteletdíj immár két évtizede változatlan, nettó 360 ezer forint, ami jelentősen elmarad például az olimpikonok vagy művészek életjáradékától, amelyet az állam joggal biztosít számukra.
Az Akadémia elnöke határozottan elutasította azt a vádaskodást, miszerint az MTA fenyegetést jelentene az egyetemi autonómiára. Az Akadémia által végzett tudományos minősítések igénybevételére bármely intézmény jogosult, ám ezek nem kötelezőek senki számára.
A levél végén Freund Tamás hangsúlyozta: