1. "Csak lazulj el!" – ez a tanács sokszor haszontalannak tűnhet, hiszen a stressz és a szorongás nem olyan könnyen kezelhető. 2. Az ilyen megjegyzések gyakran figyelmen kívül hagyják a mélyebb érzelmi fájdalmat, amit a nehézségek okoznak. 3. A helyzet
A gyermekvállalás iránti vágy sok nő számára szívből jövő, mélyen gyökerező érzés. Amikor azonban a várva várt baba nem érkezik, a környezet gyakran kínos, rosszul időzített vagy akár bántó megjegyzésekkel próbálkozik. Ekkor pedig nem tanácsokra, hanem megértésre és együttérzésre lenne szükség. Összegyűjtöttünk néhány olyan elcsépelt, ám mégis káros mondatot, amelyeket érdemes elkerülni, ha barátunknak nehézségei vannak a teherbeeséssel.
A teherbeeséssel küzdő nők helyzete nem csupán fizikai, de lelki szempontból is rendkívül megterhelő. A hormonkezelések, a különböző vizsgálatok, a precíz időzítés és a hosszan tartó várakozás mind egyre nagyobb súlyt helyeznek a vállukra és a szívükre. Ezen felül a külvilág – gyakran akaratlanul – érzéketlensége is fokozza a nehézségeiket. Egy-egy elhibázott megjegyzés mély sebet ejthet. "Csak lazíts!", "Talán nem neked való az anyaság" – ezek a szavak nem vígasztalnak, sőt, inkább fokozzák a fájdalmat. Fontos lenne, hogy mindannyian megtanuljuk, miként nyújthatunk valódi támogatást anélkül, hogy akaratlanul is tovább súlyosbítanánk a szenvedést. Mert a jó szándék önmagában nem elegendő; a szavaink és a kifejezési módunk kulcsfontosságú a valódi empátia megteremtésében.
Sokan hiszik, hogy a lombikprogram mindenre megoldás. Az igazság viszont az, hogy ez nem egy "gyors és biztos út". Fizikailag és lelkileg is kimerítő lehet, nem beszélve a költségekről és az esélyekről. A termékenységi kezelések általában három fő szintre oszthatók: gyógyszeres ciklusok, méhen belüli inszemináció és lombikbébi program. Ha nincs olyan orvosi ok, ami indokolná, hogy valaki azonnal a lombikkal kezdje - például előrehaladott életkor, termékenységi probléma vagy elzáródott petevezetékek - a legtöbb szakember azt javasolja, hogy a legkevésbé megterhelő módszerrel induljanak. Ha ez nem hoz eredményt, akkor lehet továbblépni a következő szintre.
Ez a kérdés elsőre ártatlannak tűnhet, de valójában két szempontból is problémás. Egyrészt leegyszerűsíti az örökbefogadás összetett valóságát - hiszen ez egy érzelmileg, pénzügyileg és logisztikailag is komoly folyamat. Másrészt azt sugallja, hogy az örökbefogadás csak egyfajta "pótlék", egy B-terv azoknak, akiknek nem lehet saját gyermekük. Pedig az örökbefogadás egy mélyen személyes és értékes döntés, amit tisztelettel és megértéssel kell kezelni. Nem egy gyors megoldás, hanem egy másik, ugyanolyan jelentőségteljes út a szülővé váláshoz.
