Csendes zúgással lépte át a hangsebesség határát az amerikaiak legújabb szuperszonikus csodája, amely új dimenziókat nyit meg a repülés világában.

Az elmúlt évek egyik leglátványosabb repülőgépe emelkedett a levegőbe Kaliforniában. Az X-59 nem csupán egy kísérleti gép - a szuperszonikus utasszállítás jövője múlhat rajta. Az új típus ismét átlépheti a hangsebességet, de mindezt rendkívül csendesen teszi a korábbi gépekhez képest.

Az első tesztet az amerikai légierő 42-es üzemében tartották Palmdale-ben. A Lockheed Martin Skunk Works részlege készítette az új gépet, amely egyelőre kísérleti fázisban van. Az első repülést követően átszállították a NASA Armstrong Repülési Kutatóközpontjába, ahol folytatják a típus tesztelését.

Az X-59 repülőgép első körét alacsonyabb magasságban, körülbelül 385 kilométer/órás sebességgel teljesítette, hogy a rendszerintegrációt ellenőrizzék. Ezt követően megkezdődött a tesztelés első szakasza, amely a repülőgép biztonságát helyezte a középpontba. A későbbi kísérletek során egyre magasabb magasságokba és gyorsabb sebességekre fog emelkedni, míg végül eléri a hangsebességet. Bár hivatalos bejelentés nem történt, az első tesztet október elejére tervezték, de ismeretlen okok miatt azt elhalasztották.

A projekt még 2016-ban indult, és a NASA eredetileg azt remélte, hogy a repülőgép már 2020-ban felszállt volna, ehhez képest folyamatosan csúszott a teszt, először 2023-ra, de ezt is eltolták. Ekkor az amerikai űrközpont technikai kihívásokkal magyarázta az elhalasztást. Végül 2025 januárjában mutatták be az X-59-et a Skunk Works palmdale-i létesítményében.

Pam Melroy, a NASA helyettes adminisztrátora hangsúlyozta, hogy csupán néhány év leforgása alatt a kezdeti elképzelés valósággá alakult. Ez az új technológia forradalmasítja a légi közlekedést, és jelentősen csökkenti a repülési időt. Az első felszállás előtt a rendszerek alapos tesztelésen estek át, majd nyáron elindultak a szárazföldi kísérletek is. A tesztpilóta, Nils Larson július 10-én végezte el az úgynevezett gurulási tesztet, amely fontos lépés volt a projekt előrehaladásában.

Miután átvitték a NASA központjába, a repülőgépet tervező csoport fő célja az volt, hogy bebizonyítsa, hogy a hangrobbanást egy csendesebb hanghatással váltsák fel. Amennyiben ezt sikerül megoldani, az nagy segítség lehet a légi társaságoknak, amelyek kikerülhetik a szuperszonikus gépek használatát tiltó szabályozást.

Az első sikeres szuperszonikus utasszállító repülőgép, a Concorde, különleges helyet foglal el a légiközlekedés történetében. Bár pályafutása viszonylag rövid volt, a magas üzemeltetési költségek és a folyamatosan csökkenő kereslet komoly kihívások elé állította. Mielőtt a Concorde a levegőbe emelkedett volna, az Egyesült Államok 1973-ban bevezetett egy törvényt, amely megtiltotta a szuperszonikus repülőgépek légterében való közlekedését. Ez a döntés nemcsak az amerikai hadsereg számára hozott jelentős korlátozásokat, hanem más országok is hasonló intézkedéseket vezettek be, ezzel tovább szűkítve a szuperszonikus repülés lehetőségeit.

A NASA tesztprogramjának célja, hogy az X-59 elérje a hangsebesség 1,4-szeresét, vagyis mintegy 1490 kilométer/órával haladjon a szárazföld felett. Ehhez pedig a modellt úgy tervezik meg, hogy jóval kisebb hanghatással közlekedjen. A második fázisban már azt vizsgálják, hogy minden a tervek szerint működik-e, és egyre több bevetésben vesz részt a kísérleti repülőgép az Edwards Légibázis tesztelési területén. A záró szakaszban pedig már az Egyesült Államok területe felett tesztelik az X-59-et, amelyről a lakosság adhat visszajelzést, hogy milyen hanghatásokkal jár.

A kísérleti repülőgép legfeltűnőbb vonása a rendkívül hosszú orra, amely a teljes 30,4 méteres hosszának körülbelül egyharmadát képviseli, míg a fesztávolsága csupán 9 méter körüli. Az orr karcsú, fokozatosan elkeskenyedő formája mögött az a koncepció áll, hogy a szuperszonikus sebesség mellett keletkező lökéshullámok hatékonyabban oszlathatók el, mivel ezek a jelenségek felelősek a Földön is hallható hangrobbanásokért.

A pilótafülke különleges orr-része miatt egyedi formát öltött, hiszen a pilóta a repülőgép közepén foglal helyet, és nem rendelkezik előre néző ablakkal. A hagyományos megoldások helyett a gép kifejezetten ehhez a modellhez tervezett eXternal Vision System (VXS) rendszerére támaszkodik. Ez a fejlett technológia nagy felbontású kamerák segítségével működik, amelyek a pilótafülkében elhelyezett 4K monitorra továbbítanak élőképet, lehetővé téve ezzel a környezet folyamatos figyelemmel kísérését.

Egy másik figyelemre méltó jellemzője az X-59 repülőgép hajtóművének az elhelyezkedése, amely a törzs hátsó részének tetejére került rögzítésre. Ez a megoldás lehetővé teszi a sima alsó felület kialakítását, ami fontos a szuperszonikus lökéshullámok kezelésében, és hozzájárul a hangrobbanás elkerüléséhez. Az X-59 hajtóműve egy F414-GE-100 turbóventilátoros motor, amely az F/A-18E/F Super Hornet vadászgépben is megtalálható, de itt egy speciális verziót alkalmaztak a szuperszonikus repülés optimalizálása érdekében.

Viszont a további elemeket más típusokról vettek át, például a tetőburok és a pilóta ülésének elemei a T-38 Talonból származnak, a futómű az F-16-tól kölcsönözték, míg a létfenntartó rendszer az F-15 Eagle-ben használt szisztémából alakították át.

Amennyiben a program a tervezett ütemben halad, a NASA-nak bizonyítékokat kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy a szuperszonikus gépek szárazföld feletti használatát szabályozó előírások módosíthatók. Mindazonáltal még mindig kérdéses, hogy egy ilyen változtatás valóban serkentené-e a hasonló repülőgépek fejlesztését. Hiszen a Concorde-on kívül eddig nem volt példa arra, hogy szuperszonikus utasszállító repülőgépet integráljanak a polgári légi közlekedésbe.

Sean Duffy, az Egyesült Államok közlekedési minisztere kiemelte, hogy az X-59 nem csupán egy újabb légi jármű, hanem az amerikai innováció jelképe, amely megerősíti az Egyesült Államok vezető szerepét a repülés történetében. Ezen kívül, a gép potenciálisan forradalmasíthatja a polgári légi közlekedést is. A Lockheed Martin megerősítette, hogy az első repülési teszt eredményei pozitívak voltak, és a Skunk Works csapata a következő teszteken is folytatja a munkát.