Donald Trump legrosszabb rémálma valóra válik: csúcstámadásra készül, és most egy új mérföldkőhöz érkezett az elnöki pályafutásában. Vajon mi vár rá ezután? Elérkezett a pillanat, amikor a valódi nehézségek kezdődnek?

Donald Trump újabb jelentős állomáshoz érkezett: az amerikai választók ma először mérlegelik eddigi teljesítményét és politikai örökségét – noha ezt közvetett módon teszik, hiszen a Fehér Ház jelenlegi lakója nem szerepel a szavazólapokon. Ennek ellenére a mostani választások a második Trump-ciklus eddigi legfontosabb eseményei közé tartoznak, mivel közvetlen visszajelzést adnak az elmúlt kilenc hónap kormányzati tevékenységéről, beleértve a Kongresszust, amelyet egy hosszúra nyúlt leállás sújtott, és amelyben a republikánusok dominálnak. Érdekes módon a demokraták sem tétlenkednek: a párt mérsékelt és baloldali szárnya is ringbe száll, miközben Kamala Harris tavalyi kudarcát még mindig nem heverték ki, és azzal küzdenek, hogy megtalálják a visszatéréshez vezető helyes utat. Összegyűjtöttük, mire érdemes figyelni a mai események során.

Tekerjünk vissza az idő kerekét négy évvel ezelőttre! 2021 őszén igazi politikai földrengést okozott, hogy a republikánus Glenn Youngkin elnyerte Virginia állam kormányzói posztját. Kampányának középpontjában a "szülők jogai" álltak, melyekhez ügyesen kapcsolta a kötelező Covid-oltások és a lezárások elleni tiltakozást, valamint a "woke" ideológiához köthető "kritikai fajelmélet" iskolai tanításának ellenállását. Miközben Youngkin a MAGA-mozgalom "kultúrharcába" is belemerült, ügyesen távol tartotta magát a Capitolium ostroma után politikai elszigeteltségbe került Donald Trumptól. Ezzel a lépéssel sikerült elnyernie a 2020-ban inkább Joe Biden felé hajló mérsékelt, kertvárosi szavazók bizalmát.

Négy éve tehát folytatódott a "páratlan években" kormányzót választó Virginia 1977 óta érvényes hagyománya:

Ezúttal a jelenlegi elnökkel ellentétes politikai irányvonalat képviselő jelölt aratott diadalt, holott Biden például 2020-ban még 10 pontos fölénnyel nyert Trump felett az adott államban. Érdekes megjegyezni, hogy ez a tendencia csupán 2013-ban változott, amikor Barack Obama idején a demokrata jelölt bizonyult a győztesnek.

Figyelembe véve, hogy Biden afganisztáni kivonulásának hatására 2021 novemberében megítélése jelentősen csökkent, és Trump jelenlegi népszerűtlensége is hasonlóan aggasztó, sokan arra számítanak, hogy Virginiában a demokrata jelölt diadalmaskodik a kormányzóválasztáson. Érdekes, hogy Virginia az egyetlen amerikai állam, ahol a kormányzó nem azonnal újraválasztható; csupán négy év elteltével van lehetősége visszatérni erre a pozícióra.

Youngkin helyettese, Winsome Earle-Sears, mint republikánus jelölt lépett elő a politikai színtéren, ám a kampánya nem éppen simán indult. Earle-Sears történelmet írt, amikor ő lett az első fekete nő, akit alkormányzónak választottak meg Virginia államban, amely a Konföderáció legyőzött fővárosaként, Richmondban játszott fontos szerepet. A jamaicai származású politikus hatévesen érkezett az Egyesült Államokba, és fiatal felnőttként szerezte meg állampolgárságát, miközben a tengerészgyalogságnál villanyszerelőként szolgált. Politikai pályafutását rövid időre a virginiai törvényhozásban kezdte, ahol ő volt az első fekete republikánus képviselő a polgárháború utáni újjáépítés óta. Ezt követően egy műszaki vegyesbolt tulajdonosa lett, és az állam oktatáspolitikai bizottságába is kinevezték.

A konzervatív Earle-Sears 2021-ben egy lőtéren készült fényképpel híresült el, illetve azzal, hogy "rasszistának" nevezte a kritikai fajelméletet. Rendszerint az amerikai feketék helyzetében elért előrelépést hangsúlyozza, bár úgy véli, az amerikai történelem "jó, rossz és csúnya" részeit is tanítani kell.

Már most egyértelmű, hogy Virginia következő kormányzója egy olyan nő lesz, aki mesterien bánik a fegyverekkel:

ugyanis demokrata színekben Abigail Spanberger méretteti meg magát, aki 2019 és 2025 között képviselte a washingtoni Kongresszusban az állam egyik északi, billegőnek tartott körzetét. Spanberger nyolc évig a CIA-nél dolgozott, állítása szerint atomfegyverekkel és terrorizmussal kapcsolatosan gyűjtött hírszerzést. A 2018-as, Trump elleni "kék hullámmal" egybeeső indulása előtt egy oktatási tanácsadócégnél dolgozott.

A Demokrata Párt mérsékelt irányzatához köthető Spanberger képviselőházi megválasztása után néhány ex-egyenruhás női "évfolyamtársa", köztük Elissa Slotkin michigani képviselő és Mikie Sherrill, az idei New Jersey-i kormányzójelölt, összegyűltek, hogy centrista "squadként" próbálják formálni a párt politikai irányvonalát. Spanberger CIA-s háttere és középutas arculata miatt az idei évben a legnagyobb virginiai rendőrszakszervezet is a demokratát választotta, ami 2009 óta példa nélküli esemény.

A virginiaikat alapvetően a megélhetési kérdések, az energiaárak és a lakhatás foglalkoztatja jelenleg, a Barack Obamát is bevető Spanberger-kampány pedig ennek megfelelően ezt domborította ki. A Virginiának "túl szélsőjobboldali" Earle-Searsen - az abortusz és az LMBT-jogok kapcsán tett nyilatkozatai mellett - azt kéri számon Spanberger, hogy miért támogatja Trump áremelkedéssel járó lépéseit, legyenek azok vámok vagy egészségügyi megszorítások.

A Washington D.C-vel szomszédos állam főleg északi részét emellett az átlagnál jobban sújthatta az Elon Musk-, illetve a DOGE-féle leépítés a közszférában, a növekvő munkanélküliséget így szintén a republikánusok számlájára írják a demokraták. A DOGE mellett a kormányzati leállás is politikai kockázat a republikánusokra nézve, hiszen rengetegen ingáznak Virginiából azok közül, akiket kényszerszabadságolni kellett.

A republikánus kormányzóhelyettes, Earle-Sears, a Youngkin által kijelölt irányvonalat követve folytatná politikai pályafutását. Hasonlóan elődjéhez, ő is a megosztó társadalmi kérdésekre irányítja a figyelmet. Trump tavalyi Harris-ellenes reklámjának nyomán Earle-Sears különösen a transzneműek jogait célozta meg, és Spanbergert "radikálisnak" nevezte, amiért szerinte férfiakat engedne be a lányöltözőkbe. Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy nemrégiben egy regisztrált szexuális bűnözőt fogtak el, aki arra hivatkozva férkőzött be lányöltözőkbe, hogy transznemű, majd ott obszcén módon viselkedett.

A republikánusok ezen kívül abból igyekeztek előnyt kovácsolni, hogy a demokraták államügyész-jelöltjéről, Jay Jones-ról kiderült: egy 2022-es üzenetváltás során arról értekezett, hogy

Fejbelövéssel sújtaná az állam egyik prominens republikánus politikusát, akinek a megingathatatlan meggyőződése talán csak a gyermekei tragikus elvesztésével lenne képes megingatni.

Ahogyan megfogalmazta, még ha két golyója is lenne, akkor is a republikánus kapná mindkettőt, még ha a másik két opció Pol Pot és Adolf Hitler lenne. (Earle-Sears ezt követően egy nem éppen kedvező pillanattal borította el a hirdetési felületeket, amikor a vitában hiába próbálta megszólítani a mereven előre bámuló Spanbergert, hogy mit gondolna, ha hasonló dolgokat mondanának az ő gyerekeiről).

A Charlie Kirk megölését néhány héttel követő botrány hatása megérződik a felmérésekben is:

Az államügyész-jelölt tehát abban bízhat, hogy ha a nyilvánvaló esélyes, Spanberger, sikeresen megveri Earl-Sears-t, akkor a szavazólap alján szereplő jelölteket, köztük őt magát is, magával ránthatja a célegyenesbe.

Most pedig irány New Jersey, ahol Spanberger centrista "szövetségese", Mikie Sherrill készül megmérkőzni Jack Ciatarrellivel. Sherrill helyzete sokkal bonyolultabb, mint Spanbergeré, hiszen az állam élén nyolc éve egy demokrata politikus, a nem túl kedvelt Phil Murphy áll, így számára nem könnyű a változás szószólójaként fellépni.

Ráadásul az államban az 1960-as évek óta nem történt olyan, hogy ugyanaz a párt két ciklusnál hosszabb ideig megőrizze a kormányzói tisztséget.

A republikánusok és demokraták között a szokásos rivalizálás jegyében ismételten váltották egymás a szerepeket. Murphy elődje, Chris Christie, aki nyíltan bírálta Trumpot, és aki kétszer is megpróbálta elnyerni a republikánus elnökjelöltséget, de mindkétszer kudarcot vallott, jól példázza ezt a politikai dinamikát.

A demokraták helyzete New Jersey elnökválasztási preferenciái tükrében is aggasztó: míg 2012-ben Obama szinte 18 pontos fölénnyel győzte le Mitt Romney-t, addig 2024-ben Kamala Harris csak egy 6 pontos előnyt tudott kiharcolni az államban. Az előző választásokhoz képest, 2020-hoz viszonyítva, a választók elmozdulása a jobboldal felé a legmarkánsabb New Yorkban és New Jersey-ben figyelhető meg. Ez a változás elsősorban a színesbőrű szavazók, különösen a latino közösség Trump iránti növekvő támogatásának tulajdonítható.

Idén a legérdekesebb kérdés az, hogy vajon a választók ismét a republikánus jelöltre adják-e voksukat, és hogy New Jersey valóban billegő állammá válik-e.

Főleg figyelembe véve, hogy Ciatarrelli legutóbbi, 2021-es megmérettetése során meglepően szoros versenyt vívott Murphytel, akinek győzelme mindössze három ponton múlott. Jelenleg úgy tűnik, hogy az állam spanyolajkú közösségekkel legnagyobb arányban rendelkező megyéjében a választók nem mutatnak különösebb lelkesedést egyik jelölt iránt sem. Az elemzők többsége arra számít, hogy a hispán szavazók jelentős része inkább otthon marad a választások során.

A sors különös játéka, hogy a demokrata kormányzójelölt, Mikie Sherrill, egy távoli Virginiában látta meg a napvilágot, míg ellenfele, Spanberger, éppen New Jersey-ből érkezik. Sherrill már gyermekként szívébe zárta a repülés álmát, ami nagyapja, a második világháborúban harcoló pilóta hatására alakult ki. Ennek szellemében végigjárta a haditengerészeti akadémia lépcsőfokait, és kilenc évig helikopterpilótaként szolgált. Ezt követően jogi diplomát szerzett, majd New Jersey-ben szövetségi ügyészként tevékenykedett. 2018-ban lépett be a washingtoni politikai színtérre, azóta Észak-Jersey egyik New York közeli kerületét képviseli, és a mérsékelt nézeteket valló "bandának" tagja.

Az olasz felmenőkkel bíró Jack Ciatarelli ezzel szemben az üzleti életből érkezett. Egy orvostudományi kiadócéget vezetett, ugyanakkor 6 évet ült az állami törvényhozásban 2011 és 2018 között. Nem most indul először a kormányzói posztért, de másodjára sem: 2017-ben és 2021-ben is próbálkozott, és fokozatosan jobban is teljesített. Ezzel párhuzamosan egyre inkább hátat fordított a Republikánus Párt Chris Christie-féle mérsékelt szárnyának és a trumpistákhoz kezdett közeledni - noha 2015-ben még sarlatánnak nevezte a volt ingatlanmágnást.

A New Jersey-i kampányt ugyancsak a megélhetési válság dominálta, noha Virginiához képest kevesebb botrány tűzdelte. Bár kezdetben Sherrill magabiztos vezetését mutatták a közvélemény-kutatások, a tévévitákon (és alapvetően is) karizmatikusabban fellépő Ciatarelli behozta a lemaradását a véghajrára:

a Decision Desk HQ összesítésében immár kevesebb mint 5 pontra olvadt a demokrata fölénye.

Kérdés tehát, hogy melyik párt támogatói járulnak majd izgatottabban az urnákhoz: a republikánusok, akik "vért szagolnak" az évek óta bevehetetlennek tűnt Jersey-ben, vagy a demokraták, akiket a Donald Trumppal szembeni ellenérzésük és cselekvésvágyuk motivál.

A Politico elemzése egyértelműen különösnek találta, hogy sem a virginiai Earle-Sears, sem Ciatarelli nem távolodott el markánsan a Trump-adminisztráció által elkövetett túlkapásoktól. Ez a hozzáállás könnyen a republikánus jelöltek bukásához vezethet, különösen figyelembe véve az elnök személyes és szakpolitikai teljesítményét, amely, finoman szólva, nem éppen kedvező képet fest.

Keblükre ölelték olyan államokban Trumpot, amelyekben egyszer sem győzött az elmúlt három elnökválasztáson

Jonathan Martin publicista szerint az elnöki bosszútól való félelem indokolja ezt a megközelítést. Szerinte, ha nem így cselekednének, az súlyos következményekkel járhatna.

A Fehér Házban Trump jelenléte mellett egy másik tényező is kedvezhet a demokratáknak mindkét államban: a kongresszusi és állami választások során tapasztalható alacsonyabb részvétel mellett a képzett, diplomás támogatóik aktívabb részvételt mutathatnak. Ez a lelkesedés segíthet nekik a választások kimenetelének befolyásolásában.

Két centrista demokrata jelölt után most áttérhetünk az amerikai baloldal legfrissebb sztárjára, aki az ország legnagyobb városában készül egy grandiózus támadásra. Az pedig, hogy ez a terv sikerrel jár-e, és ha igen, mennyire lesz magabiztos a kivitelezés során, már izgalmas kérdések sorát vet fel.

Bizonyára jelentős hatással lesz a Demokrata Párt jövőjére vonatkozó belső diskurzusokra, legalábbis a 2026-os kongresszusi választásokig.

A New York-i polgármester-választás eseményei igazi szenzációval szolgáltak, ahogyan arról korábbi cikkeinkben részletesen beszámoltunk. A demokraták hagyományos fellegvárának tekintett, nyolcmilliós metropoliszban júliusban váratlan fordulat történt: egy szinte teljesen ismeretlen, mindössze 34 éves állami törvényhozó, Zohran Mamdani, drámai módon megverette Andrew Cuomót, New York korábbi kormányzóját az előválasztáson. Ez a meglepő eredmény új fényt vetett a politikai tájra, és izgalmas kérdéseket vetett fel a város jövőjével kapcsolatban.

Mamdani, aki saját szavai szerint szocialista nézeteket vall, mindössze négy éve képviseli Albany városát. A Demokrata Párt tagjaként tevékenykedik, emellett a viszonylag csekély befolyással bíró Amerikai Demokratikus Szocialisták (DSA) soraiban is megtalálható. Ugandában született, indiai származású családban nevelkedett; édesapja muszlim, aki egyetemi professzorként a gyarmatosítás témáját kutatja, míg hindu vallású édesanyja filmes alkotások készítésével foglalkozik. Hétéves korában érkeztek New Yorkba, ahol Mamdani a hiphop világában is kipróbálta magát. 2018-ban tette le az állampolgársági esküt, ezzel hivatalosan is amerikai állampolgárrá vált.

Andrew Cuomo ezzel szemben valódi politikusdinasztiából származik, apja, Mario Cuomo szintén New York államot vezette. Bár Bill Clinton második ciklusa alatt szolgált lakásügyi- és városfejlesztési miniszterként, 2011-es kormányzói megválasztása után a koronavírus idején tett szert országos ismertségre napi sajtótájékoztatói által.

2021 augusztusára azonban a helyzete drámaian megváltozott, és végül kénytelen volt lemondani pozíciójáról.

Tizenegy nő tette közzé vádjait, amelyek szerint verbálisan és fizikailag is szexuális zaklatás áldozatai lettek. Emellett komoly botrány robbant ki a kormány járványkezelési intézkedéseivel kapcsolatban, különösen az idősotthonokban elhunytak számának szándékos alábecsülése miatt, ami arra utal, hogy ezzel próbálták meg védeni saját pozíciójukat.

Trump visszatérése a Fehér Házba új színt hoz a New York-i előválasztásba, amely, ha úgy szeretnéd nevezni, igazi politikai izgalmakat ígér.

A küzdelem az öreg, kompromisszumra hajlamos és centrista pártelit, valamint a fiatal, elszánt és baloldali aktivisták között zajlott le. A harc során a hagyományos politikai erők és az új, radikális nézeteket valló mozgalmárok összecsaptak, végül pedig az utóbbi csoport diadalmaskodott.

Bár a párt balszárnyának egy része azt hajtogatja, hogy Mamdani előválasztási diadala útmutatóként szolgálhat valamennyi demokrata számára, a mérsékeltek inkább csak odáig merészkednek, hogy elismerik Mamdani karizmáját, illetve azt, hogy kampánya átütően fókuszált a megélhetési válságra, amire ráadásul közérthető megoldásokat kínált.

Bár Cuomo, aki reklámjaiban a tapasztalatait és pragmatikus megközelítését emeli ki, elveszítette a demokrata jelöltséget, nem hagyta magát letartóztatni. Függetlenként vágott neki a mai általános választásnak, hogy...

Állítsuk meg a Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez támogatásával kampányoló Mamdanit!

Úgy gondolom, hogy a szélsőbal meg fogja semmisíteni a Demokrata Pártot. Szerintem országos szinten meg fogja semmisíteni a Demokrata Pártot, ha a szélsőbal dominánssá válik. Mi nem vagyunk egy szocialista ország. Itt nem fogják elfogadni a szocialista politikát, itt nem ellenzik a törvényt és a rendet, nem üzletellenesek

- osztotta meg véleményét Cuomo a Fox News műsorában.

Az egyébként határozottan "palesztinpárti" Mamdanit nem csupán baloldali nézetei, muszlim vallása és bevándorlási háttere miatt támadják: Trump kommunistának bélyegezte, míg egyes republikánusok dzsihadistának nevezték, sőt, állampolgárságának visszavonására és deportálására is felszólítottak, összefüggésbe hozva őt a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal. Amikor Cuomo egy interjú során nevetett azon a felvetésen, hogy Mamdani örömmel "szurkolna" egy újabb 9/11-nek, a jellemzően derűs és saját identitásáról ritkán beszélő demokrata jelölt elérzékenyülve nyilatkozott, hogy...

Nem fogom megmásítani azt, aki vagyok, ahogyan táplálkozom, vagy azt a meggyőződést, amelyet büszkén hordozok a szívemben.

Miután az iszlamofóbia szításával vádolták, Cuomo Mamdanit jelölte meg a megosztó kampánybeszéd felelősének.

Miközben Mamdani mögött már a New York állam mérsékelt demokrata kormányzója, Kathy Hochul is megjelent, és a párt képviselőházi frakcióvezetője, Hakeem Jeffries is langyos támogatásáról biztosította a politikai színtéren, Cuomo számára egy meglehetősen különös szövetséges érkezett. Donald Trump - aki nem mellesleg New York szülötte - kifejtette, hogy ha választania kellene egy "kommunista" és egy "rossz demokrata" között, akkor inkább az utóbbit választaná. Ezzel Mamdani új lehetőséget kapott arra, hogy "összetrumpozza" a volt kormányzót, aki sajtóforrások szerint titkos egyeztetéseket folytatott a városban, miközben tavaly csupán 30%-ot tudott elérni a republikánus elnökválasztáson.

Hasonlóan az egyik korrupciós botrányból a másikba evickélő jelenlegi polgármesterhez, Eric Adamshez, aki bár eredetileg demokrata, szintén függetlenként indult - volna. Miután tagadta, hogy visszalépésre készülne egy Trump által beígért állítólagos nagyköveti kinevezésért cserébe, szeptember végén végül tényleg bedobta a törülközőt. Nem úgy, mint az egyébként hivatalos republikánus polgármesterjelölt, a hóbortos és szókimondó Curtis Sliwa bűnözés elleni aktivista, aki piros svájcisapkájáról és rengeteg házimacskájáról ismert. Hiába Trump, illetve a politikai és üzleti elit erőfeszítései,

Sliwát nem sikerült rábírni a visszalépésre, hogy Cuomo egy az egyben mérközzön meg Mamdanival.

Ebben az esetben talán lett volna lehetősége a győzelemre, hiszen a közvélemény-kutatások DecisionDesk HQ által mért átlagai alapján...

Az előválasztási győzelem óta Mamdani kormányzásra való felkészülése szinte biztosra vehető, ám a felmérések alapján a mértékét illetően jelentős eltérések figyelhetők meg. Egyes kutatások csupán 4,5 pontos előnyt mutatnak a baloldali jelölt javára, míg mások 24 százalékpontos különbséget jeleznek. Van olyan felmérés is, amelyben Sliwa és Cuomo közötti különbség csupán néhány százalékra rúg.

A legfőbb kérdés azonban az, hogy Mamdaninak sikerül-e megugrania az 50%-os küszöböt, vagy sem,

mivel ha abszulút többséget tudna szerezni, jelentősebb felhatalmazással és svunggal tudná átvenni a kormányrudat. Ha viszont szorosan alakul a végeredmény közte és Cuomo közt, akkor könnyebben előjöhetnek majd azok az érvek, hogy csak a "baloldal-ellenes szavazók" megosztottságán múlt Mamdani győzelme, valamint ha még egy olyan demokrata bástyában sem életképes a Mamdani-modell, mint New York, akkor hol máshol lehetne az. Ebből a szempontból tehát érdekes lesz figyelni, hogy

A jelenlegi megmérettetések lényegében a 2026-os félidős kongresszusi választásokra való felkészülésként értelmezhetők, mindkét politikai tábor számára. Ez a folyamat pedig már a 2028-as elnökválasztás előszelét is magában hordozza.

Mi több, ez az első jelentős alkalom, amikor részben Trump második ciklusáról is véleményt mondhatnak az amerikaiak, és végre nemcsak a pollokat bújhatjuk ezek után. Az eredményeket egyszóval ebből a szemszögből ugyancsak érdemes lesz figyelni, és összehasonlítani a korábbi trendekkel.

De ez még korántsem a végállomás! Ma 31 amerikai államban több mint 20 ezer különböző szavazást tartanak, kezdve a texasi időközi képviselőházi választásoktól egészen a megyei vezetői pozíciókig és a helyi iskolatanácsokig.

Zárásként álljon itt egy végső, rendkívül fontos népszavazási kérdés: Kaliforniában a demokrata kormányzó, Gavin Newsom kezdeményezésére ma a polgárok szavaznak arról, hogy 2030-ig felfüggesszék-e a pártfüggetlen bizottság által meghatározott választókerületi határokat. Ezzel a lépéssel öt képviselői helyet vonnának el a republikánusoktól a Kongresszusban. Az indítvány válaszként érkezik, mivel a republikánusok Texasban már "kirajzoltak" öt demokratát a saját körzetükből. A DDHQ legfrissebb adatai szerint a kaliforniaiak körülbelül 57%-ának támogatását élvezi a javaslat.