Lélegzetelállító titokra derült fény Diana hercegné esküvői ruhájával kapcsolatban, amit eddig senki sem sejtett!
Diana hercegné ikonikus esküvői ruhájának megalkotása egy szigorúan titkos vállalkozás volt, amely a divat világában örökre nyomot hagyott.
Nem meglepő, hogy a tervezés során titkos fedőnevet választottak, hogy megakadályozzák, hogy bárki is rájöjjön, hogy ez a darab Diana hercegné számára készült. E titkokra egy nemrégiben bemutatott dokumentumfilm hívta fel a figyelmet, amelyben az is kiderült, mi rejlik az álnév mögött.
Diana ruhája hivatalosan ugyani "Deborah Cornwall" nevére készült. A Cornwall vezetéknév valószínűleg a férje révén kapott egyik hivatalos címére utal, hiszen Diana Károly herceg feleségeként a Wales hercegnéje mellett a Cornwall hercegnéje címet is megkapta, ám inkább az előbbit használta a mindennapokban. Ironikus, hogy később a Cornwall nevet Kamilla királynéval hozták összefüggésbe - aki Diana és Károly házassága alatt is viszonyt folytatott a trónörökössel -, ugyanis Kamilla a Károllyal való 2005-ös esküvője után szándékosan a Cornwall hercegnéje címet választotta a Wales hercegnéje helyett.
A titokzatos fedőnévről Elizabeth Emanuel, az ikonikus esküvői ruha egyik tervezője lebbentette fel a fátylat a "Secrets of Diana's Wedding Dress" című új dokumentumfilmben, amelyet június 28-án este tűzött műsorra az angol Channel 5 csatorna.
Amikor Dianával elkezdtük a közös időtöltést, már az elején tisztában voltunk azzal, hogy a diszkréció kulcsfontosságú. Ezért aztán azt találtuk ki, hogy hívjuk őt Deborah-nak. Így vált Debora Cornwall-lá. Furcsa, nemde?
- mesélte Elizabeth, aki abban az időben még David Emanuel divattervező felesége volt, és akivel közösen alkották meg a ruhát.
Az Emanuel házaspár rendkívül alapos tervet dolgozott ki, hogy megakadályozzák a ruha és Diana személyének idő előtti kiszivárgását. Tudták, hogy a sajtó minden követ megmozgat, hogy információkat szerezzen, ezért két biztonsági őrt is alkalmaztak, akik folyamatosan figyelemmel kísérték a műhelyt. Emellett különféle anyagdarabokat helyeztek el a szemétben, hogy megtévesszék az esetlegesen körülnéző újságírókat. Az alkalmazottakat gyakran próbálták meg lefizetni a riporterek, hogy áruljanak el valamit a ruháról, ami tovább növelte a feszültséget. Elizabeth Emanuel korábban azt is megemlítette, hogy annyira aggódtak a ruha biztonsága miatt, hogy tartalék példányt is készítettek, csupán a biztonság kedvéért.
