EUB-ítélet: Mikor korlátozhatja az uniós jog az adómentesség lehetőségét?
Állami támogatások: Az Európai Unió Bírósága a C-453/23. számú ügyben hozott döntésében részletezi azokat a feltételeket, amelyek mellett az uniós jog megakadályozhatja az adómentességek alkalmazását.
Egy lengyel cég, amely saját földterületein magántulajdonú vasúti szárnyvonalakat és mellékvágányokat üzemeltet, ingatlanadó-mentesség igénylésére készül. Ennek érdekében úgy döntött, hogy ezeket a létesítményeket egy vasúti fuvarozó számára bocsátja rendelkezésre. Az adómentesség megszerzéséhez az illetékes hatóságtól olyan adójogi állásfoglalást kér, amely megerősíti a mentességre való jogosultságát.
Bár a vállalkozás minden, a lengyel jogszabályok által előírt követelményt teljesített, az adómentesség elutasításra került. Az indoklás szerint az uniós jog értelmében ez jogellenes állami támogatásnak számít, mivel a szükséges bejelentést nem tette meg a Bizottság felé.
A vállalkozás jogi lépéseket tett a lengyel bíróságok előtt, hogy megkérdőjelezze az adómentesség megvonását. A lengyel legfelsőbb közigazgatási bíróság bizonytalanságot érzett abban a kérdésben, hogy az ingatlanadó-mentesség az uniós jogszabályok szerint állami támogatásnak minősülhet-e. Ennek érdekében az ügyet az Európai Unió Bíróságához (EUB) terjesztette, hogy tisztázza, vajon ez a tax exemption szelektív előnyöket biztosít-e egyes kedvezményezettek számára, illetve hogy nem torzítja-e a piaci versenyt, vagy nem jelent-e annak potenciális veszélyét.
A Bíróság álláspontja szerint az ingatlanadó-mentesség nem nyújt szelektív előnyt, így valószínűleg nem minősül állami támogatásnak. Ennek ellenére a végső döntés meghozatala a nemzeti bíróság feladata. Az elemzés során a Bíróság azt a kiindulópontot veszi alapul, hogy a lengyel jog által megfogalmazott ingatlanadó-szabályozás a "normál" adórendszer része, amely alapján az adómentesség esetleges szelektivitása értékelendő. Ez a keretrendszer minden ingatlantulajdonosra vonatkozik, és meghatározza az ingatlanadó elemeit, beleértve a vizsgált adómentességet is.
Az olyan, közvetlen adók alóli általános és elvont mentesség, mint amilyet a lengyel jogszabályok előírnak, alapvetően nem minősül állami támogatásnak. Ennek oka, hogy ez a mentesség a "szokásos" adórendszer természetes részeként értelmezhető, így nem nyújt szelektív előnyt a kedvezményezettek számára.
Létezik azonban két olyan helyzet, amikor az ilyen adómentesség szelektív lehet. Egyrészt akkor, ha e mentesség olyan adórendszer részét képezi, amelyet nyilvánvalóan hátrányosan megkülönböztető paraméterek alapján alakítottak ki. Másrészt pedig akkor, ha a releváns szabályozás által az ezen adómentességben való részesüléshez meghatározott feltételek a kedvezményezett vállalkozások egyetlen kategóriájának egy vagy több sajátos jellemzőjéhez kapcsolódnak, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik e vállalkozások vagy tevékenységeik jellegéhez, és ily módon az említett vállalkozások egységes kategóriát alkotnak.
A jelen ügyben az adóalanyok azzal a feltétellel részesülhetnek a szóban forgó adómentességben, hogy többek között a vasúti infrastruktúra részét képező, a vasúti fuvarozók rendelkezésére bocsátott földterülettel rendelkeznek. A nemzeti bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében úgy tűnik, hogy e feltétel sem jogilag, sem ténylegesen nem kapcsolódik az ezen adómentességben részesülő vállalkozások sajátos jellemzőihez. Olyan adórendszer részét sem képezi, amelyet nyilvánvalóan hátrányosan megkülönböztető paraméterek alapján alakítottak ki.
Úgy tűnik tehát, hogy ebben az adómentességben a kedvezményezettek olyan heterogén csoportja részesülhet, amely nem gazdasági szereplőket, valamint igen eltérő méretű és eltérő ágazatokban működő vállalkozásokat is magában foglal. Az a tény, hogy kizárólag az adómentesség feltételeit teljesítő vállalkozások részesülhetnek ebben az adómentességben, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy azt szelektívnek lehessen tekinteni.
Ezenkívül a fent említett adómentesség nemcsak költségvetési, hanem környezetvédelmi célt is követ, amely a használaton kívüli vasúti pályák rehabilitációját és ezen közlekedési mód használatát ösztönzi. A tagállamok adójogi autonómiájuk keretében a közvetlen adózással jogszerűen követhetnek tisztán költségvetési célokon kívüli más célt vagy célokat, amely vagy amelyek adott esetben együttesen képezik a releváns referenciakeret célját.
Ha azonban a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó adómentesség szelektív előnyt biztosít, akkor ezt követően meg kell vizsgálnia, hogy az általános jellemzői alapján torzítja-e a versenyt, vagy azzal fenyeget-e. E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy főszabály szerint torzítja a versenyfeltételeket, ha valamely vállalkozás mentesül azon költségek alól, amelyeket egy uniós szinten liberalizált gazdasági ágazatban rendes körülmények között meg kellene fizetnie.
