Ezért tartja vissza Vilmos és Katalin gyermekeik telefonhasználatát - egy váratlan magyarázat.

Katalin hercegné és a Harvard egyetem egyik professzora szerint a modern technológia paradox módon eltávolítja egymástól az embereket, és egy "okostelefonos elszakadás-járvány" közepén élünk. A szülőknek példát kell mutatniuk, tudatosan félretéve az eszközöket, mert a valódi emberi kapcsolódás elengedhetetlen a mentális egészséghez.

A walesi hercegné megfogalmazása szerint a modern élet egyik legnagyobb ellentmondása abban rejlik, hogy míg a technológia soha nem látott mértékben köti össze az embereket, valójában egyre inkább eltávolít minket egymástól. Katalin hercegné és Robert Waldinger, a Harvard Egyetem professzora közösen írt esszéjükben arra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Királyság és a világ más részei is egy "okostelefonos elszigetelődés-járvány" közepén találják magukat - számol be az independent.co.uk.

Katalin hercegné a modern világ kihívásairól és az emberi kapcsolatok jelentőségéről osztotta meg gondolatait. Az okostelefonok által felerősödött figyelemelterelés ellenére is a személyes jelenlét és a figyelem erejére hívja fel a figyelmet. /Fotó: 123rf.com/

A "The Power of Human Connection in a Distracted World" ("Az emberi kapcsolódás ereje egy figyelemelterelt világban") című írás a Royal Foundation Centre for Early Childhood weboldalán látott napvilágot, és minden szülőt megszólít. Katalin hercegné hangsúlyozza, hogy a modern családi életet egyre inkább a közös beszélgetések helyett a csillogó képernyők dominálják, ami kihívások elé állítja a valódi kapcsolatok kialakítását.

Bár a digitális technológiák azt ígérik, hogy közelebb hoznak minket egymáshoz, sokszor éppen az ellenkező hatást váltják ki. Testileg ugyan ott vagyunk a másik mellett, de szellemileg távol járunk, képtelenek vagyunk igazán kapcsolatot teremteni azokkal, akik közvetlenül a szemünk előtt állnak.

Kérlek, tedd egyedivé a szöveget: - Katalin mondta.

Az elszakadás hétköznapi megnyilvánulásai Az életünk során számos alkalommal találkozunk az elszakadás fogalmával, amely nemcsak drámai események keretein belül jelenik meg, hanem a mindennapjaink része is. Ezek a mindennapi formák sokszor észrevétlenül, mégis mély hatással vannak ránk. Gondoljunk csak a barátságok fokozatos eltávolodására, amikor az élet különböző irányai elválasztanak minket egymástól. Vagy éppen a munkahelyváltások, amelyek nemcsak szakmai, hanem érzelmi elszakadást is jelentenek. A régi szokások elhagyása és az új rutinok kialakítása szintén az elszakadás egyfajta formája, amely során meg kell tanulnunk alkalmazkodni az új körülményekhez. Ezek az apró, mégis jelentős elszakadások formálják identitásunkat, és lehetőséget adnak a személyes fejlődésre. Az élet folyamatos változásaival együtt járó elszakadások nemcsak fájdalmat, hanem új lehetőségeket is hoznak, amelyek gazdagítják tapasztalatainkat. Mindezek tükrében az elszakadás nem csupán veszteség, hanem egy új kezdet is lehet.

A hercegné nem tudományos absztrakcióról beszél, hanem arról, amit mindannyian nap mint nap tapasztalunk: miközben a családi vacsoránál a telefonunkat görgetjük, e-mailekre válaszolunk vagy a híreket olvassuk, elpazaroljuk a legfontosabb pillanatokat.

"Amikor a beszélgetések során ránézünk a telefonunkra, vagy játék közben e-maileket írunk, nem csupán figyelmetlenek vagyunk – ezzel elvonjuk magunktól a szeretet legmélyebb és legősibb formáját, amely az emberi kapcsolatok lényegét adja."

Kérlek, tedd egyedivé a szöveget: - Katalin mondta.

Az esszé szerint az okoseszközök "állandó zavaró tényezőkké" váltak, amelyek széttördelik a figyelmet és elszívják az energiát. A következmény? Egyre több ember érzi magát magányosnak és elszigeteltnek - még a saját otthonában is.

A kapkodó válaszok ára: a figyelem elvesztése és a valódi jelenlét hiánya.

A kutatások, amelyekre Katalin és Waldinger hivatkoznak, világosan mutatják, hogy a figyelem minősége alapvetően meghatározza az emberi kapcsolatok mélységét, ezen keresztül a mentális egészséget is. A hercegné szerint a megoldás kulcsa az, hogy megtanuljuk tudatosan adni a figyelmünket.

"Az odafigyelés egy olyan képesség, amelyet tudatosan alakíthatunk ki - legyen szó a családi otthonról, a munkahelyi környezetről vagy a közösségi kapcsolatok ápolásáról. Fontos, hogy megőrizzük és megóvjuk a számunkra értékes pillanatokat: a közös étkezéseket, a mély beszélgetéseket, és azokat a különleges perceket, amikor valóban egymás szemébe nézve hallgatjuk meg a másikat."

A valódi jelenlét nem csupán a jó modorról szól – sokkal inkább egy alapvető pszichológiai igény. Az állandó online aktivitás azonban elvonja a fiatalokat attól a példától, amely segíthetne nekik megérteni, mit jelent igazán kapcsolódni másokhoz.

A szülők szerepe mint példakép - a gyerekek a képernyőhasználat mintáit követik.

Katalin különösen kiemeli a szülők szerepét és felelősségét. Nem elegendő csupán annyit mondani a gyerekeknek, hogy tegyék le a telefont, miközben mi magunk is hosszú órákon át a készülékünkön lógunk.

"A szülők feladata, hogy példát állítsanak a gyermekeik elé – megmutatva, miként lehet eligibilisen tájékozódni a technológiai zajjal teli világban. A gyerekeknek elengedhetetlen, hogy észrevegyék: az igazi kapcsolódás a valódi jelenlétet követeli meg."

A hercegné szerint a gyerekek kapcsolata a világgal nagyrészt attól függ, milyen mintát látnak otthon. A digitális függőség ugyanis nemcsak a koncentrációt gyengíti, hanem a szeretet kifejezését is torzítja.

Érdekességként említhetjük, hogy Katalin és Vilmos gyermekei - György, Sarolta és Lajos - nem rendelkezhetnek okostelefonnal. Ezt Vilmos nemrégiben egy Apple TV+ műsor keretein belül megerősítette.

Kövesse a Propeller Facebook-oldalát, és nem marad le semmi fontosról!