Feltérképezték az európai romák színházi világát.
Mikor éreztem először, hogy a romák ügyére komolyan oda kell figyelni? Ez egy fokozatos folyamat volt, ami során egyre több tapasztalat és élmény formálta a gondolataimat. A legelső impulzus talán egy találkozó volt, ahol találkoztam roma közösségek képviselőivel. Az ő történeteik, küzdelmeik és a mindennapi életük nehézségei mélyen megérintettek. Motivációm alapját a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségem adta. Azt éreztem, hogy fontos, hogy a társadalom minden rétegét képviseljük, és a romák helyzete különösen figyelmet érdemel. Ekkor kezdtem el kutatni, olvasni a témában, és részt venni különböző kezdeményezésekben, ahol a roma közösségek felemelésére irányuló projektekkel foglalkoztak. A módszer, ahogyan a problémát megközelítettem, a párbeszédre és a közvetlen tapasztalatokra épült. Folyamatosan kerestem azokat a fórumokat, ahol roma aktivistákkal, szakértőkkel és a közösség tagjaival találkozhattam, hogy megérthessem a kihívásaikat és igényeiket. Így nemcsak elméleti tudásra tettem szert, hanem valódi kapcsolatokat is kiépítettem, ami segített a téma mélyebb megértésében.
Lakatos Lucia: A húszas éveim elején kezdtem el mélyebben foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy milyen viszonyban vagyok a romaságommal; mit jelent ez számomra, és hogyan hat rám. Rájöttem, hogy ha már része vagyok ennek az identitásnak, akkor szeretném jobban megérteni, felfedezni a saját kapcsolatomat vele, és valamilyen módon hozzájárulni a közösségemhez. Ekkor kezdtem el kutatni a családfámat, és beszélgetéseket folytatni idősebb rokonokkal, hogy történeteket gyűjtsek és azokat lejegyezzem. Az általuk mesélt élmények arra ösztönöztek, hogy ne csak a múlt iránt érdeklődjek, hanem a jelenről is többet tudjak meg, és felfedezzem, milyen nagyszerű lenne túllépni a családi kereteken. Sok kérdés merült fel bennem, például az, hogy hogyan tudnék többet megtudni a romákról, a kultúrájukról, művészetükről, történelmükről és társadalmi helyzetükről. Társadalomtudományi területen folytattam tanulmányaimat, többek között azért, hogy mélyebb és átfogóbb ismeretekre tegyek szert a kisebbségek helyzetéről, amelyek nem csupán a romákat érintik. Majd a Független Színház Magyarország (FüSzi) által kínált lehetőségek révén olyan új kapuk nyíltak meg előttem, amelyek lehetővé tették, hogy az elméleti tudásomat a gyakorlatban is kamatoztathassam.
Mikor léptél be a Független Színház közösségébe, és milyen utat jártál be, mielőtt odaérkeztél?
Egy különös időszakban léptem kapcsolatba velük, amikor az életem új irányok kereséséről szólt. Huszonnégy évesen, amikor a színészet iránti lelkesedésem kezdett alábbhagy, már csak annyit tudtam, hogy a színház világához szeretnék kötődni, de nem a reflektorfényben. Ekkor találtam rá a szociológia szakra az egyetemen, ahol végre otthonra leltem. A tanulmányaim megkezdésével párhuzamosan bukkantam rá egy különleges felhívásra: "Érdekelnek a társadalmi problémák, a romák helyzete, és szívesen dolgoznál fiatalokkal?" Azonnal megfogott a hirdetés, és úgy éreztem, hogy pontosan én vagyok az, akit keresnek. A Független Színház pedig olyan lehetőséget kínált, amire régóta vágytam, és ami segíthetett megtalálni az utamat.
Amikor csatlakoztam a tréneri csapathoz, azonnal elkezdtem kihasználni minden lehetőséget: részt vettem oktatási, kreatív és szakmai projektekben, forrásteremtésben és még sok más izgalmas feladatban. Az elmúlt hat év egyik legfontosabb állomása az volt, amikor Balogh Rodrigó, a Független Színház Magyarország művészeti vezetője, és Illés Marci, a színház operatív vezetője, rám bízták az oktatási program irányítását, majd később a szakmai vezetést is. Hálás szívvel gondolok rájuk, mert ez a közösség nemcsak szakmai fejlődést, hanem emberi értékeket is hozott az életembe.
Mióta vagy aktív résztvevője a Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál, a nemzetközi roma színházi találkozónak?
LL: Az első fesztiválom alkotóként valóban különleges élmény volt számomra. A Covid időszakában, amikor a világ lelassult, az online tér adott lehetőséget arra, hogy életre keltsük az eseményt. A korábban rögzített előadások mellett, egy új produkciót is létrehoztunk, együttműködve spanyol, olasz és brit partnerekkel. Színésznőként és társszerzőként vettem részt ebben a különleges előadásban. A Richard R. O'Neill által írt „Európai család” című darab valós történeteket dolgozott fel, roma emberek személyes élményei alapján, akik a kontinens különböző részein élnek, és a karantén alatt kénytelenek voltak megélni a nehézségeiket. Ez a projekt nemcsak alkotói szempontból volt izgalmas, hanem lehetőséget adott arra is, hogy más országok művészeivel együtt dolgozhassak. Különösen örömteli volt, hogy egy olyan időszakban tudtunk alkotni, amikor a világ egyébként megállt. Számomra egyértelmű volt, hogy a virtuális térben is visszatérjek a színpadra, és azóta is aktívan részt veszek a fesztiválokon, immár szervezőként is. A darabunk bekerült a „Roma Hősök – öt európai dráma” című kötetünkbe, amely nagyszerű lehetőség arra, hogy a roma színházat minél szélesebb közönség elé tárjuk. Célunk, hogy a digitális archívumunk révén az érdeklődők ne csak az előadásainkra találjanak rá, hanem mélyebb betekintést nyerjenek az európai roma színjátszás világába különböző cikkek és tanulmányok által. Minden évben vannak olyan előadások, amelyek különösen mély nyomot hagynak bennem. Ilyen volt például Lindy Larsson 2023-as produkciója az Eötvös10-ben, „Svédország sötét arca” címmel. A svédországi vándorcigány családból származó művész saját tapasztalatait osztotta meg a színpadon, és rávilágított arra, hogy hazájában milyen elképzelhetetlen szörnyűségeket éltek át a romák a közelmúltban.
magyarnarancs.hu: Hogyan zajlott az idei fesztivál előkészítése?
LL: A hálózatépítés tíz éve aktívan működő folyamat. Annak idején a színház alapítói feltérképezték az európai roma színházakat, és jó néhány működő roma színházi társulatot megismertek. Aztán megszületett a fesztivál ötlete, hogy nemzetközi szinten munka- és sikerélményünk legyen partnerségi viszonyban. Azóta már rengeteg kisebb és nagyobb, határokon átívelő projektben működünk együtt. Tanulunk egymástól, szakmai, művészeti és oktatási tréningeket tartunk egymásnak, jelenleg például olasz, román, szlovák és cseh partnerekkel közösen készítünk egy nagy projektet, aminek végtermékeként új előadást hozunk létre. Személyes öröm ebben számomra, hogy anno képzett oktatási és színházi szakemberektől tanultam magam is, és váltam trénerré, most pedig Marci mellett én vezetem a trénerképzést. A projekt egyik állomása egy négynapos budapesti képzés, ami átfedésben zajlik a fesztivállal, így lehetőségük van egymás előadását is megnézni a résztvevőknek. Az imént megfogalmazott konkrét célokon túl elsősorban a közösségépítés a legfontosabb. Hálás dolog, hogy vannak visszatérő társulatok a fesztiváljainkon, de az is örömteli, hogy újabb alkotócsoportok is bekapcsolódnak az eseménybe. Idén is szokásunkhoz híven meghirdettük a részvétel lehetőségét, aztán a beérkező jelentkezések alapján válogattuk ki a végleges programot. Az évek alatt egyre nagyobb lett az esemény, és egyre nagyobb teret, helyet is követelt magának: 2023 óta társszervezőként az Eötvös 10 Művelődési Ház is csatlakozott a munkához.
A 2023-as fesztivál tematikája az innováció és a közösségi élmények köré épül. Különös figyelmet kapnak a helyi kultúrák és a fenntarthatóság, így a látogatók egyedülálló programokkal és interaktív eseményekkel találkozhatnak. A zene, a művészet és a gasztronómia fúziója pedig új dimenziókat nyit meg, hogy mindenki számára felejthetetlen élményeket nyújtson. Ezen kívül a fesztivál célja, hogy erősítse a közösségi összetartozást és a kreativitást, így a résztvevők aktívan hozzájárulhatnak a programokhoz.
Minden esztendőben megalkotunk egy egyedi mottót, egy olyan hívószót, amely összeköti az előadásokat. Az idei év témája: "Túlélők". A fesztivál nyitó eseményére május 7-én, szerdán kerül sor, ahol a Giuvlipen Társulat visszatérő produkcióját, a Caliban és a boszorkányt élvezhetjük. Az előadást követően Mészáros Blanka, a Radnóti Színház színművésze vezeti a közönségtalálkozót. Csütörtökön az ír Traveller Wagon Wheel Társulat mutatja be Szarkák a villanyoszlopon című darabját, amely után Polgár Csaba, az Örkény Színház színésze és rendezője moderálja a közönségi beszélgetést. Pénteken szakmai kerekasztal-beszélgetésre kerül sor, amelynek címe: El tudunk-e szakadni a sztereotípiáktól? A beszélgetést Cselle Gabriella színháztörténész vezeti, aki az esti olasz produkció, a Rampa Prenestina Társulat Bo-ra várva című előadása után is közönségtalálkozót tart. Az utolsó két napra két magyar előadás maradt: a FüSzi Társulat Emberevőkje, amelyet Boda Novy Emília rendezett, valamint az RS9-ből a Mariella Mehr élete, amely Lábán Katalin rendezésében kerül bemutatásra.
Hol találkozhatsz velem a szezon során? Milyen jövőbeli elképzeléseim vannak?
Az utóbbi időben a színpadi szerepléstől távol tartottam magam, de a nyári hónapokban egy új és izgalmas projekt, a "Stand Up Roma!" miatt visszatérek a reflektorfénybe. A cím már sejteti, hogy stand up produkciókat fogunk előadni, és nem csupán projektvezetőként, hanem előadóként is részt veszek ebben az élményben három női munkatársammal együtt. Mindannyian a saját történeteinket és reményeinket osztjuk meg, női nézőpontból. Az alkotási folyamat rendkívül inspiráló; már túl vagyunk egy római képzésen, amelyet olasz partnereink szerveztek egy szakember vezetésével. Május végén Bukarestben folytatjuk a közös tréninget, míg itthon is zajlanak a foglalkozások, szakmabeliek közreműködésével. Márciusban bemutattuk a "Rendszerbontók" című előadásunkat, amelyet Balogh Rodrigó rendezett, és én segédrendezőként próbálhattam ki magam. A darabot követő foglalkozás során ismét színpadra állok, ezúttal foglalkozásvezetőként. Nem ritka, hogy egy előadás után beszélgetünk a közönséggel, így a "Legjobb falu" bemutatója után is hasonlóan fogunk csevegni, amelyet a múlt hétvégén Nagy Henrik rendezett. Célunk, hogy a nyár folyamán minél több helyszínre elvigyük az előadást. Henrik nem új rendező a FüSzi falai között; ő vitte színre a "Hét krajcár" című darabot is, amelyet iskolákba, tantermekbe viszünk el, hogy a taps után megismerhessük a diákok véleményét. Szívügyem a közösségi színházi projekt is, amely keretében fiatal fiúkkal találkozom heti rendszerességgel. Rábavölgyi Tamással közösen vezetjük a projektet, és egy színházi előadásra készülünk. Az elkészült darabbal az ősz folyamán Kolozsváron is fellépünk, hiszen román és olasz partnerekkel együtt dolgozunk. Tavaly közösségi rapírásra is sor került, és szabadidőmben rapzenéket és szövegeket is írok. Nagy terveim vannak a rap terén, de erről most nem árulok el többet; aki figyelemmel kíséri a FüSzi munkásságát, biztosan nem marad le a meglepetésekről.
A Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál programja ide kattintva érhető el.
