Fico folyamatosan újabb és újabb eredményeket ér el.
Az általa megvetett újságíróknak manapság olyan mennyiségű téma áll rendelkezésére, ami már-már túlzásnak számít. Ennek ellenére nem panaszkodhatnak uborkaszezonra; bőven van munkájuk, és lehetőségük nyílik arra, hogy kibontakoztathassák tehetségüket. Más országokban ezt a luxust nem mindenki tapasztalhatja meg a médiában. Olyan helyeken, ahol minden simán halad, és a dolgok rendben működnek, szinte nagyítóval kell keresni az érdekes témákat. Itt viszont elpazaroljuk ezeket, hiszen bár az online tér végtelennek tűnik, az írói és olvasói kapacitások korlátozottak... Siker, de milyen áron?
A koalícióban való egyedüli rend fenntartása a pártja számára igazi sikernek számít. Miközben a kormány és a parlament fokozatosan szétesik, őt csupán az érdekli, hogy a saját pártja stabil és rendezett. Ez számára a siker szimbóluma.
Nagy volt a megosztottság. Össze kell végre hozni az embereket: és íme. Akkora tüntetéseket sikerült generálnia, amelyekre a bársonyostól csak egyszer volt példa, a Kuciak-ügy után. Azt - a perek elkerülése végett - nem mondhatnánk, hogy azokat is ő generálta, de hogy az ő hatalmi struktúrái nélkül nem jöhettek volna létre, arról az ítéletek és a következmények tanúskodnak. Siker.
Régebben a szélsőségek elleni gát megépítését proklamálta. Az is milyen jól sült el. Akkora gátat épített, hogy csak no! Egyetlen kis bibi volt vele, mégpedig, hogy az extrémisták tömege a gát rossz oldalán gyűlt, mit gyűlt, duzzadt fel! De ez még mindig kevés volt, tegnap is hoztak egyet haza abból a libsi Angliából, nehogy már ott véletlenül átneveljék nekünk. Egyenesen kormánygépet kellett érte küldeni (3 elfogatóparancs nem semmi), hogy itthon aztán ne vegyék őrizetbe. Elvégre a többiek is szabadon járkálnak. Mostanában megint kezdik a nyílt utcán püfölni az embereket. Elvégre azt fészbukozzák sokan, hogy régen minden jobb volt. Hát most megint olyan a szitu, mint régen. Tiszta kilencvenes évek. Siker.
Meg aztán a múltkor egy parlamenti ülést is sikerült megnyitni. Hajszál híján, de siker. Fel is buzdult rajta Fico annyira, mintha alkotmányos többsége lenne. Bele is foglalná az alkotmányba gyorsan (mondom: mintha alkotmányos többsége lenne), hogy csak két nemünk van. Hát, nálunk ennyi nemre telik, de ez is siker. Ekkora infláció mellett...
De térjünk vissza a gátak témájához. Jelenleg - valószínűleg ez már az előrehozott választások új jelszava is lehetne - meg kell védenünk magunkat a progresszivizmus áradatával szemben. Helyes, hadd gyarapodjanak, de ne tudjanak átkelni a gát másik oldalára, hiszen szükség van rájuk. Fico biztosan felfedezte az értelmező szótárban a megfelelő definíciót:
A "progresszív" kifejezés egy olyan melléknév, amely -en, -ebb vagy -an, -abb képzőkkel ellátva különböző fokozatokba sorolható.
1.* (politika, sajtónyelvi) Olyan
2. (politika, régies) Lépésről lépésre haladó, fokozatosan zajló. A békés úton történő haladás a progresszív fejlődés ... törvényének keretein belül zajlott. (Kossuth Lajos)
3. (tudományos, hivatalos)
Siker. Legalábbis a mért preferenciák alapján.
Mindig szükség van egy új kihívásra vagy ellenfélre.
Itt van ez a Zelenskyj, aki mostanában szinte mindennap szlovákul osztja meg a véleményét a Facebookon. Korábban nem tette ezt, de Fico aktivitása óta mintha megváltozott volna a helyzet. Az utolsó alkalommal úgy helyretette Ficót, hogy még Danko sem tudna olyan jól szlovákul, pedig ő a nemzeti nyelv védelmezője. Ennek következményeként tegnap már az ukrán nagykövetet is be kellett hívni a helyzet tisztázása érdekében. Hát ez nem éppen a siker jele. Ráadásul, ahol a politikai játszmák zajlanak, ott Fico egyre több ellenséget szerez magának. Siker, nem igaz? De talán szüksége is van erre, mert errefelé a választások megnyeréséhez gyáva választókra van szükség. Aki nagyobb fenyegetést tud felmutatni, és erősebb védelmet ígér, az kerül ki győztesen.
A végső soron a kataszter védelme is sikerült. Csak egyetlen medvét engedtek be, és az is orosz származású volt, így nyilvánvalóan nem lehetett rossz szándéka. Csak az ukránok provokálták szegény állatot.
És még folytathatnám. Csak nem akarom elvenni a teret a fontosabb sikerek elől. Meg ugye az sem elhanyagolható, hogy maradjon tér a mai iskolai bombariadóknak is. Tényleg, miniszterelnök elvtársúr - ahogy a gyerekek kérdeznék a suliban - "a mai bombariadó hánykor lesz megtartva? Megehetjük még előtte a tízórait?"
