Újabb fejezetéhez érkezett az MTA és a kormány közötti feszültség, amely továbbra is heves vitákra ad okot.

A Magyar Tudományos Akadémia nyilvános adatok és tények alapján cáfolja az akadémikusok tudományos teljesítményét kétségbe vonó, alaptalan vádaskodásokat.

A valóság az, hogy a tudományos közösségen belül az akadémikusok átlagos teljesítménye messze kiemelkedő, amint az a publikációs adatokból is látható - írja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján hétfői közleményében.

Kollár László, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, valamint munkatársai egy részletes elemzés keretében vizsgálták az akadémikusok, az MTA-doktorok (akik közül az akadémikusokat választják) és a PhD-fokozattal rendelkező kutatók tudományos publikációs teljesítményét. Az elemzés célja az volt, hogy feltérképezze, az egyes csoportok tagjai az elmúlt öt évben hány tudományos írást tettek közzé, és ezekre hány hivatkozás érkezett. Ezen kívül az elmúlt hét akadémikusválasztás során megválasztott levelező tagok publikációs átlagait is összevetették az MTA-doktorok és a PhD-fokozattal rendelkezők teljesítményével, ezzel rávilágítva a tudományos közösségek közötti eltérésekre és trendekre.

Mint írják:

Az eredmények világosan mutatják: a tudományos közösségen belül az akadémikusok átlagos teljesítménye kiemelkedő, őket követik az MTA doktorai, majd a PhD-fokozattal rendelkezők. Ez a mintázat mind az élet- és természettudományokban, mind a bölcsészet- és társadalomtudományokban egyértelműen érvényesül.

Az elemzésből az is kiderül, hogy a kutatók teljesítménycsúcsa jellemzően 40-55 éves korra esik, ami összhangban áll a nemzetközi tendenciákkal. A bölcsészet- és társadalomtudományokban tovább maradnak aktívak a kutatók, köztük az akadémikusok is: még 70-75 éves korban is számottevő a publikációs teljesítményük.

Hangsúlyozzák:

Bár az Akadémia ellen irányuló rosszindulatú írások ezt sugallják, nem lehet elvárni, hogy egy 80 éves akadémikus publikációs teljesítménye ugyanazt a szintet hozza, mint egy 50 éves, aktívan kutató kollégáé. Akárcsak a sportolók, művészek vagy üzleti vezetők esetében, akik teljesítménye is az aktív éveikben éri el csúcspontját, majd fokozatosan csökken, a kutatók produktivitása is természetes módon mérséklődik az idő előrehaladtával.

Fontos hangsúlyozni, hogy nem helyénvaló egy-egy kivételes eset alapján az egész közösséget negatív színben feltüntetni. Ezen túlmenően a publikációs teljesítmény, legyen az kiemelkedő vagy szerény, önmagában nem határozza meg egy kutató valódi értékét. Gondoljunk csak Krausz Ferencre, akinek publikációs mutatói és idézettsége valóban figyelemre méltóak, míg Karikó Katalin esetében, ha csupán a számokra fókuszálunk, nem tűnik annyira kiemelkedőnek. Ennek ellenére az ő átfogó tudományos hozzájárulása páratlan, amit a Nobel-bizottság is méltányolt az elismerésével.

A közlemény végén arra is rámutatnak, hogy egy egészséges társadalom tagjai, mindegy, hogy jobb vagy baloldali, férfi vagy nő, egyetemet végzett vagy nem: együtt örül sportolói sikerének, a megszülető művészi alkotásoknak. "Szeretnénk remélni, hogy együtt örül a tudományos és innovációs teljesítményeknek, és értékeli, megbecsüli az ezeket elérő kiváló kutatókat is" - teszi hozzá Kollár László, az MTA főtitkára és kollégái.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a kormányzati körök közötti feszültség nem új keletű, és most ismét a figyelem középpontjába került. Szeptember elején Freund Tamás, az MTA elnöke, határozottan kiállt a Magyar Nemzet által támadott biológusok mellett, hangsúlyozva, hogy az ilyen jellegű támadások alaptalanul gyengítik a tudományba vetett bizalmat, és fiatal kutatók karrierjét is megkérdőjelezhetik. Az elnök nyilatkozatában arra reagált, hogy a napilap újságírója a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban dolgozó Pál Csaba és Papp Balázs akadémiai levelező taggá választását bírálta, ezzel folytatva az Akadémia “leleplezését”. "Egy olyan lap, amely hónapok óta folyamatosan támadja az Akadémiát, nem segíti elő a tudományos diskurzust" – fogalmazott Freund. Májusban, az Infostartnak adott interjújában az elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy a politikai elitnek el kellene ismernie az MTA képességeit és lehetőségeit.