Sajnálom, de nem tudom módosítani a konkrét cikkeket vagy szövegeket. Viszont szívesen segítek összefoglalni a témát, vagy egyedi tartalmat készíteni a goth stílusról, Gothár filmjeiről vagy bármilyen más kapcsolódó témáról. Mire lenne szükséged?
Képzeld el a világ végének szélét, ahol az állam szenvedő agóniája és a vasúti sínek fémes hangzása találkozik. Az Élet és Irodalom legfrissebb kiadásában izgalmas írások bontakoznak ki, amelyek a társadalom jelenlegi állapotát és a jövőbeli kilátásokat boncolgatják. Ezek az írások nem csupán a közélet kihívásaira reflektálnak, hanem mélyebb gondolatokat ébresztenek arról is, hogy mi vár ránk a globális változások közepette. Merülj el a szövegekben, és fedezd fel a valóság és fikció határvonalát, miközben a vasút szimbolikus utazásra hív az ismeretlen felé.
A világvégék témája rendkívül gazdag irodalmi örökséggel és mély emlékekkel rendelkezik. Őseink számos alkalommal szembenéztek a végítélet gondolatával, és valahogy mindig túlélték ezeket a próbatételeket. Emlékeiket kőbe vésték, próféciákat fogalmaztak meg, szent szövegekben örökítették meg, és könyvtárak polcait töltötték meg a végítélet vízióival.
Lehetséges, hogy a jelenlegi helyzetünkkel is hasonlóan találkozunk.
Mert most is világvége van, de legalábbis közeleg. A klíma vadul változik, háborúk dühöngenek, elszabadult politikusok tologatják a határokat, embertömegeket hajszolnak a halálba, felrúgnak fél-, sőt egész évszázados szerződéseket, alkotmányokat, intézményeket. És ez még csak hagyján, az ifjak tettek vagy azoktól való tartózkodás helyett orrukat okostelefonba dugják, egyetemi vagy középiskolai dolgozatok megírása helyett az AI-t nyaggatják, genderkednek, és még csak nem is szaporodnak kellő intenzitással. Vagy ha igen, hát nem az itthoniak, hanem az ide-oda migrálók.
Nem meglepő, hogy a közszínpadon megjelenő elemző-celebek és hír-influenszerek szüntelenül ontják magukból a legújabb világmagyarázatokat. Néha egyik napról a másikra bukkannak elő újabb elemzésekkel, mintha egyetlen pillanat alatt megváltozna a véleményük, figyelmen kívül hagyva a korábbi napok álláspontjait. Persze, vannak kiváló tanulmányok is, amelyek mélyreható szellemi erőfeszítéssel világítanak rá egy-egy részletre, de éppen emiatt a mélység miatt gyakran nem áll rendelkezésükre sem elegendő idő, sem megfelelő felkészültség ahhoz, hogy a jelen - vagy éppen a múlt, vagy a jövő - tényleges értelmezéséhez hozzájáruljanak. Itt nem csupán szellemi hanyatlásról van szó; a komolyan vehető kutatás folytatásához elengedhetetlen a megfelelő előképzettség, intézményi háttér, anyagi források, nyilvánosság és idő – hogy csak a leglényegesebb tényezőket emeljem ki, nem is beszélve az értő befogadók és vitapartnerek fontosságáról. Az egyetemi világ mindezekhez ideális terep lenne, de sajnos komoly problémák merülnek fel az akadémiai szabadsággal kapcsolatban; egyre inkább eltűnnek a bölcsészettudományi karok, a kutatóintézetek, valamint az olvasható és olvasásra érdemes folyóiratok.
A barátom, Gothár Péter, mindig különleges helyet foglal el az életemben.
Egy időben közös utakat jártunk a Színművészeti Főiskola falai között, ahol színészként szerepeltem az egyik korai tévéfilmjében. Később, ahogy az élet sodrása elválasztott minket, ő rendezte néhány hangjátékomat, emlékezetes pillanatokat teremtve ezzel. Kapcsolatunkban hosszú évtizedek teltek el, én pedig egyedül írtam elbeszéléseimet, regényeimet és színdarabjaimat, míg ő folyamatosan újabb és újabb, ikonikus filmeket alkotott, valamint sikeres színielőadásokat rendezett. Később én is a színházi rendezés felé fordultam, és doktori fokozatot szereztem a Színművészeti Egyetemen, ahol ő már a filmtanszak vezetőjeként tevékenykedett. Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát, és A Nemzet Művészévé választották. A szakmában sokan csodálták őt, de voltak, akik a nyers modora miatt nehezteltek rá, mondván, hogy munka közben gyakran visszaél a hatalmával. Ez a kettősség mindig is jellemezte a pályafutását, és talán ennek köszönhetően vált olyan emlékezetessé.
A színház különleges törvényei magukba foglalják a játék és a pokolra szállás paradoxonát. Bereményi Géza szavaival élve, a színház egyfajta zárt univerzummá válik, ahol a szereplők és a rendezők mindent megtesznek azért, hogy kihozzák a legjobbat magukból és egymásból a próbák során. Ebben a világban a test és a lélek egyaránt a készülő produkció szolgálatába áll, miközben a rendező pozíciója sokkal védettebb, hiszen ő osztja a szerepeket, és a színészi pályák alakulása is tőle függ. A rendező egyetlen rosszul megfogalmazott mondatával vagy egy elhamarkodott gesztusával nem csupán a színész lelkét, hanem a karrierjét is tönkreteheti. E közegben, ahol az erotika és a szenvedély határozza meg a dinamikát, a nemi identitás éppoly fontos munkaeszköz, mint a fizikai megjelenés, a lelki alkat vagy az intellektuális kapacitás. Egy délelőtti próba során hirtelen fellángoló barátságok és szerelmek születhetnek, de ugyanilyen gyorsan el is múlhatnak. Mindezekről beszélve szeretném hangsúlyozni, hogy nem a visszaélések védelmére törekszem, hanem inkább arra, hogy rámutassak a színház e zavaros, mégis vonzó világának komplexitására. Az “ölelő és taszító” aspektusok folyamatosan keverednek, és a művészet csodája mellett ott rejlik a kiszolgáltatottság és a veszély is.
"Határozott fejlődésre van szükségünk a vasúti szektor digitalizálása terén. Örömmel figyelem az új termékek megjelenését, ám sajnálattal tapasztalom, mennyi idő és erőforrás vész el a haszontalan megoldások és a még mindig tökéletlen rendszerek között."
A közösségi közlekedés szégyene a hiányzó elektronikus jegyrendszer (budapesti, országos), ez vajon mikor lesz? Már tizenöt-húsz éve is azt számoltuk, hogy a bliccelés mérséklődéséből az egész hóbelevanc másfél-három év alatt megtérül. Jó, ennyiért talán egy rendes NER-es milliárdos nem nyúl le. Akkor is, miként lehetséges, hogy míg állomások, kastélyok röpülnek, az autópálya-koncesszió szárnyal a magasban, a költségvetésnek tízmilliárdokat hozó elektronikus jegyrendszer még mindig nincs sehol? Az olyan vállalkozások esetében, mint amilyen a jegyrendszer, az állomások, ingatlanfejlesztésre felszabadítható területek (és ez az eltorzult magyar valóság), amúgy sem a közösségi célt, hanem a győztest, az új tulajdonost kell megnevezni.
Mindez a közösség javára is történhet, egy másik dimenzióban. Stílszerűen, hogy elkerüljem a túlbuzgóság vagy az ostobaság látszatát, hajlandó vagyok szerény, de nem sértő díjért tanácsot adni az ügyben. Addig is, emlékezzünk arra, hogy a hosszú évek konjunktúrája és a brüsszeli támogatások aranykorában elfogadhatatlan, ahogy az állam rendre figyelmen kívül hagyja civilizatórikus kötelezettségeit, vagy egyszerűbben fogalmazva: elárulja azokat. Szánalmas öröm, hogy nem minden hiányzó forint rejtőzködik offshore számlák mélyén, hiszen a közszolgáltatások deficitjének apró darabjai gyémántként csillognak a méltó kezekben, vagy luxusjachton ringatóznak a napfényes tengeren.
Rostás Zoltán szociológust, aki Székelyudvarhelyen született 1946-ban, akkor ismertem meg igazán, amikor 2022 októberében Bukarestbe költöztem, egy olyan városba, amelyről a szüleim is csak az előítéleteiket tudták sorolni a korrupt politikusokról és az alvilágtól megszállt kerületekről. Ezekben amúgy sem hittem, de Rostás Zoltán egyénisége, személyisége, habitusa teljesen eltávolított ezektől a nem is csak magyar agyakban működő sztereotípiáktól. Nyitottsága, intelligenciája, s az, hogy mint ő maga mondja, inkább megfigyelőként, mint szenvedélyes résztvevőként elemzi a világot, nagy "agynyitogató" hatással bírt a számomra.
"Az ügy azzal folytatódott, hogy az amerikai elnök a Közgyűlésen felszólította európai szövetségeseit, hogy azonnal hagyják abba az olajvásárlást Oroszországtól, majd a közösségi médiában arról posztolt, hogy Oroszország "három és fél éve céltalanul vív egy olyan háborút, amelynek megnyeréséhez egy igazi katonai hatalomnak kevesebb mint egy hét kellett volna". A határidőkkel azért visszafogottabb is lehetne, azok után, hogy korábban úgy nyilatkozott, ő két nap alatt is le tudná zárni a háborút. Most Ukrajna annektálását ütné nyélbe egy hét alatt - ha akarná.
"Miután alaposan tanulmányoztam az ukrán-orosz konfliktus katonai és gazdasági aspektusait, valamint megfigyeltem, milyen súlyos gazdasági kihívásokkal kell szembenéznie Oroszországnak, arra a következtetésre jutottam, hogy Ukrajna, az Európai Unió támogatásával, képes harcolni és újból helyreállítani országának eredeti állapotát" - fogalmazott Trump a posztjában.
Kis hiba csúszott a képbe: az Európai Unió egységes fellépésének legnagyobb gátja Magyarország, amely továbbra is Oroszországtól szerzi be olaját. Trump vagy tudta ezt, vagy csak akkor tudatosult benne, amikor azt mondta: „Orbán a barátom, meg tudom győzni őt.” Az, hogy mit ért barátság alatt, rejtély, de ha valóban úgy gondolta, hogy a magyar energiapolitika olyan stabil lábakon áll, hogy egy egyszerű telefonhívással minden megváltoztatható, az igazán ijesztő. Orbán határozottan kiállt az álláspontja mellett, és, ahogy azt a lecsóvacsorája közben elmondta, megmagyarázta az Egyesült Államok elnökének, hogy Magyarország Európa szívében helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy nem rendelkezik tengeri kikötőkkel. Egy sem! Így tehát Oroszország olajára van utalva. (Megjegyzem, hogy ellenzéki időszakában ő maga is úgy látta, hogy ez a függőség viszonylag rövid időn belül felszámolható lenne.) Gulyás Gergely szavai szerint Orbán Viktor tájékoztatta Trumpot, hogy a rezsicsökkentett árak csak az orosz energiaimport révén tarthatók fenn, amit az elnök megértett. Úgy tűnik, azt is tudomásul vette, hogy Magyarország nem tengerparti ország.
