Robert Wun szürreális színháza egy különleges világot teremt, ahol az identitáskeresés izgalmas és sokszínű formákat ölt. A darabok során a szereplők nem csupán karakterek, hanem a saját belső vívódásaik megtestesítői. Az álmok és valóság határvonalán egy
Robert Wun 2025-ös őszi couture kollekciója a tudatos jelenlét mélységeit, a metamorfózis drámaiságát és a valóság groteszk kifordítását egyesítette. A hongkongi származású tervező a párizsi divathét egyik legmegdöbbentőbb és legfeszültebb pillanatait idézte fel. A kifutón megjelenő véres kéznyomokkal hímzett kabátok, a protézisszerű végtagok és a bizarr menyasszonyi fejdísz egy szürreális színházként tárta fel az identitás komplexitását. Ez a meghökkentő és elgondolkodtató látványvilág a valóság és a fantázia határvonalán egyensúlyozott, új perspektívát nyújtva a divat és a művészet határterületein.
Robert Wun lenyűgöző és mélyen teátrális bemutatóval kápráztatta el a közönséget a Paris Couture Weeken. A hongkongi születésű londoni divattervező 2025-ös őszi couture fashion show-jának tökéletes keretet adtak a Théâtre de Châtelet sötét belső terei és körkörös díszletei, így a művész szürrealista világa méginkább nyugtalanító képet festett.
Ezúttal Wun nem a megszokott filmes inspirációihoz nyúlt, a kollekció kiindulópontja egy valós tapasztalat volt: az a nyers energia és intenzív felkészülés, amelyet a tavalyi Met-gála kulisszái mögött érzékelt. Az identitás tudatos bemutatásáról és a ruházat mint önkifejezési forma vizsgálatáról kaptunk egy átfogó és mély értekezést.
A lenyűgöző couture kollekció egy titokzatos történet fonalait szőtte össze, amely egyszerre hívta életre a "képzelt elbeszélés" és a "csatlakozz hozzám" videók világát. A ruhák egy szokatlan napra való készülődés különböző pillanatait elevenítették meg. A bemutató első darabja azonnal magára vonzotta a figyelmet: egy fehér szatén anyagból készült, amelyet élénkvörös kristályok díszítettek, mintha vértől áztatott kéznyomok lennének az alapanyagon. A modell ajkáról csorgó vér illúziója hátborzongató és elgondolkodtató atmoszférát teremtett, amely sokkolta a nézőket.
Wun megtévesztő, lehetetlen módon ábrázoló technikái újra és újra meglepetést okoztak. A szabott formák kiforgatása, a túlméretezett gallérok és nyakkendők, a kabátokból táskává alakuló darabok egyaránt az illúzió játékát szolgálták. Mintha a ruhadarabok önálló életre keltek volna, felforgatva ezzel minden megszokott szabályt és értelmezést.
A show egyik legmegdöbbentőbb eleme a végtagokkal való kísérletezés volt. A ruhák alól előbukkanó, szoborszerű protézisnyúlványok zavarba ejtették a nézőt, hiszen nem volt egyértelmű, hogy mi tartozik a modell testéhez, és mi a tervező fantáziájának szüleménye. A műkörmökkel ékesített kesztyűk tovább fokozzák a határvonalak elmosódását, mintegy provokálva a konvenciókat. A szaggatott szabásvonalak és a drámai frizurák mind hozzájárultak ahhoz, hogy a metamorfózis élménye még inkább felerősödjön.
A fináléban Wun egy szürreális menyasszonyt küldött kifutóra: a tüllrétegek drámai volumene körbefonta a testet, a formázott melltartó csípőjén védekező kezek nyomait láthattuk. A fátylat a modell fejére helyezett miniatűr próbababa tartotta. Szimbolikus tárgy hatását keltette, amely egy intrikus momentumot örökített meg.
Robert Wun 2025-ös őszi couture kollekciója egy lenyűgöző színházi előadásként bontakozott ki, amely az identitás, a metamorfózis és az önkifejezés teatralitásának mélyebb rétegeit tárta fel. A valóság és a fantázia határvonalán egyensúlyozva arra ösztönöz bennünket, hogy újragondoljuk életünket, miközben folyamatosan azt a kérdést tesszük fel: vajon mennyire tudatosan választjuk meg szerepeinket, vagy inkább a ruháink formálják a miénket?
