Időskori depresszió: az atipikus tünetek sokszor félreértésre adnak okot, és a megkérdezettek 70%-a nem ismeri fel őket megfelelően.
Idős korban a depresszió gyakran olyan jelek formájában mutatkozik meg, amelyeket sokan csupán az öregedés természetes következményeként vagy nehezen kezelhető viselkedésbeli furcsaságokként értékelnek.
Időskori depresszió esetében sokszor elmarad a környezet részéről az adekvát hozzáállás és a szükséges kezelés biztosítása. Ennek az is oka lehet, hogy a betegséget általában nem a depresszió közismert tünetei jelzik. Ezekről a tünetekről sokan - tévesen - azt gondolják, hogy az öregedés velejárói. A szakirodalom szerint az időskori depresszió gyakran atipikus tünetekkel jár: a hangulatzavar kevésbé szembetűnő, helyette szomatikus panaszok, kognitív nehézségek, ingerlékenység, vagy szorongásos tünetek jelentkeznek. Emiatt az orvosok és a hozzátartozók sokszor "természetes öregedésnek" vélik a depresszió jeleit.
Minden életkor saját kihívásait hordozza, de talán az időskor az, ami a legnagyobb próbára teszi az embert. Sok idős ember küzd krónikus fájdalmakkal, és sokan tapasztalják meg a magány terheinek súlyát, legyen szó akár teljes, akár részleges elzárkózásról. Az érzékszervek fokozatos hanyatlása, a fizikai funkciók csökkenése, a nyugdíjazással járó szerepvesztés, valamint az anyagi gondok mind hozzájárulnak a kiszolgáltatottság érzéséhez. Ráadásul a szeretett hozzátartozók elvesztésének fájdalmát is hordozniuk kell, ami még inkább felerősíti a hiányérzetet.
Az időskor előrehaladtával számos betegség kockázata növekszik, amelyek hozzájárulhatnak a depresszió megjelenéséhez. Ilyen problémák közé tartozik többek között a stroke, az agydaganat, valamint neurodegeneratív megbetegedések, mint az Alzheimer- és Parkinson-kór. Emellett a hipotireózis, bizonyos fertőzések, anyagcserezavarok, illetve a krónikus fájdalom szindrómák is szerepet játszhatnak a hangulati zavarok kialakulásában. Fontos megemlíteni, hogy a gyógyszerek mellékhatásai is hozzájárulhatnak a depresszió kialakulásához; például a béta-blokkolók, az opiátok, a tartósan alkalmazott nem szteroid gyulladáscsökkentők és a szteroidok, valamint a túlzottan használt nyugtatók és altatók mind rizikófaktornak számítanak. Továbbá, az időskori alkoholizmus szintén jelentős veszélyt jelenthet a mentális egészségre.
Idős korban a major depresszió klasszikus tünetei gyakran nem a megszokott módon jelentkeznek. A fásultság vagy a kóros inaktivitás helyett inkább más jelek kerülnek előtérbe, és a hangulatzavar sem nyilvánul meg a megszokott panaszok formájában – az érintettek ritkán beszélnek rosszkedvükről. A korosztályra jellemző, rejtett vagy maszkírozott depressziós formákban inkább az inaktivitás, a döntésképtelenség, az ambivalens érzések, az ingerlékenység, a nyugtalanság, a koncentrációs nehézségek és a kapkodó viselkedés mutatkozhatnak meg – ezekben az esetekben az emberek gyakran úgy érzik, hogy "nincs türelmük" semmire. A paranoid gondolkodás is gyakori, amikor az érintett a környezetét vádolja. Fontos megjegyezni, hogy a depresszió másodlagos demenciát, úgynevezett pszeudodemenciát is okozhat, amely az alapbetegség kezelésével visszafordítható – akárcsak a paranoia és a többi tünet. A szomatikus zavarok, mint a végtagfájdalmak, fejfájás vagy hasi diszkomfort, szintén gyakran társulnak a pszichés problémákhoz.
Kezelés hiányában az időskori depresszió krónikus állapottá fejlődhet, amely súlyosabbá válhat. Az életkor előrehaladtával a befejezett öngyilkosságok száma drámaian megnő az öngyilkossági kísérletekhez viszonyítva, mivel az idősek körében sokan komolyan fontolóra veszik a továbbélés elutasítását.
Az időskori depresszió kezelése elengedhetetlen, és ezt több módszerrel is meg lehet valósítani. A gyógyszerek, pszichoterápiás ülések és szociális terápiák kombinációja segíthet abban, hogy az idősebb emberek újra megtalálják helyüket a közösségben és a családban. Fontos, hogy érezzék: tapasztalataik és bölcsességük értékesek, és hogy számítanak a körülöttük élőknek. Az öregedés nem kell, hogy a szellemi hanyatlás, hangulati zavarok, paranoia vagy szorongás állapotával járjon. Ha valaki ilyen tüneteket tapasztal, az mindig valamilyen mélyebb okra vezethető vissza. Gyakran ez a larvált depresszió, amelynek kezelése lehetőséget ad arra, hogy az érintett újra élvezhesse az élet napfényes pillanatait.
Természetesen, íme egy egyedi megfogalmazás: **Hivatkozások:**
