Friss katonai szövetségek formálják át a Balkán térségét.

A katonai együttműködés fogalma az utóbbi hetekben újra előtérbe került a Balkán térségében. Az albán, horvát és koszovói védelmi miniszterek által aláírt együttműködési megállapodásra Szerbia és Magyarország hasonló lépéssel reagált. Ezeket az egyezményeket – pontosabban az egyetértési megállapodásokat – a hazai és nemzetközi sajtó sokszor úgy értelmezte, mintha valódi katonai szövetségek formálódnának, ám ha alaposabban szemügyre vesszük a helyzetet, kiderül, hogy inkább üzengetés zajlik a felek között, semmint új frontvonalak létrehozása – állítja Németh Ferenc Balkán-szakértő a 444.hu-n.

A március 18-án aláírt "katonai szövetség", hivatalos nevén a védelmi együttműködés megerősítéséről szóló nyilatkozat, új lehetőségeket teremt Albánia, Horvátország és Koszovó számára a védelmi kapacitások fejlesztésében és az ipari együttműködés erősítésében. Hasonló tendenciák figyelhetők meg az április 1-jén életbe lépett magyar-szerb paktum kapcsán is. Ez a megállapodás a 2023-ban Palicson aláírt egyetértési nyilatkozatra építve "operacionalizálja és pontosítja" a Szerbia és Magyarország közötti stratégiai védelmi együttműködést. A szándéknyilatkozat tartalma a katonai-gazdasági kapcsolatok mélyítésére összpontosít, azonban nem szabad alábecsülni a terület jelentőségét. Mindkét megállapodás esetében azonban még távol vagyunk attól, hogy egy valós, átfogó és kötelező érvényű katonai egyezmény jöjjön létre a felek között.

Szerbia, a Balkán sajátos politikai dinamikájának megfelelően, ideológiai keretek közé helyezte a megállapodást, miközben a szerbellenes front erősödésére figyelmeztetett. Míg Tirana, Zágráb és Pristina a regionális biztonság növelését hangsúlyozza az együttműködés során, Szerbia a folyamatok destabilizáló aspektusait hangsúlyozza. A Belgrádban aláírt magyar-szerb megállapodás célja, hogy ellensúlyozza a kialakult helyzetet, és egyes praktikus elemeket is integráljon a stratégiájába.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter szerint a megállapodással Budapest a szerb haderő korszerűsítéséhez tud hozzájárulni, míg Aleksandar Vučić szerb elnök a haditechnikai együttműködés mélyítését jelölte ki iránynak, de kézzelfogható indoklás nem hangzott el, hogy mi lehet ennek a "katonai szövetségnek" az értelme.

Szerbia, a régió legnagyobb gazdasági ereje, saját állítása szerint katonailag semleges politikát folytat, és hivatalosan elutasítja a katonai-politikai szövetségekhez való csatlakozást. Ennek ellenére 2006 óta a NATO Békepartnerség keretein belül szoros kapcsolatokat ápol a szövetséggel, míg 2013-tól a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének megfigyelő tagja lett, amely Oroszország köré épül. A NATO-val való együttműködés magában foglalja a szerb fegyveres erők modernizálásának támogatását, közös hadgyakorlatokat és oktatási programokat, amelyekre Magyarország nemcsak aktívan részt vesz, hanem mint jövedelmező lehetőségre is tekint.

Az utóbbi évek során Budapest gyakran döntött úgy, hogy értékesíti a régi, hosszú ideje raktárakban felejtett katonai eszközeit Belgrád számára, amely a szerb hadsereg modernizációs törekvéseinek részeként használja fel ezeket.

A szintén NATO-tag Ankara sem szeretne kimaradni a fokozódó balkáni együttműködésekből, amit viszont Athén foghat fel fenyegetésként. Arról, hogy hogyan reagál minderre Törökország és Görögország, ITT olvashat bővebben.

Archív anyag (MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)