Ők mentesülhetnek a megélhetési forrástól: kiszámolták, hány állást szüntethet meg a mesterséges intelligencia.
A mesterséges intelligencia (MI) forradalmasíthatja a kreatívipart, az egészségügyet és a pénzügyi szektort - de sokak munkahelyét is veszélybe sodorhatja. Egy új tanulmány szerint egy százalékpontos növekedés az automatizálásban 15 ezer állás megszűnését jelentheti. A kutatás arra is figyelmeztet: a legnagyobb veszélyt sokan alábecsülik, éppen ott, ahol a legnagyobb a kockázat.
A generatív mesterséges intelligencián (MI) alapuló rendszerek, mint például a ChatGPT, Grok vagy DALL-E, új távlatokat nyitnak a kreativitás világában. Ezek a technológiák képesek új szövegek, képek és egyéb tartalmak előállítására a tanult minták alapján, és sokan úgy vélik, hogy ezzel egy kreatív forradalom kezdődött. Ugyanakkor nem mindenki osztja ezt az optimista nézőpontot; egyesek aggasztónak tartják a potenciális hatásokat, amelyeket a munkaerőpiacra és a médiára gyakorolhat. Legutóbbi kutatások során empirikus módszerekkel vizsgálták, hogy az MI automatizációs hatásai miként befolyásolják a foglalkoztatást, valamint milyen etikai és szabályozási dilemmákat vet fel ez az új technológiai korszak.
Ajit Singh, indiai közgazdász, a "A generatív mesterséges intelligencia: szuperintelligencia példátlan lehetőségekkel és súlyos kockázatokkal" című elemzésében három kulcsfontosságú ágazatot vizsgál: az egészségügyet, a pénzügyi szektort és a kreatívipart. Az írás fókuszában a mesterséges intelligencia alkalmazásának automatizálási potenciálja és a lehetséges munkahelyek elvesztésével járó kockázatok állnak. Singh elemzése rávilágít arra, hogy míg az MI számos új lehetőséget kínál, egyben komoly kihívások elé is állítja a munkaerőpiacot.
A regressziós modell elemzése alapján megállapítható, hogy minden egyes százalékpontos növekedés az automatizálható feladatok arányában átlagosan 15 ezer munkahely megszűnését okozhatja. Ez azt jelenti, hogy minél több munkafolyamat válik helyettesíthetővé a mesterséges intelligencia által egy adott szektorban, annál több álláshely válhat feleslegessé. Ez az eredmény talán nem meglepő, de a kutatás pontosan számszerűsítette a jelenség mértékét. Singh rámutat arra, hogy a veszély különösen a kreatív iparban jelentős, ahol a tevékenységek akár 50 százaléka is helyettesíthető MI által.
Olyan munkák jövője válik kérdésessé, mint például a szövegírás, a grafikai tervezés, a zeneszerzés, a reklámszövegírás, a tartalomgyártás és a kreatívipar számos más területe, ahol a mesterséges intelligencia képes hasonló minőségű tartalmakat előállítani.
A kutatás rámutat arra, hogy a közvélemény percepciója és az objektív kockázatok között markáns eltérések figyelhetők meg. A szerző a Pew Research Center által közzétett adatokra támaszkodva korrelációs elemzést végzett. E vizsgálat eredményei szerint a társadalmi aggodalom és a valós munkahelyi veszélyeztetettség között csupán gyenge statisztikai kapcsolat áll fenn.
A kutatás szerint ez észlelési konfliktust jelez: ahol a veszély objektíven magas, ott gyakran alábecsülik. Ahol viszont alacsony, ott túlértékelik azt. Ez a torz észlelés pedig Singh szerint megnehezíti a hatékony politikai és gazdasági válaszokat. A pénzügyi szektorban már zajlanak preventív beruházások az automatizációra való felkészülés érdekében, ugyanakkor a leginkább fenyegetett kreatív szakmákban nincsenek átfogó stratégiai lépések vagy védelmi mechanizmusok.
A kreatíviparban található automatizálható feladatok aránya kiemelkedően magas, ugyanakkor itt tapasztalható a legkevésbé a társadalmi érzékenység és a szabályozások jelenléte. Singh ezért arra figyelmeztette a politikai döntéshozókat, hogy a lemaradás kockázatai komolyak. Hangsúlyozta, hogy a jövő munka világa még formálható, de nem várhatjuk el, hogy automatikusan igazságos legyen.
A tanulmány részletesen foglalkozik a generatív MI etikai kockázataival is. Singh kiemeli a deepfake-ek (valósnak tűnő, de hamis, mesterséges intelligenciával létrehozott videókat vagy képeket), az álhírek terjedése és az algoritmikus diszkrimináció veszélyeit. Számos generatív modell olyan adatokon alapul, amelyek kritikátlanul reprodukálják a meglévő társadalmi előítéleteket, ez strukturális hátrányokat okozhat például az álláspályázatok során vagy a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.
A szakember szerint a mesterséges intelligencia etikus alkalmazásához világos szabályozási keretek kellenek: transzparens, számonkérhető és méltányos elvekre épülő MI-alkalmazások nélkül a technológia nemcsak segíthet, de súlyosbítja is az egyenlőtlenségeket.
A kutatás rávilágít arra, hogy a generatív mesterséges intelligencia nem csupán technológiai újítást jelent, hanem jelentős társadalmi változásokat is előidéz. A technológia fejlődése arra kényszerít minket, hogy újragondoljuk a kreativitás, a munkavégzés és a tulajdonjog alapvető fogalmait.
A szerzői jog kérdései új megközelítést igényelnek, különösen az MI által generált szövegek, képek vagy zenék esetében. Jelenleg nem egyértelmű, hogy ki számít szerzőnek: a felhasználó, az MI-t kifejlesztő cég, vagy esetleg senki. Az MI által létrehozott alkotások jogi helyzete homályos, ami alapvetően érinti a tulajdonjog, az eredetiség és a méltányosság fogalmait, valamint számos etikai és jogi dilemmát vet fel.
A tanulmány három konkrét javaslatot fogalmaz meg a döntéshozók számára:
Ajit Singh figyelmeztetett arra, hogy ha a politika nem lép időben, olyan jövő elé nézünk, amelyben a technológiai élvonal dominál, míg a társadalom többi része csupán próbál lépést tartani. A tanulmány szerzője hangsúlyozza, hogy nem magában a mesterséges intelligencia technológiájában rejlik a probléma, hanem annak ellenőrizetlen és etikátlan használatában. Az innováció lassítása nem cél, sokkal inkább az, hogy igazságosan osszuk el a technológiai fejlődés által nyújtott előnyöket - zárta elemzését Singh.
