**Könyvajánló: Kavagucsi Tosikadzu - Mielőtt elbúcsúzunk** Ha egy érzelmekkel teli, elgondolkodtató olvasmányra vágysz, Kavagucsi Tosikadzu „Mielőtt elbúcsúzunk” című regénye igazi kincset jelent. A történet középpontjában a búcsúzás komplex érzelmei áll

Képzeld el, mi történne, ha visszautazhatnánk az időben! Kavagucsi Tosikadzu japán drámaíró és színházi rendező második regényében egy lebilincselő, többdimenziós történet bontakozik ki, melynek középpontjában egy kávéház áll. Az időutazás lehetősége nemcsak a múltba való fizikai, hanem lelki visszatérést is magában foglal, és ezzel számos mélyreható kérdést vet fel. Mit tennénk, ha a múltunkat újraírhatnánk? Van-e esély arra, hogy helyrehozzuk azokat a dolgokat, amik már megtörténtek? Végső soron mi a fontosabb: a szándékaink vagy a tetteink? A Mielőtt a kávé kihűl című nagy népszerűségnek örvendő próza második "felvonása" valóban izgalmas, és garantáltan leköti az olvasót.

Ha visszamehetnél az időben, kivel szeretnél találkozni? Teszi föl a kérdést az író rögtön a legelső oldalon. Az alaptörténet a következő:

Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, hogy aki ennek a kávézónak egy bizonyos székére ráül, időutazásra indulhat. Kívánság szerint a múltba vagy a jövőbe repítheti egy különleges kannából szertartásosan kitöltött kávé. Csakhogy az időutazónak néhány szigorú szabályt tiszteletben kell tartania:

Az időutazás során csupán azokkal a személyekkel hozhatod össze a sorsodat, akik már megfordultak a kávézóban, így mindannyian egy közös élmény részesei lehettek.

Bármi történik is "odaát", a múlt eseményeit nem tudja megváltoztatni.

3. A kérdéses széken általában ül valaki, de néha elhagyja a helyét. Csak ilyenkor lehet elfoglalni azt a széket.

4. Az időutazás közben nem lehet felállni, vagy átülni máshova.

5. Az utazás pillanata akkor érkezik el, amikor a csésze tele van gőzölgő kávéval, és csak akkor ér véget, amikor az utolsó korty is eltűnik. De vigyázz, hiszen a kávé varázsa hamarosan elillan, mielőtt még élvezhetnéd az ízét!

Kavagucsi Tosikadzu elsősorban drámaíró. Noha a 250 oldalnyi szöveg regényként is kiválóan megállja a helyét, mégis olyan érzésünk van, mintha a szereplők egy színpadon mozognának. Korábbi regényének eredeti színdarabváltozata elnyerte a 10. Szuginami Fesztivál nagydíját. Később a regényt angol, kínai és vietnámi kiadása után fordították magyarra idén, 2018-ban pedig film is készült belőle.

A mielőtt elbúcsúzunk ugyanarra a sémára épül, mint a nyitódarab. Sorra térnek be az emberek a kávézóba, akik szeretnének valamit, ami a múltban megtörtént megérteni, jóvátenni - sőt mi több, megváltoztatni. Ez utóbbi lehetséges, azonban a jelenen - a szabály szerint -semmiképpen nem tudnak változtatni. De valóban így van ez?

A jegyespár, aki sosem kötheti össze életét a házasság kötelékével, úgy tűnik, hogy a múlt átkai nem szűnnek meg, még az időutazás csodája sem segíthet rajtuk. Mégis, mennyi minden átalakulhat egy ilyen utazás során! A férj, akinek felesége mély álomba merült, végre szavakat mondhat, amelyeket eddig sosem tudott kifejezni. A nő, aki szívből szerette kutyáját, most feloldozást nyer a bűntudat súlya alól. A lány, aki eddig elutasította apját, talán most megtalálhatja a békét önmagával, és a jövő új lehetőségei nyílhatnak meg előtte.

Ami igazán különlegessé teszi ezeket az utazásokat, az a mögöttük rejlő kockázat. Ha a kávé, ez az időutazás kulcsa, kihűl, mielőtt az utazó hozzáférne, akkor a szabályok értelmében szellemmé válik. Azt azonban sosem tudhatjuk, ki áll a titokzatos szabályok mögött, és miért alakultak ezek így. Minden nap, ugyanabban a kávézóban, egy rejtélyes női figura ül a mágikus asztalnál, könyvet olvasva, miközben a pincérnő, teljesen rezzenéstelen arccal, hozza el a forró kávét, amely a múlt és a jövő kapuját nyitja meg. A hely légköre tele van feszültséggel és izgalommal, minden korty új lehetőségeket rejt.

A szerző sikerének titka abban rejlik, hogy hitelesen és szenvedélyesen közelít a múltba való visszatérés lehetőségéhez. Nem csupán azt sugallja, hogy ez lehetséges, hanem magától értetődően egyesíti a múlt, a jelen és a jövő ígéreteit. Kavagucsi Tosikadzu egy lényeges lételméleti kérdést vet fel, amely mindannyiunkat mélyen érint: elegendő-e csupán a megbánás vagy a jóvátétel szándéka ahhoz, hogy valóban helyrehozzuk a múltat és begyógyítsuk a másoknak, illetve saját magunknak okozott sebeket? A könyv végére érve úgy érezhetjük, hogy nyitva állnak előttünk a lehetőségek kapui, hogy javítsunk a múltbeli döntéseinken, és bár a válasz elsőre talán idilli, egyértelműen: igen.