A „Legfeljebb segédvájár” című írás Rózsa Péter gondolatait tükrözi, amelyek az élet apróbb-nagyobb kihívásaira és a mindennapi küzdelmekre vonatkoznak. A szerző az önértékelés és a társadalmi szerepek kérdését boncolgatja, miközben arra hívja fel a figye
A Tisza párt népszerűsége az utolsó hónap során újabb két százalékos növekedést mutatott.
Az Európai Néppárt elnöke, Manfred Weber, a héten Orbán Viktor miniszterelnökségét jövőbeli lehetőségként említette, ami sokakat meglepett. A magyar miniszterelnök régi szövetségesei közül Janez Jansa, akit jelentős magyar tőke támogat, szintén helyeselte Weber szavait. Érdekes fordulat! Közben Meloni olasz kormányfő is Ukrajna mellett állt ki, hangsúlyozva az uniós tagállamok közötti egységet. Nem mellesleg, Meloni már többször is találkozott Donald Trumppal, ám nem telefonos beszélgetés keretében. A magyar kormány büszkén hirdette, hogy Rogán Antalt végre levették az amerikai szankciós listáról, de arról már nem esik szó, hogy miért került oda, és hogy mi lehetett az ára annak, hogy végül eltávolították.
Valóban, megérkezett a KESMA zárványos világán túli médiauniverzumba:
Kilépni a kínai gazdasági együttműködésből és az orosz helyett amerikai cseppfolyósított gázt vásárolni. Állj meg egy pillanatra, ez a helyzet. Állj meg. Viselkedj, mint egy kisgyerek. Állj meg. Donald Trump. Állj meg.
Az amerikai elnök egyik szenátora, Lindsey Graham, Dél-Karolina republikánus politikusa, nemrégiben egy merész kijelentést tett: azt javasolta, hogy az Egyesült Államok akár 500 százalékos vámot is kiróhat azokra az országokra, amelyek továbbra is Oroszországgal folytatnak üzleteket. Ez a lépés jól mutatja, hogy a nemzetközi játszma már nem igényli Magyarország aktív részvételét. Orbán Viktor, aki korábban Putyin szövetségesének számított, most úgy tűnik, hogy elveszítette relevanciáját a globális politikai színtéren. A Washington és Moszkva közötti kapcsolat továbbra is működik, akár Budapest nélkül is. A közelmúltban aláírták az Egyesült Államok és Ukrajna közötti bányászati megállapodást, amelyben Orbán legfeljebb egy vájársegéd szerepére pályázhatna, de úgy tűnik, hogy erre sincs szükség. A helyzet világosan mutatja, hogy a geopolitikai játszmákban a magyar kormány mostanra marginalizálódott, míg a nagyhatalmak továbbra is a saját érdekeik mentén cselekednek.
A fideszes többségű parlamentből időről időre kizárják az ellenzéki képviselőket. De végső soron mindegy, mi a névjegye egy olyan parlamentnek, amely lényegében nem az. Az épület talán megvan, de a benne működő országgyűlés inkább hasonlít egy gittegyletre. Mert a kormány csicskája, és nem törvényeket alkot, csupán Orbán akaratát ratifikálja. Ez már-már vicces, de valójában tragikus, hiszen mindez a mi, polgárok életünkre és jövőnkre is hatással van. A helyzet nem is olyan egyszerű, hiszen a közelmúltban azt a törvényt is átnyomták, amely lehetővé teszi a kettős állampolgárok magyar állampolgárságának felfüggesztését, bármilyen indokkal és bármikor. Itt tartunk most, és a szakadék felé töretlenül haladunk tovább.
A legutóbbi európai parlamenti küldöttség tagjaként Krzysztof Śmiszek, az Új Baloldal lengyel EP-képviselője, néhány napot töltött hazánkban, hogy felmérje a jogállamiság helyzetét. Mivel egyetlen miniszter sem volt hajlandó találkozni vele, ezzel máris sokat megtudott a kormányzati helyzetről. Hiszen nem kell közeli szemlélőnek lenni ahhoz, hogy észrevegyük: Orbán Viktor folyamatosan bontja le a demokrácia utolsó védvonalait. A 15 éves kormányzásának következtében már a megmaradt alapokat is eltünteti, s helyettük csupán saját hatvanpusztai rezidenciáját építi. A lengyel politikus így fogalmazott: „Mindenhol a propaganda fogadott minket. Erre láthatóan óriási összegeket áldoznak. Ez a jelenség sokkal primitívebb és agresszívebb, mint amit Lengyelországban korábban tapasztaltunk.” Hozzátette: úgy tűnik, a magyar kormányt már az elmaradt EU-s támogatások sem izgatták, vagy talán az arrogancia és a nagyképű viselkedés egyfajta pánikreakciót takar.
Ha már a lengyel párhuzamról beszélünk, érdemes megemlíteni egy érdekes tényt: Orbán Viktor jó barátja, Jarosław Kaczyński is hasonló lépésre szánta el magát, amikor Lengyelországban betiltották a melegfelvonulásokat, a Pride-ot. Ezzel azonban paradox módon csak megerősödött a mozgalom, hiszen a nem LMBTQ emberek is a jogegyenlőségért kiálltak. Kaczyński végül megbukott, ami jól példázza, hogy aki nem tanul a történelemből, az könnyen megismétli mások hibáit. A folytatás pedig már ismerős lehet mindannyiunk számára.
