Martzy Réka: A Vörös Tehén A vörös tehén nem csupán egy állat, hanem egy szimbólum, amely a hagyományok és az egyediség határvonalán egyensúlyozik. Az írásban Réka érzékletesen festi meg a vidéki élet mindennapjait, amelyekben a tehén nemcsak a megélheté

A kolomp nyelve halkan lengedez, mintha egy titkos dallam születne a levegőben.

ahogy a mellső izmok hazatalálnak.

újabb foltok tűntek fel a bőrömön, és most már számolgatom őket, mint valami rejtélyes térképet.

Próbáltad a nap melegével elhamvasztani.

anyajegyeidet. nyakadon a vadhúsokat,

Csak úgy, puszta körömmel lecsípted a valóság szövetéről a hétköznapok monotóniáját, majd egy új világ ajtaját nyitottad meg. Az apró részletek, amiket eddig észre sem vettél, most hirtelen életre keltek, színek és formák táncoltak a szemed előtt, mint egy rég elfeledett álom. A levegő megtelt lehetőségekkel, és minden egyes lépésed új történeteket írt a pillanatok könyvébe.

A szék lábát figyeltem, ahogy az idő nyomai szépen lassan begyógyulnak.

Miközben a barack levén csillogó cseppek hullottak rám, te éppen az őrölt gyümölcsöt készítetted elő.

Fogaid között néha becsúszott egy cikk, amit le is vágtál, és így került a számba.

Nyomd meg, és ízleld meg alaposan! Így falatoztuk, csámcsogva élveztük minden falatot.

A megérkezés pillanata mindig különleges, mintha az idő egy rövid szünetet venne. A nap fénye lassan alábbszáll, aranysárga és narancsos árnyalatokkal festve az eget. A világ csendesedik, a levegő megtelik a fű friss illatával, amelyet a fűnyírás után még intenzívebben érzékelhetünk. Ahogy a gép zúgása elhalkul, a természet hangjai lépnek előtérbe: a madarak csicsergése és a szellő lágy susogása mintha üdvözölné a nap végén megérkezőket. A naplemente szépsége és a fűnyírás utáni nyugalom egy varázslatos összhangot teremt, amelyben a pillanat varázsa és az otthon melege egyaránt jelen van.

A betakarítás ideje elérkezett. Én itt állok a lábadnál, te pedig kényelmesen ülsz a székben. Az aratás fáradságos munkája most már a végéhez közeledik, és a gyümölcsök, zöldségek bősége körülöttünk sorakozik. A levegő tele van az ősz illatával, és a napfény aranyló fénye mindent megcsillan. Te a székben pihensz, míg én a földön, a természet kincseivel körülvéve, a munkát végzem, hogy beteljesüljön a fáradozásunk gyümölcse.

Mire minden elcsendesedett, és a nap fénye lassan eltűnt a horizonton, elindultunk az esti sétánkra.

Készültünk, fésülködtünk, és most készen állunk!

A legszebb pillanatok, ezeket sosem fejeztük ki szavakkal, csupán a szemünkben tükröződtek.

ahogy egymásba karoltunk. így kell korzózni, tanítottad,

néha megálltál, megbámultad a portékákat,

néha begyorsítottál, hogy hajadból gyorsabban illanjon

A borsmenta, ez a frissítő fűszer, mindig is titokzatos volt számomra. Nem mindig értettem, hova sodor az utad, de az illatod és a zöld leveleid mindig új kalandokat ígértek. Minden egyes falatban ott rejlik a meglepetés, és a borsmenta varázsa sosem hagy cserben.

akkor sem, ha néhány órával később már az asztalnál találtuk magunkat,

Most ismét dupla hatost dobtál, a szerencse ismét veled van!

A szerelem is olyan, mint egy különleges ajándék, amiért érdemes nevess, hiszen valóban a tiéd, és ezzel megnyerted a legszebb kincset.

Az élet szövetében a boldogság és a szerelem fonala szövi át a napjainkat. A tó, amelynek partján annyi emlék köt, mindig kedves számomra. Csendes vize tükrözi a szívem legmélyebb vágyait, és minden hulláma egy új lehetőséget ígér. A természet szépsége, a napfény és a víz játékos tánca mind hozzájárul ahhoz, hogy a lélek otthonra leljen ebben a varázslatos helyszínben.

Ahol csak a lábfejed mártózik, és minden élő lény társaságában találod magad.

Megtalálod a helyed, ez a te belső egyensúlyod, akár a lágyan érett barack puha állaga.

Tökéletes fogaid között, a nyáresti forróságban, a macskakő sima felületén,

kis színes dobókockák, az üdülőszag. szemeim körül

Maszkot festettél az ujjaidra, majd holnapra ígérted, hogy...