A kánikula idején a lángos fogyasztása megosztja a véleményeket. Egyrészt a lángos egy ízletes és laktató étel, ami sokak kedvence, de a hőségben érdemes óvatosan bánni vele. A nehéz, olajban sült ételek megterhelhetik a gyomrot, különösen, ha a hőség mia


A magyar strandok egyik legnépszerűbb csemegéje a lángos, ám érdemes elgondolkodni, mennyire ideális választás ez a forró nyári napokon.

A magyar konyha sokszínűségének és gazdagságának felfedezése nem csupán a receptek tanulmányozásából áll. A legkedveltebb ételeink mögött mély történetek, közösségi élmények és kulturális hagyományok rejtőznek. Nincs ez másként a lángossal sem. Ez az aranybarna, olajban sült tésztacsoda sokak számára a gyermekkort, a nyári strandélményeket és a piacok pezsgő reggeleit idézi fel. (Valóban, régebben a vásárokon is nagy népszerűségnek örvendett, de mára inkább a strandok elmaradhatatlan csemegéjévé vált.)

A lángos eredete homályos, és bár pontos születési dátumot nem tudunk hozzá rendelni, gyökerei minden bizonnyal az egyszerű, paraszti konyhában keresendők. A lángos a népi sütési technikák és a kenyérkészítés melléktermékeként alakult ki, még azokban az időkben, amikor a kenyértésztából egy darabot kiszakítva, a kemence szájánál "láng" mellett sütöttek egy gyors harapnivalót. Innen ered maga az elnevezés is: "láng" - "lángos".

Zsenialitása a letisztultságában bújt meg: csupán négy alapanyagra volt szükség - liszt, víz, só, és egy pici élesztő. Ebből a szerény kiindulópontból született meg egy hamar elkészíthető, ropogós héjú, ugyanakkor puha és gőzölgő belsejű tésztalepény.

Az olajban való sütés, mint technológia, csak később jelent meg, mikor már rendelkezésre állt elegendő mennyiségű étolaj az otthonokban. A kemencék eltűnése, a modern konyhák térhódítása és a gasztronómiai divathullámok szükségszerűen módosították a régi szokásokat. A lángos azonban nem veszett el: alkalmazkodott, újjászületett, sőt, népszerűbb lett, mint valaha.

Related posts