Hogyan áll a kormány számára a magyar kutatás-fejlesztés (K+F) felzárkózásának ügye? Három grafikon segítségével bemutatjuk ennek jelentőségét.
Sajnos már nem is igazán lepődünk meg azon, hogy Magyarország a tagállamok között a legrosszabb helyezések egyikét foglalja el egy újabb uniós statisztikai jelentésben. Az sem meglepő, hogy a kutatás-fejlesztés nem kap prioritást abban az országban, ahol a vezetés már 15 éve hirdeti, hogy nem jóléti, hanem munkaalapú társadalmat kíván építeni. Ennek következményeként csupán két ország költ nálunk kevesebbet - euró/fő alapon - állami forrásokból kutatásra és fejlesztésre. Pedig a sikeres nemzetek egyik kulcsa a fejlett kutatás-fejlesztési infrastruktúra, amely bizony jelentős befektetéseket igényel. Orbán viszont azzal is beéri, hogy van két friss Nobel-díjasunk, akik azonban nem itthon végzett munkájukért kapták meg a világ legelismertebb tudományos kitüntetését.
2024-re az Európai Unió összes tagállama a bruttó hazai termékének 0,71%-át fordította kutatásra és fejlesztésre, ami egy kis növekedést jelent a 2012-es 0,69%-hoz képest – számolt be róla az Eurostat. Ezzel szemben Magyarország kormánya csupán a GDP 0,29%-át szánja erre a célra, ami sajnálatos módon alulmúlja a 12 évvel ezelőtti 0,34%-os arányt is.
Egy másik mutató, az euró/fő, némileg kedvezőbb képet fest a helyzetről, de még így is szégyenletesnek mondható, különösen egy olyan országban, amely évszázadok óta büszkélkedik kiemelkedő tudományos teljesítményekkel. Az örök érvényű igazság azonban az, hogy befektetés nélkül nehéz komoly eredményeket elérni. Két friss Nobel-díjasunk is a külföldön végzett kutatásaik elismeréseként kapták meg ezt a rangos díjat.
Nos, nézzük meg az első grafikonunkat, amelyből kiderül, hogy hazánk teljesítménye csupán Bulgáriáét és Romániáét múlja felül a tavalyi évben.
Hangsúlyozandó, hogy 2024-ben. Ha ugyanis azt vizsgáljuk, hogy az EU-hoz "újonnan" csatlakozó volt szocialista országok hogyan növelték állami költéseiket a K+F-re, akkor azt látjuk, hogy ebben annyira talán nem is állunk rosszul. Jóindulattal a középmezőny végén található Magyarország.
Az viszont már több, mint elkeserítő, ha azt nézzük, hogy ez mire volt elegendő uniós összehasonlításban. Az alábbi grafikonból azt is kiolvashatjuk, hogy számos más, hozzánk hasonló (pontosabban az egy cseheken kívül nálunk akkor még elmaradottabb), az európai közösséghez felzárkózni kívánó ország évről-évre (jóval) nagyobb arányban költ tudományra, azon belül államilag támogatott K+F-re, mint az évtizedek óta magasabban fejlett országok - ettől még a felzárkózás nehézkes, különösen az e célra keveset áldozók számára, s ilyen Magyarország is. Nem véletlen, hogy a rangsor első hat helyén volt szocialista ország szerepel, igen, köztük az is, amely még elmarad Magyarországtól, de szép szisztematikusan ér utol minket.
