Mit tanultunk a sok világvégéből? Ezt hagyta ránk a Covid... A globális krízisek során megélt tapasztalatok új perspektívát nyújtottak számunkra. Ráébredtünk, mennyire fontos az összetartás és a közösség ereje, valamint hogy az emberi kapcsolatok védelme

"Nincs többé olyan, mint régen." "A folytatás már biztosan nem ott lesz, ahol eddig." Ám mégis. Ugyanazon a helyen, ugyanúgy, csak talán egy kicsivel kényelmesebben. A világvége nem érkezett el, de vajon tanultunk-e valamit belőle?

"Nem térhetünk vissza a régi életünkhöz" - ez a megállapítás a fentiekkel párhuzamosan merült fel mélyebb diskurzusok során, amikor a Covid-19 következtében bezárult, elszigetelődött világunk jövőjéről beszélgettünk. A bolygót egyfajta világvége hangulat lengte körül, mégis úgy tűnik, hogy nem vontunk le belőle tanulságokat.

Sokan úgy érezték, hogy a helyzet sokkal többről szól, mint hogy egy apró, törékeny vírus döngölte padlóhoz a világot – minden értelemben. Igen, ez a jelentéktelen kis kórokozó csaknem 7 millió ember életét követelte világszerte, gazdaságokat döngölt földig, és radikálisan átalakította, sőt szétrombolta addigi életünket. Ebből adódóan mindezeknek egy még mélyebb, hosszabb távú üzenettel kellene szolgálniuk – fogalmaztak sokan abban az időszakban.

Világvége: megúsztuk?

De tényleg átalakított minket? Valóban észleljük ezt a változást, és ha igen, képesek vagyunk felfogni ennek a figyelmeztetésnek a mélyebb üzenetét?

Két éve májusban hivatalosan is véget ért a világjárvány, már csak ritkán lehet statisztikákat olvasni, kevesen kapják fel a fejüket arra, ha Covid-fertőzésről hallanak. Egy darabig még figyeltek a távolságtartásra, a kézfertőtlenítésre, az egyébként alapvető higiéniai szabályokra, mára azonban a társadalom nagyobb része visszatért a kényelmes, egymás nyakába lihegős, egymásra taposós, mindent összefogdosós, jól ismert és megszokott életvitelhez. A hirtelen felindulásból született kocogók, alkalmi sportolók is visszatértek a karosszékekbe, hiszen már senki nem kényszeríti oda őket. A légitársaságok, utazási irodák, szállodák ismét bevételi rekordokat döntögetnek, a közösségi média az otthon elkövetett házikenyerek helyett újra az utazásos, bulikázós képekkel telt meg.

A képek világa mindig is foglalkoztatott, és most, ahogy éppen a digitális térben felhalmozódott tartalmakat törlöm, egyfajta nosztalgia fog el. Azok a leckék, házi feladatok, tanároknak írt üzenetek – mind olyan pillanatokat hordoznak, amelyek a megállásra kényszerített időszak alatt születtek. Akkoriban hittük, hogy a világunk megváltozott, hogy már semmi sem lesz olyan, mint korábban. De ha körülnézek, úgy tűnik, mintha az élet visszatért volna a régi kerékvágásba. De mi történik a felszín alatt? Vajon a lelkek mélyén elindult-e valami átalakulás? A külső világ, amit látunk, egyértelműen tükrözi a régi mintákat, de a belső változásokról nehezen állapíthatunk meg bármit. Elég, ha csak belépünk a közösségi média világába, és végigpörgetjük a kommenteket – az érzelmek és hangulatok ott is felsejlenek, csak talán más formában. A kérdés tehát nem csupán az, hogy mit láthatunk, hanem az is, hogy mit érzünk mindezek mögött.