Mohamed Fatima: "Az apámmal való kapcsolatunk olyan messze van, mint Makó Jeruzsálem."
Fatima, a különleges hangzású énekesnő, akinek szívében egy idegen foglal helyet: az apja. Élete során mindössze egyetlen alkalommal, csecsemőkorában találkozott vele, és azóta sosem volt lehetősége, hogy valódi kapcsolatot építsenek ki egymással. Az apja emléke, mint egy homályos árnyék, kíséri őt, de az igazi kötődés sosem jött létre közöttük.
Mohamed Fatima története egyszerre szól hiányról, elfogadásról és önazonosságról. Bár gyerekkorától kezdve érezte édesapja hiányát, végül megtanulta, hogy a múlt helyett előre kell tekintenie.
Mohamed Fatima Budapesten született, édesanyja magyar, édesapja pedig egyiptomi származású. A Fatima nevet a nagymamája után kapta - mesélte el a Palikék világa legújabb adásában. Szülei akkor váltak el, amikor még csak egyéves volt, így a közös emlékek száma gyakorlatilag nulla. Mohamed Fatima apja süketnéma volt, néhány magyar szót ugyan ki tudott ejteni, de nem tudott kommunikálni, ahogy az öccse sem. Csecsemőkorában még felmerült, hogy Fatimának sem lesz hallása - csoda, hogy végül kivételes énekhanggal ajándékozta meg az élet.
Mohamed Fatima szülei különböző ösvényeken haladtak, és az apahiány árnyéka végig kísérte az énekesnő gyermekkori éveit. Nyolcéves korában találkozott először apja teljes nevével, ami annyira hosszú volt, hogy korábban sosem sikerült megjegyeznie.
„Ne is próbáld meg, csak felesleges időpazarlás” – mondja Fatima, aki 17 éves korára már teljesen lemondott arról, hogy valaha is közel kerüljön hozzá.
A fordulat évekkel később következett be, édesanyja halála után, amikor váratlanul felbukkant az édesapja. Eleinte zaklatásként élte meg a titokzatos férfi telefonhívásait és üzeneteit, anélkül, hogy tisztában lett volna azzal, ki is áll a háttérben. Csak az unokahúga segített neki tisztázni a helyzetet: "Te, ez nem az apád?" Egy régi fénykép még élt a memóriájában, de a három évtized elteltével az arc teljesen más lett. A beszélgetések mintha egy teljesen ismeretlen személlyel folytatott csevegés lettek volna, tele feszültséggel és kíváncsisággal.
Fatimának apja oldaláról négy testvére is van, ám sosem találkozott velük, kulturális különbségeik és vallási eltéréseik miatt sem alakult ki kötelék. Az apakép helyét egy nevelőapa vette át gyerekkorában, akivel szintén nem volt harmonikus a kapcsolata. A bántalmazás elől 12 évesen unokatestvéréhez menekült, és ez mélyen meghatározta párválasztását: tudatosan keresett szelíd, visszafogott, egyszerű társat maga mellé.
Mohamed édesanyja folyamatosan támogatta őt, miközben ő is sikerült szabadulnia a lelki nyomás alól és a bántalmazó kapcsolatból. Fatima számára a távolság az apjával már nem okoz fájdalmat; inkább egy értékes élettapasztalattá vált. Ez a tapasztalat megtanította neki, hogy a szeretet nem csupán a vérségi kötelékeken múlik, hanem sokkal inkább azon, hogy ki van mellettünk és hogyan viszonyul hozzánk.
