Nagy Sándor életében kezdődtek el a balzsamozási szokások, amelyek a halál utáni élet iránti tiszteletet tükrözték. Az ókorban ez a folyamat nem csupán a test megőrzésére irányult, hanem a lelkek védelmét is szolgálta. Milyen érdekes, hogy a nagy hódító h
Valószínűleg mozdulni és beszélni sem tudott, amikor a testét elkezdték felkészíteni a temetésre.
A király eltávozott. Ezt a tömör kijelentést jegyezte fel egy ókori írnok Nagy Sándor haláláról a babiloni királylistán Kr. e. 323-ban. Ez a szavakban összefoglalható dráma évezredeken keresztül foglalkoztatta a tudósokat, akik közül sokan életpályájukat a rejtély megfejtésére szentelték. Későbbi források alapján III. Alexandrosz makedón uralkodó hosszú és kimerítő hadjárata után, Indiáig terjedő hódításait követően, Babilonban betegedett meg. Egy nagy ünnepség után láz gyötörte, és levert állapotba került, valószínűleg hasi fájdalmak is kínozták. Utolsó pillanataiban csupán tekintetével búcsúzott távozó csapataitól, mivel beszélni és mozdulni már nem tudott.
Az orvostudomány világában rendkívül ritka az olyan súlyos betegség, amelynél a páciens agyi funkciói érintetlenek maradnak. A legtöbb esetben a mozgásképtelenség már a delírium vagy kóma stádiumában jelentkezik. Nagy Sándor állapotának egyik lehetséges diagnózisa a Guillain-Barré-szindróma, amely egy autoimmun reakció, ami általában a lábaknál kezdődik, majd fokozatosan terjed felfelé a testben. Ez a betegség zsibbadást és bénulást okozhat, gyakran valamilyen fertőzés vagy – napjainkban egyre gyakrabban – oltás következtében lép fel.
Nagy Sándor életkorának, nemének, halálának időpontjának és helyszínének egybeesése különös összefüggéseket mutat a tüneteinek lehetséges magyarázatával, valamint azzal, ami halála után következett be. Ezen tényezők együttesen nemcsak a történelmi kontextusra, hanem a kortársak és a későbbi generációk értelmezéseire is rávilágítanak, tükrözve a hatalom, a betegség és a történelem összetett viszonyát.
A paralízis következtében csökken az oxigénigény, ami lehetővé teszi, hogy a légzőmozgások észrevétlenül folytatódjanak, akár hosszú időn keresztül is, miközben a beteg életben marad. Ez talán magyarázatot ad arra, hogy miért nem mutatkozott a bomlás jele Nagy Sándor testén hat napon át, amíg a balzsamozók megérkeztek Egyiptomból. Elképzelhető, hogy ekkor még nem halt meg; ám amikor végül elindult a balzsamozás folyamata, a helyzet már nem volt kedvező számára. Az első lépésük az volt, hogy az orrüreg padlásának áttörésével eltávolították az agyát – egy beavatkozás, amelyet a valóságban senki sem élhet túl.
Egy szó mint száz, Nagy Sándort nem temették el élve, de még javában magánál lehetett, amikor utódai a teste fölött civakodni kezdtek az örökségén és birodalmán.
