Sokan nehezen tudják lépést tartani a folyamatosan változó politikai kommunikáció dinamikájával.

Orbán Viktor rendszere az elmúlt másfél évtizedben zökkenőmentesen működött, de most mintha kezdene meginogni - fogalmazott a Hírklikknek Hangácsi István politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója. Beszélgetésünk során arra kerestük a választ, milyen lehetőségeik vannak a kisebb pártoknak a 2010 óta hatalmon lévő Orbán-rendszer keretein belül, ahol a Fidesz folyamatosan kampányhangulatban irányítja az országot. A Népszava információi szerint a Jobbik, a Momentum, a Mindenki Magyarországa Néppárt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP), valamint a Független Kisgazdapárt is részt vett egy "titkos" ellenzéki egyeztetésen, ahol azt vitatták meg, miként segíthetnék az Orbán-kormány leváltását a jelenlegi kiszorított helyzetükből. Ebből adódik a kérdés: vajon menthető-e a Momentum, az LMP, a Jobbik, az MSZP és a Párbeszéd politikai "márkája", ha esetleg nem indulnak el egy választáson?

Néhány hónappal a jövő tavaszi választások előtt vajon mi vár a többi politikai erőre? Kényszerülnek majd arra, hogy a létezés vagy a megszűnés határvonalán egyensúlyozzanak?

Ha a Momentumból indulunk ki, és ezt a helyzetet a többi kis pártra vetítjük, világosan látható, hogy a vezetésük megbomlott. Legutóbb Tompos Márton lemondása az elnöki tisztségről arra utal, hogy sem a párt irányítása, sem a tagság nem bízik magában vagy egymásban. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi politikai irányvonal folytatása esetén akár egyetlen parlamenti mandátum elnyerése is kilátástalan. Valószínű, hogy más pártokban is hasonló felismerések formálódnak, hiszen érzékelik, hogy a Tisza dominálja az ellenzéki politikát. A DK és a Mi Hazánk esetében egy stabil szavazói bázis áll rendelkezésre, amelyre bármilyen körülmények között számíthatnak, és ez talán elegendő is lehet a bejutási küszöb átlépéséhez. Ezzel szemben az MSZP, a Jobbik, a Párbeszéd, a Második Reformkor, a Kétfarkú Kutyapárt és hasonló formációk számára a következő évek politikai lehetőségei leginkább a helyi és önkormányzati választásokon körvonalazódhatnak. Az elmúlt másfél év tapasztalatai azt mutatják, hogy a választók már nem elégszenek meg azzal, hogy valaki egyszerűen csak elmondja, mennyire elhibázott a Fidesz politikája, hogy a kormányzás gyenge, a korrupció elterjedt, és az egészségügyet, valamint az oktatást elhanyagolják. A valódi probléma abban rejlik, ahogyan ezeket a kérdéseket kezelik. A sajtótájékoztatók, az MTI-nek küldött közlemények és a közösségi médiában közzétett posztok mára már elvesztették hatékonyságukat. Fontos megjegyezni, hogy ez nem csupán a pártok hibája; a Tisza új stílusával és politikai kommunikációjával egy új, dinamikus megközelítést hozott be, amely jelentős hatással van az ellenzéki diskurzusra.

Mi az újdonság ebben? Magyar Péter ugyanazokat a mondatokat ismétli, amelyeket már hosszú évek óta hallunk az ellenzéki vezetőktől…

A Méltányosságnál a közelmúltban éppen ezt a "másságot" elemeztük. Arra jutottunk, hogy a Tisza párt a hazai és nemzetközi térben is újhullámos stratégiával, az úgynevezett immerzív-élménypolitikával érte el a sikereit. Az immerzív politizálás olyan politikai cselekvésforma, ahol az emberek nemcsak nézik vagy követik a politikát, hanem személyesen, élményszerüen részt is vesznek benne, akár érzelmileg, akár fizikailag, akár digitálisan. A politikai cselekvés tehát egy "élményformáló" folyamatban jelenik meg, kezdeményező magatartást vált ki az emberekből, amelyhez a társadalmi valóság aktív alakításának érzete társul. Mindez pedig nem valamilyen nagy magasztos témaként érhető tetten, hanem a mindennapi esetek bemutatásában jelenik meg, amelyekkel korábban már mindenki találkozhatott és megélhette azt. Említhetem a nagyváradi nagy menetelést, a tiszai vízitúrát is, nagyon sokan csatlakoztak hozzá, gyalogoltak velük, követték őket az országjáráson. Magyar kórházi hőmérős akciói, a gyermekvédelmi intézményeknél tett látogatásai a cselekvésről szóltak, és erre buzdította a követőit is, amikor házifeladatot adott az országnak. Ennek a szinte valóságshownak köszönhetően az olyan kiábrándult és inaktív választókat is meg lehet mozgatni, akiket az ellenzék a szokásos módszerekkel már nem volt képes elérni. A gyerekotthon szakpolitika, a gyermekvédelem szakpolitika, az egészségügy szakpolitika, az oktatás szakpolitika, de mégis más módon tálalja az embereknek. Sokkal szembetűnőbben, sokkal húsbavágóbban, mint korábban az ellenzéki pártvezetők tették. Ők kiálltak egy pulpitus mögé, elmondták, hogy ezekre az Orbán-kormány ennyi és ennyi milliárddal kevesebbet költött. Bocsánat, de ki tudja elképzelni, mennyi pénz a 350 milliárd forint? Senki. Ékes példái ezek az immerzív politikának. Mikor történt ilyen az elmúlt 20-30 évben a magyar közéletben?

Egy olyan hungarikum, amivel a kormányoldal kihívói kísérleteznek Magyarországon, lehetne például egy innovatív közösségi program, amely a helyi hagyományok, kultúrák és mesterségek megőrzésére és népszerűsítésére épít. E program keretében helyi kézművesek, művészek és kultúráért elkötelezett fiatalok együttműködnének, hogy bemutassák a magyar népművészet gazdagságát és sokszínűségét. Ez a kezdeményezés nemcsak a kulturális örökség megőrzését szolgálná, hanem a helyi gazdaság fellendítését is, hiszen a hagyományos termékek és szolgáltatások iránti kereslet növekedne. A program részeként rendezvényeket, workshopokat és kiállításokat szerveznének, ahol a látogatók megismerhetnék a helyi mesterségeket és részt vehetnek a kreatív alkotási folyamatokban. Egy ilyen hungarikum nemcsak a kultúra iránti elköteleződést erősítené, hanem a közösségi összetartozás érzését is fokozná, miközben teret adna a fiatalok véleményének és ötleteinek. Így a kihívók nemcsak a politikai diskurzusban, hanem a társadalmi életben is aktívan részt vennének, hozzájárulva a helyi közösségek fejlődéséhez.

A szlovák Progresívne Slovensko (PS) párt egyedülálló élményalapú politizálással próbálja megnehezíteni a regnáló Fico-kormány helyzetét, és ezzel új színt visz a politikai diskurzusba. A PS célja, hogy olyan eseményeket szervezzen, amelyek nem csupán a párt hagyományos választói bázisára építenek, hanem a Fico által dominált térségekben is teret nyernek. A kampány kiemelkedő figurája Ódor Lajos, aki fél évig vezette a független szakértői kormányt a 2023-as parlamenti választások előtt, majd az EP-választások során a PS listavezetőjeként jelentős sikereket ért el a SMER-rel szemben. A "Lajos kocsma" eseménysorozat célja, hogy közelebb hozza a politikai diskurzushoz azokat a választókat, akik esetleg szkeptikusak a politikai elit iránt. E kezdeményezés a közvetlen kapcsolatot keresi, lehetőséget adva a résztvevőknek, hogy véleményüket és gondolataikat megosszák egy befolyásos politikussal egy baráti sör mellett, ezzel is átlépve az identitásbuborékok határait. Az események nem virtuális térben zajlanak, hanem valós közösségi élményt nyújtanak, így a résztvevők közvetlenebb kapcsolatba léphetnek a politikával. Ez a megközelítés valahol a fideszes Lázárinfók és a Tisza párt immerszív politizálása között helyezkedik el, hiszen mindkét irányzat a közönség bevonására és az élményteremtésre helyezi a hangsúlyt. Emlékezetes, hogy Donald Trump is hasonló stratégiát alkalmazott, amikor beiktatása napján a nyilvánosság előtt írt alá különféle rendelkezéseket, amelyeket különböző tollakkal tett, majd szinte rocksztárként dobta a közönségnek. Az ilyen típusú politikai események célja, hogy elérjék a választók szívét és elméjét, miközben új formákat keresnek a politikai párbeszédhez.

Ön szerint az immerzívitás lesz a 2026-os kampány csodafegyvere?

A 2026-os politikai tájékozódás rendkívül nehéz feladat, hiszen a jelenlegi események és trendek alapján előre jelezni a győztes stratégiát szinte lehetetlen. A Fidesz eddigi teljesítménye azonban arra utal, hogy képes tanulni a múlt tapasztalataiból, legyen szó akár hazai, akár nemzetközi példákról. Elképzelhető, hogy a párt a jövőben az élménypolitizálás eszközét is beveti, hogy még közelebb kerüljön a választókhoz. Egy másik érdekes szereplő, a Tisza párt, gyorsan felhasználta a Fidesz sikerreceptjét, különösen az identitásra építő politikai stratégiákat. Ugyanakkor innovatív megközelítéseket is alkalmazott, például az immerzivitás technikáit, amelyek révén most úgy tűnik, előnyre tett szert. Azonban a politikai térben minden viszonylagos, és a helyzet gyorsan változhat. Ha a Tisza párt választási sikert ér el, az valószínűleg nagyobb figyelmet irányít az élménypolitizálásra, ami új lehetőségeket teremt a pártok számára a kampány- és kommunikációs stratégiák kidolgozásában. Ez a megközelítés nemcsak a választók elérésében, hanem a politikai diskurzus formálásában is jelentős szerepet játszhat.

A Fidesz egyelőre még régi típusú politikát képviseli. Van egy szépen felépített narratíva, amihez történeteket adnak és ezt tálalják a közönségnek.

Pontosan így van. Legyen szó Soros Györgyről, a migrációs hullámokról, korábban Brüsszelről, most pedig Ukrajnáról, mindig ugyanaz a forgatókönyv játszódik le. Magyarország a sértett fél, akit lenéznek és diszkriminálnak, miközben egy sokkal nagyobb és erősebb ellenféllel kell megküzdenie. Olyanok vagyunk, mint Borszem Jankó, aki Dávidként áll ki Góliát ellen, vagy mint az ügyes parasztfiú, aki ravaszságával túljár a gazdag földesúr eszén. És ennek a narratívának a központi alakja: Orbán Viktor. Az elmúlt másfél évtizedben ez a történet tökéletesen működött, de most úgy tűnik, hogy kezd repedezni, és a feszültségek már érezhetőek.

Hadházy a folyamatos demonstrációival nem egy olyan intenzív politikai részvételre lépett, amely hasonlóan elkötelezett formát ölt?

Azok számára, akik újra meg újra vállalják, hogy válaszolnak a hívásra és kilépnek az utcára, ez mindenképpen fontos. Milyen hatással van mindez országos szinten? A kormányváltáshoz valószínűleg nem elegendő. A sors a 106 egyéni választókerületben fog dőlni, de sajnos a résztvevők száma korlátozott. Ugyanakkor a tüntetéseknek van egy bizonyos szerepe abban, hogy kifejezzék: a választók egy része folyamatosan elégedetlen az ország helyzetével. Hogy ez a jövőben mennyire marad így, azt még nem tudhatjuk.

Hogyan látja a kis pártok jövőbeni szerepét?

Ujhelyi István az MSZP színeiben egy különös utazásra készült, amely során egy kis székkel a kezében akarta bejárni az országot, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen az emberekkel. Ám mielőtt nekivágott volna, a pártja útjai elváltak a sajátjától. A kisebb politikai formációk számára elengedhetetlen, hogy a régi arcok egy kicsit háttérbe szoruljanak. Új vezetők és friss nézőpontok felkutatása már most prioritás kell, hogy legyen, hiszen el kell kezdeniük építeni a jövő politikai üzenetét, amelyet a 2026 utáni években az új, vonzó személyiségekkel kívánnak megvalósítani. A politika az utóbbi két-három évtizedben, és valószínűleg a jövőben is, arról szól, hogy ki és hogyan képes megszólítani a választókat. Olyan világban élünk, ahol a társadalom figyelme azokra a hangos és magabiztos személyekre irányul, akik el tudják hitetni a közönséggel, hogy az ő igazságuk az egyedüli helyes. De vajon meddig marad ez az "egyetlen igazság" hiteles? Két hét múlva is megállja a helyét, vagy kiderül, hogy az ellentéte valósul meg? Egy politikus előzetes ígéretei sem nyújtanak garanciát arra, hogy a jövőben a szavak valóra válnak.