"Csupán egy gépezet vagyok, amely sír, szeret és emészt – egy különös világ darabja." - Fedezd fel Závada Péter legújabb verseskötetét! - Könyves magazin
Ki vagy mi az Éngép, aki vagy ami Závada Péter verseit írja? Megérkezett a költő és drámaíró legújabb kötete, amelyben ismét felfedezhetjük a szerző jellegzetes stílusát és formavilágát. Fedezd fel a szavak varázsát, és merülj el a líra mélységeiben!
Új színt hozott Závada Péter legújabb verseskötete, amely a Jelenkor kiadó jóvoltából látott napvilágot! A kötet bemutatója május 5-én, hétfőn kerül megrendezésre a Három Hollóban, ahol a szerzővel Borsik Miklós folytat beszélgetést. A kötet különleges karaktere az Éngép, aki/ami a verseket életre hívja. A forma és stílus ismerős lehet a szerző korábbi munkáiból: a könyv tele van montázs- és esszéversekkel, amelyek lázadó szellemiséggel, leleplező erővel és játékos kedvvel bírnak, mindezt pedig komoly üzenetekkel fűszerezve. Íme egy ízelítő a kötetből!
Én vagyok az Éngép, az Éngép én vagyok, az Éngép mindig valaki más bőrébe bújik. Honnan kezdődött ez a kusza történet? Az emlékek ködös tengerében úszom, mintha soha nem is lett volna igazán emlékem. Talán csak a valóság elmosódott árnyéka vagyok, egy mechanikus lény, ki sír, szeretkezik és emészt. Ezt is valaki más szájából mondom, mintha a saját hangom nem lenne elég. A kukorica szemei között felfedezem a morzsolás titkát, apám szájának szagát érzem a saját ajkamon. A bizonyosság olyan távoli, mint egy harang kondulása: először, csukott szemmel, egy hógolyóval célba találni a templomot. Faházra vágyom, csenevész barackfák árnyékában. Megpróbálom meggyőzni magam, hogy a vér nem létezik, hogy a valóság más, mint aminek tűnik.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
A szám súgólyuk, a szöveg átadásának helye, nem hallom tisztán, mit kéne mondanom, de a beszéd úgyis nyilvános akasztás, minden mondat gondosan megfont hurok. Minél jobban hasonlítok magamra, annál ijesztőbb vagyok, minél kevésbé vagyok ismerős, annál otthonosabb, arra törekszenek, hogy össze lehessen minket téveszteni, de épp, mikor kezdenénk hasonlítani egymásra, abbahagyják, mert attól félnek, hogy megsajnálnak.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
Idegen íz szorongatja a nyelvemet, egy ismeretlen nyelv zizeg a számban, valaki más emlékét idézve, és a vágyam, hogy felfedezzem. Szórakozott játékosság, ami körülvesz. Hosszú csendek, amelyek lassan elnyelik a teret. Minden kifejezés egy lépés a középpont felé. Ha valami működik, miért is kockáztatnék mást? Ez az örökkévalóságba nyúló apró részletekbe merülés megnyugtat. Épp azelőtt hunyom le a szemem, hogy a nevem elhangzana. Az első lépések bizonytalanok, zavarosak, az elesés lehetősége ott lebeg a levegőben. A fejem felett lógó csomagtartóból csöpög a víz, mint egy régi emlék. Vajon mások is fizetnek a családjuk után? Négykézlábra ereszkedem. Velem egykorú asztal, amelynek felülete ismerős. A füst eltávolít, helyet adva a tisztátlan gondolatoknak. Karcinogén égbolt borong a fejünk felett.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
Én nem másokat bántok, hanem magamat. Ki fogja rajtam mindezt számonkérni? Tudom, hogy nem tévedhetek, de mi van, ha éppen ez a tévedés? Mi van, ha én csupán egy gép vagyok, és a gép nem tévedhet, de mi történik, ha most, ebben a pillanatban, igazam van? Bennem még ott él valami emberi, mondják, valahol legbelül, egy magányos szerv, aminek van egyfajta célja, természetes rendeltetése. Talán igazuk van, válaszolok, de végül kiderül, hogy ez az egész csak egy vakbél, egy felesleges maradvány, ami csak arra vár, hogy begyulladjon, semmi másra.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
A prostetikus kéz vad táncot jár, fojtogató ölelésekkel és véres simogatásokkal kergeti a ház körüli élőlényeket, legyenek azok emberek vagy állatok. Csak akkor áll meg a zűrzavar, amikor határozottan rászólok, hogy pihenjen, s térjen vissza a rejtekébe. Reggel pedig jutalmul kap egy fatörzset, amit kedvére lefaraghat, mint egy igazi művész.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
Én vagyok a zseb, amely a kabát rejtekén lapul, de nem vágyom senki langyos érintésére. Az, hogy önmagammal szemben szigorú vagyok, még nem jelenti azt, hogy a másik mindig lángoló szenvedéllyel telített. Ne engedjétek, hogy puszta jelek aláássanak, nem vagyok senki titkos írása. Inkább a binaritás legyen a mérce, tiszta, acélos fényessége, simogasson a lágy szubsztancia, ringasson a jól megformált mélység. Végül is, kényelmesebb, ha egy hártya választ el a külső világtól, ha az élettelent az élőtől egy üveglap tartja távol. A határok átlépése már régóta nem csupán önfeledt játék, hanem a hibrid tőke szüntelen, éhes falatozása.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
Maradok az, aki mindig is voltam: egy másik valóság, belső űr, felforrósodott idegenség. Amikor tükörbe nézek, azonnal észreveszem, hogy a szolga még mindig fontosabb, mint az úr. Próbálom kiszabadítani magam a gép szorításából, vagy talán éppen a gép próbálja kiűzni magából az ént. A megszakítottság mélyén a felületek folytonossága, egy hűvös, kemény csillogás a felfakadás peremén. De ami a sebből előbukkan, még csak nem is ismerős számomra, egy másik tekintet a sajátom alatt, egy másik íny az ínyem alatt. Végül mégis visszatuszkolom a húst, mindig újra simítom a bőrt, mielőtt kiderülne, ki vagyok valójában. Hazugság nélkül már nem tudnék létezni.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
Unalmasan ismétlődő mozdulatok, szögletes rend, fogókarok kiszámítható szorítása, automatizált forgás a félköríven. Csak modoros nehézkesség, lemaradva magamhoz képest, elesve azok előnyeitől, amelyeket a mozdulatlanság ígért. Zománcvedlés, tömítésfény, porosodó logika a térközökben, gömbcsuklók és ízületek kopása, dugattyúfáradás, kompresszorgyász.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
A megfelelő feszítés garantálása érdekében fontos a jelzések figyelembevétele, valamint a futás állapotának ellenőrzése a tárcsákon. A szélekhez képest történő előbbre állítás kulcsfontosságú. A fogak elhelyezkedése a terpesztés során, a nyomás nélküli vezetés, valamint a segédberendezések optimális működtetése mind hozzájárulnak a hatékony működéshez. Ezen kívül, a felület vastagságának növelése segít megemelni a szalagtámasztó görgőt az üresjáratok során.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
Az anyag épsége és élessége szempontjából elengedhetetlen, hogy a végtelenítés pontosan legyen végrehajtva. Amennyiben a rés mérete túl kicsi, fennáll a veszélye, hogy a szalag túlmelegszik és elszakad. Fontos figyelembe venni a szalagszélességet és a szalag vastagságát, hogy a munkafolyamat során a megfelelő paraméterekkel tudjunk dolgozni.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
A furat pontosan illeszkedik a tengelyre, a forgásiránnyal ellentétes menet pedig biztosítja a stabil működést. Fontos, hogy a kiterjedésben megfelelő távolságot tartsunk. Az acél hasítóék szorosan csatlakozik a por- és forgácselszívó rendszerhez, így garantálva a tiszta munkakörnyezetet. A térközök mélységét optimálisan kell beállítani, és a vezetővonalzó precíz beállítása elengedhetetlen. Ne feledkezzünk meg a kötelező keresztirányú ütköztetőről sem, amely keményfém betéttel van ellátva. A fogosztás és a késlépés összhangja kulcsfontosságú az eredmény maximális javítása érdekében.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről írjam át!
Rétegek határán, párhuzamos síkok mentén, ott, ahol a szerves találkozik a szervetlennel, tépem, kaparom, mígnem ráébredek, ez nem a szabadságolt templomszolga, nem az ügyeletes díjbeszedő, még csak nem is a jónevű cserzővarga, végig az apám volt a bőröm alá temetve, végig az apám, jó, de akkor belé kicsoda?
Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás: (A nyitókép forrása: A Jelenkor Kiadó hivatalos Facebook-oldala)
