Kedves olvasók, itt egy érdekes keddi hír: a világvége várható időpontja végtelenül korábbra került, mint ahogy eddig gondoltuk!
Kicsit átírták a számításokat és ezzel tulajdonképpen a mi számításainkat is kedves holland tudósok: Heino Falcke asztrofizikus, Michael Wondrak kvantumfizikus és Walter van Suijlekom matematikus, mindannyian a nijmegeni egyetemről, azt az eredményüket publikálták frissiben, hogy a világegyetem szinte értelmezhetetlenül gyorsabban pusztul el, mint azt idáig a tudományos konszenzus szerint jobb társaságban gondolni volt szokás.
A Phys.org nyújtotta friss információk nyomán az MTI is gyorsan tájékoztatott arról, hogy a tudományos előrejelzések szerint a világegyetem végső pusztulása körülbelül tíz a hetvennyolcadik hatványon év múlva várható. Hétfőig még abban a hitben élhettünk, hogy a világunk sorsa csupán tíz az ezeregyszázadik év múlva dől el.
Mindez a Hawking-sugárzásból ered, amely talán Stephen Hawking legnagyobb áttörése volt, és amely a késő-XX. század popkultúrájában is egyre ismertebbé vált. 1974-ben Hawking előállt azzal a merész elmélettel, hogy a fekete lyukak valójában nem annyira feketék, mint gondoltuk. A kvantummechanikai folyamatok révén ezek a titokzatos égitestek egy rendkívül lassú sugárzást bocsátanak ki, aminek következtében tömegüket vesztik, és végső soron akár teljesen el is párologhatnak.
Bár a hatalmas fekete lyukak gyenge Hawking-sugárzását eddig empirikusan még nem sikerült megfigyelni, az elméleti fizika szempontjából ez a jelenség mégis kulcsfontosságú alapelv. Ennek oka, hogy éppen itt történik meg először a kvantummechanika, a relativitáselmélet és a termodinamika alapelveinek harmonikus egyesítése.
A fekete lyukakhoz hasonlóan az univerzum más égitestei is hasonló módon "elpárolognak" a Hawking-sugárzás révén, a mostani kutatás pedig ebből indult ki, és számolta újra, hogy a leghosszabb életűégitestek, a fehér törpéknek mikor áldozik le a csillaguk. Számításaik szerint egy tárgy párolgási ideje csak a sűrűségétől függ, az eredmény pedig hervasztóan rövid: a tiszavirág-életű univerzum várható élettartama, még egyszer, tíz a hetvennyolcadik év.
Ez azért nem holnap van: az univerzum jelenlegi életkora 13,8 milliárd év, vagyis 1,38×10¹⁰ - ehhez képest a 10⁷⁸ még mindig egész korrekt szám.
"Az emberiségnek nem kell túlságosan aggódnia az univerzum vége miatt"
Walter van Suijlekom kommentálta saját eredményeit, megnyugtatva a közönséget azzal, hogy a Nap körülbelül egymilliárd év múlva annyira felmelegszik, hogy az élet már nem lesz fenntartható, és az óceánok felforrnak. Ezt követően, körülbelül 8 milliárd év múlva, a Nap olyan mértékben fog tágulni, hogy magába olvasztja majd a Földet, amely addigra már csupán egy kopár, élettelen világként létezhet.
