Risztov Éva szavai jól tükrözik az úszás valóságát: ez nem csupán egy egyszerű applikáció letöltése, hanem egy fáradságos és kitartó munkafolyamat. Az úszás mögött rengeteg órányi edzés, eltökéltség és fejlődés áll, amely megmutatja, hogy az igazi eredmén

Az olimpiai bajnok úszónő ma már a Gyarmati Dezső Uszoda úszóiskolájának irányítójaként tevékenykedik, ahol hetente körülbelül 2500 fiatal úszót inspirál és motivál. Miután hátrahagyta az élsport világát, új kihívásokkal néz szembe, és elkötelezetten dolgozik azon, hogy formálja a magyar úszósport jövőjét.

Valaha elképzelte volna, hogy egy nap az uszoda sokoldalú segítőjeként tevékenykedik?

Nem is gondoltam volna, hogy ide jutok. Öt éve dolgozom a Gyarmati Dezső uszodában, amely 2019. október elsején nyitotta meg kapuit a II. kerületben. Az úszóiskola-vezetői feladatokkal bíztak meg, ami igencsak komoly kihívás volt számomra, hiszen korábban soha nem foglalkoztam ilyesmivel. Szerencsém volt, mert Darnyi Tamás, a sportág ikonikus alakja, támogatott a folyamatban; a legjobban tanulni mindig a legjobbaktól lehet. Megkérdeztem tőle, hogyan érdemes belevágni ebbe a feladatba. Ma már büszkén mondhatom, hogy túlléptem a kezdeti nehézségeken. Az úszóiskola sikeresen működik, és heti szinten 2000-2500 gyermeket tanítunk úszni. Emellett a szakosztályunk a bajnokságokon is szépen szerepel, érmeket és pontokat gyűjtünk. Az uszoda üzemeltetésébe is aktívan belemerültem, ami izgalmas kihívás újra, és örömmel segítem az ottani munkát is.

A kihívás lényege abban rejlik, hogy egy adott feladat vagy helyzet újragondolása, kreatív megközelítése szükséges. Ez lehet egy probléma megoldása, egy új ötlet megvalósítása vagy akár a mindennapi életben felmerülő nehézségek leküzdése. A kihívások során gyakran találkozunk a komfortzónánkon kívüli helyzetekkel, amelyek ösztönzik a fejlődést, a tanulást és a személyes növekedést. A kihívások leküzdése során nemcsak új készségeket sajátítunk el, hanem önbizalmunkat is erősítjük, miközben felfedezzük a határainkat.

Az uszoda mindennapi működése elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek, lakosok, úszók és vízilabdázók zavartalanul használhassák a létesítményt. Ennek biztosítása érdekében minden részletre oda kell figyelni. Képzeljük el, hogy otthon egy csaptelep meghibásodik; míg a saját otthonunkban csupán egy van, addig itt ötven csaptelep várja a használatot. Hasonló a helyzet a piszoárokkal is: otthon csak egy van, míg nálunk harminc. Ezért fel kell készülnünk arra, hogy bármilyen probléma esetén gyorsan tudjunk reagálni és megoldani a helyzetet. Például, ha a kazánházban leáll a fűtés, a víz és a levegő gyorsan lehűlhet, amit sürgősen kezelni kell. Jelenleg harmincöt munkatársunk dolgozik az uszodában, és fontos számunkra, hogy számukra megfelelő munkakörnyezetet és kellemes légkört teremtsünk. Ezek a kihívások a mai világban különösen jelentősek, de elkötelezettek vagyunk a megoldások keresésében és a közönség szolgálatában.

Az úszóiskola nem csupán egy egyszerű szervező feladatot lát el, hanem időnként személyesen is részt vesz az edzések lebonyolításában, közvetlenül foglalkozva a gyerekek fejlődésével.

Két fantasztikus úszóedzőm van, akik irányítják a szakosztályunkat, és emellett még kilenc oktatónk is dolgozik velünk. Számomra elengedhetetlen, hogy az edzők rendszeresen visszatérjenek az oktatási feladatokhoz, hiszen így az alapok mindig frissen élnek bennük. Soha nem vágytam arra, hogy edző legyek, és nem is érzem magamban ezt az ambíciót. Ezért is választunk ki szakembereket, mert az ő feladatuk az edzés. Én inkább a háttérből támogatom őket, igyekszem figyelembe venni az igényeiket, és folyamatosan frissíteni a tudásukat.

A közelmúltban megrendezett diákolimpián óriási volt az érdeklődés. Számtalan fiatal gyűlt össze, hogy megmutassa tehetségét és versenyszellemét. A rendezvény hangulata electrizáló volt, a résztvevők lelkesedése pedig contagiozóan terjedt a nézők között. Az esemény nemcsak a sportolásról szólt, hanem a közösségépítésről és az élmények megosztásáról is.

Az országos úszó diákolimpia lebonyolítását vállaltuk, amely során három nap alatt öt izgalmas versenyt rendeztünk. Volt olyan nap, amikor délelőtt és délután is zajlott egy-egy megmérettetés. A rendezvényen közel kétezer versenyző vett részt, a kísérőkkel együtt pedig a létszámunk bőven meghaladta a négyezret. Bár komoly kihívás elé néztünk, a három nap alatt zökkenőmentesen sikerült megvalósítanunk a feladatot.

A diákolimpián kik indulhatnak, akik már egyébként is tagjai egy-egy klubnak?

A diákolimpia lényegében egy szabadidős sportesemény, ahol az iskolák nevezik be a diákokat. A résztvevők között találunk versenyzőket és amatőröket is, akik esetleg nem tartoznak úszóegyesülethez, és külön kategóriában mérettetnek meg. Itt senki sem az úszóegyesületét képviseli, hanem a saját iskoláját, azt az intézményt, ahol tanul.

Részt vettél valaha diákolimpián?

A hódmezővásárhelyi Liszt Ferenc ének-zenei általános iskola színeiben részt vettem a diákolimpián. Örömmel mondhatom, hogy győztesként távoztam, de valahogy ez a verseny nem maradt meg a legemlékezetesebb élményeim között. Még ha a győzelem édes is volt, a részletek mára elhalványultak, így már nem sokkal tudom gazdagítani a történetemet.

Van azért olyan, akit ez indít el igazából komolyan az úszósport irányába?

Talán inkább a versenyzés felé tereli a sorsa. Elképzelhető, hogy hazatér, majd másnap ellátogat a helyi klubba, hogy kipróbálja magát. Kaphatott egy olyan inspiráló impulzust, amilyenben még sosem volt része: egy olyan versenyhelyzetet, ahol lehetősége nyílik arra, hogy megtapasztalja a siker ízét.

A magyar úszósport jelenét és jövőjét egy izgalmas és dinamikus tájnak látom. Jelenleg a magyar úszók számos nemzetközi versenyen kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, és a sportág hazánkban mély gyökerekkel rendelkezik. Az eddigi eredmények és a tehetséges fiatalok folyamatosan új lehetőségeket teremtettek, ami bizakodásra ad okot a jövőt illetően. A világ úszósportjában Magyarország helye vitathatatlan. A sportág iránti szenvedély és a folyamatos fejlődés lehetővé teszi, hogy a magyar úszók a legjobbak között szerepeljenek. Az edzők és a sportolók elhivatottsága, valamint a támogatás, amit a sportág kap a közönségtől és a szövetségektől, további sikerekhez vezethet. A jövő a fiatal tehetségekben rejlik, akik már most is jelentős eredményeket érnek el. A hazai úszósportnak érdemes lenne még inkább fókuszálnia a tehetséggondozásra, a modern edzésmódszerek bevezetésére és a nemzetközi tapasztalatok integrálására. Ezzel nemcsak a jelenlegi versenyzők teljesítményét növelhetnénk, hanem új generációkat is inspirálhatnánk, akik a jövő úszósikereit hozhatják el számunkra.

A magyar úszósport olyan örök érték, amely mindig is jelen volt, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is megmarad. Büszkén mondhatom, hogy ez a sportág nemcsak a magyar sporttörténet kiemelkedő része, hanem a nemzet identitásának is szerves része. Ma, amikor a világ egyre gyorsabb ütemben változik, és a technológia – különösen az okostelefonok – mindent elérhetővé tesz, a sportágak, így az úszás is, számos kihívással néz szembe. Miközben a gyerekek számára egyre nehezebb motiválni a hagyományos sportok iránti elköteleződést, mégis azt tapasztalom, hogy a víz varázsa és a sportág iránti szenvedély nem csillapodik. A fiatalok szeretete a víz iránt és az az élmény, hogy saját teljesítményük által érhetnek el eredményeket, továbbra is vonzó a számukra. Az úszás nem csupán egy szórakoztató aktivitás, hanem egy életforma, amely kitartást, szorgalmat és rengeteg lemondást igényel. Azzal, hogy a gyerekek lemondanak a könnyebb utakról, és elkötelezik magukat az edzések mellett, nemcsak fizikai, hanem lelki erőt is fejlesztenek. Amikor végül a versenyeken a nyakukba akasztják az érmet, az nem csupán egy tárgy – az a kemény munka, az elkötelezettség és a saját magukba vetett hit eredménye. Ez az érzés felbecsülhetetlen, és semmilyen technológiai vívmány nem tudja pótolni. Az úszás tehát nem csupán sport; ez egy életre szóló élmény és egy lehetőség a személyes fejlődésre.

Nehezebb meggyőzni a gyerekeket, hogy menjenek el élsportolni, mint mondjuk az ön idejében?

Ezt a kijelentést nem mondanám, hiszen nagyon régen volt már példa arra, hogy három olimpiai bajnok, mint Milák Kristóf, Kós Hubert és Rasovszky Kristóf, részt vegyen egy felnőtt országos bajnokságon. Ha visszagondolunk a magyar úszósport történetére, ritkaságnak számít, hogy ennyi aktív bajnok versenyezzen egyszerre. A jövőben mindenkinek fokozott pedagógiai érzékre lesz szüksége, hogy megértsük: a sport rendkívül értékes tevékenység, és nem feltétlenül szükséges élsportolónak lenni ahhoz, hogy élvezzük az előnyeit. A sportolás hozzájárul ahhoz, hogy az ember jobban megbirkózzon az élet kihívásaival és nehézségeivel.

Azt mondják, hogy az élsportolók egy burokban élnek, és ezért is hagyják nehezen abba. Ön szívesen lenne újra élsportoló?

Nem, nem változtatnék semmin. Ha feltenném magamnak a kérdést, hogy ha újra kezdhetném, ugyanúgy folytatnám-e, a válaszom határozottan igen lenne. Idén ünneplem a 40. születésnapomat, és rendkívül elégedett vagyok az életemmel. Büszkén tekintek vissza az elmúlt négy évtizedre, de most már nem az a szakasz van mögöttem, amikor élsportolóként éltem. Jelenleg nem vágyom erre. Az, amit most csinálok, az, amire igazán vágyom, és minden nap azt érzem, hogy boldogságot találok benne.

Egy-egy nagy világverseny, olimpia közeledtével beugranak a nagy sikerek a pályafutásából?

Nem, ezt nem tudnám így megfogalmazni. Számomra rendkívül érdekes, hogy az eddigi pályafutásom viszonylag sikeres volt; természetesen akadtak benne hiányosságok is. De amire mindig is vágytam, azt elértem, és ezt a fejezetet most lezártam. Büszkén figyelem a magyar sportolókat, és persze szívből kívánom nekik a győzelmet, de nem érzem azt a hiányt, hogy nem vagyok közöttük. Nem kísér a stressz vagy az izgalom, ami ilyenkor jellemző. Az élet ennél sokkal komplexebb. Az olimpia négyévente zajlik, és van, akinek csak egyszer adatik meg az a lehetőség, hogy ott legyen, és abban a pár percben vagy órában, attól függően, hogy ki milyen sportágat képvisel, megmutassa a legjobbját. Ez valóban rendkívül nehéz feladat.

2012 és London hogyan maradt meg? Mi az, ami azonnal bevillan?

Igazából az az egész nap, az az egész élmény, az a pillanat, amiért ötévesen elkezdtem úszni, az, hogy elértem és sikerült. Nekem nincsen kirakva az érmem, nem látom nap mint nap, de ha nagyon elkeseredek, akkor előveszem és azt mondom, hogy ha ez sikerült, akkor mi ne sikerülne az életben. Az a nap azt adja nekem, hogy bármin át tudok lendülni, és inkább arra gondolok, hogy megcsináltam. Egyszer valamiben egy adott pillanatban te voltál a világon a legjobb.

A mindennapi kihívásokhoz és a kemény munkához szükség volt inspiráló személyiségekre, akik irányt mutattak.

Ha Egerszegi Krisztina nem lenne, talán én sem léteznék olyan formában, ahogyan most vagyok. Az életemben a példaképek szerepe elengedhetetlen; nélküle a cselekvés értelmetlenné válik. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan inspiráló személyt választottam, aki valóban megtestesíti a példaképet. Mindig emlékeztetem magam arra, hogy ő is megélt nehéz pillanatokat, és ha ő küzdött, akkor nekem is jogom van a fáradtságomhoz. De azt is tudom, hogy másnap újra edz, mert a siker nem jön magától. A legnehezebb időszakokban gyakran kértem tőle mentális támaszt; ha neki sikerült, akkor nekem is mennie kell. Fontos, hogy ez a mentalitás átkerüljön a mindennapi életbe is. Itt is szükség van példaképekre, olyan emberekre, akiket tisztelhetünk és akiktől tanulhatunk.

Az edzői közül, ha a tanulásról van szó, ki az, akitől különösen sokat tanultál? Milyen értékes tapasztalatokat, tanácsokat vagy inspirációt kaptál tőle?

Mélyen hálás vagyok minden egyes edzőmnek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok. Külön köszönöm nekik, hogy időt és tudást szenteltek nekem. Mindig is jó kapcsolatokat ápoltam velük; kölcsönösen elismerjük egymást, és nincs bennem harag, hiszen tudom, hogy mindenki a saját feladatát végezte el. Rengeteget tanultam tőlük, akár a pozitív tapasztalatokból, akár a nehezebb pillanatokból. Ez az utazás minden szempontból tanulságos volt, és ezért végtelenül hálás vagyok.