Rókák és tyúkok táncolnak az Ariel színpadán. Az éjszaka fényei alatt a feszültség és izgalom egyaránt érezhető, ahogy a ravasz rókák fürgén mozognak, míg a tyúkok óvatosan figyelnek, hogy elkerüljék a csapdákat. Az előadás során a természet és az állatok

A marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház legújabb mesejátékának világát egyedi elemekkel szőttük össze: itt találkozik a Rókamaffia titokzatos világa a bátorsággal és tisztasággal megáldott rókafi, aki a zsarnoksággal szemben emeli fel szavát. A történet középpontjában egy reményvesztett szerelem áll, melyet a baromfiudvarnyi tyúk közössége kísér. Az igazság harcosa, akinek lompos farka a bátorság jelképe, akár szövetséget is köthet e különleges társasággal. Az április 30-i premier előtt Halasi Dániel rendezővel, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház művészeti vezetőjével és Fosztó András koreográfussal beszélgettünk az előadás mögötti gondolatokról és a mese üzenetéről.

Mi volt előbb: a tyúk vagy a róka? Vagy talán inkább azt kérdezzük: vajon a felkérés az Ariel színháztól, hogy egy ilyen izgalmas történetet színpadra vigyünk, vagy magának a mesének a megjelenése?

Halasi Dániel: Nyilvánvalóan a felkérés volt a kiindulópont. Ez az ötlet Gabitól származik (sz. m. Gavril Cadariu, aki 2024. május 1-jén hunyt el, és bábművészeti igazgatóként tevékenykedett). Kilenc évvel ezelőtt már együtt dolgoztunk a marosvásárhelyi társulattal a Tűzmadár című produkción, és azóta szinte minden évben, kétévente beszélgettünk arról, mennyire jó lenne újra együttműködni egy eredeti, könnyed mesejátékkal. A konkrét történet kidolgozásán azonban tavaly ilyenkor kezdtünk el munkálkodni.

A mesejáték szövegét Szabó Attila alkotta meg. A közös munka során szoros együttműködés alakult ki közöttünk, ahol Attila kreatív ötletei és írói tehetsége gazdagította a projektet. Folyamatosan megosztottuk egymással a gondolatainkat, és közösen formáltuk a történetet, így a végső eredmény egy igazán egyedi és szórakoztató mese lett.

H. D.: A rókalét és a gengszterség motívuma régóta foglalkoztatott, és ezen alapvető elemek köré építettük a cselekményt és a szöveget. Korábban már dolgoztunk együtt a zalaegerszegi Griff Bábszínházban a Csoda és Kósza című darabon, amely Attila Czigány Zoltán regénye nyomán készült. Ez a mesejáték is magába foglalta a gengszterek világát, és az emléke azóta is élénken él bennünk, hiszen nagyon jól sikerült, és sokat szerettük. A rókavári gengszterekhez hasonlóan az előadásunk is szkeccsekre épült, ami inspirálóan hatott ránk. Természetesen Roald Dahl A fantasztikus Róka úr című regénye is felmerült kiindulópontként, de az egy rendkívül komplex és gazdag mese, számos szereplővel. Miután eldöntöttük, hogy az új bábjátékunk egy teljesen eredeti alkotás legyen, nem pedig adaptáció, Attilával közösen elkezdtük kidolgozni a történetet. Ekkor már a báb-, díszlet- és jelmeztervezők - Tóth Andrea, Tóth Eszter és Kiss Attila Etele - is csatlakoztak az alkotói folyamatunkhoz. Teljesen természetes volt, hogy Andrással együtt térünk vissza Vásárhelyre.

A Tűzmadár valójában a közös kreatív erőfeszítéseitek eredménye. Mióta is dolgoztok együtt pontosan? Milyen régóta osztjátok meg egymással az ötleteiteket és inspirációitokat?

H. D.: Éppen a tegnap próbáltuk ezt felidézni. Legelőször 2001-ben dolgoztunk együtt, akkor én még színészként szerepeltem egy előadásban, aminek András volt a koreográfusa. Ezután egy hosszú szünet következett, majd 2014-ben újra lett egy közös munkánk, A dzsungel könyve, aminek ősbemutatójára az egri Harlekin Bábszínházban került sor. Ezután Andrisnak is a bábszínház felé tolódott el az élete, nekem meg egy olyan koreográfus alkotótársra volt szükségem, aki a bábok nyelvén is ért, amellett, hogy a szükséges lépésanyagot jól ismeri. Így fejlődött tovább ez a baráti és munkakapcsolat. Szabó Attilára visszatérve, ő is nagyszerűen ért a gyerekek nyelvén, és nagyon könnyű a szövegeivel dolgozni, mert frappánsak és pontosak.

- Vannak-e olyan jellemzői az új mesejátéknak, amelyek a Tűzmadárban is megtalálhatóak?

F. A.: - Egy beszélgetésben felmerült, hogy vannak-e bizonyos stigmák, amiket Dani használ. Mondta, hogy nincsenek, de aztán tetten értük magunkat, hogy például mindkét szóban forgó előadásban ugyanúgy fontos szerep jut a maszkos játéknak, az élő színészi mozgásnak, a bunraku báboknak, illetve a térelemek, díszletek mozgatásának és az ebből fakadó új terek, hangulatok, érzelmek átadásának. Ebben egyébként az Ariel társulata tökéletes partner, a színészek ugyanis a térről is úgy gondolkodnak, mint egy animációs lehetőségről.

Meséljetek egy kicsit a próbafolyamat részleteiről!

H. D.: Csodálatos élmény volt, bár csak egy rövid hónapig tartott. Ez a hely számunkra igazi békeszigetként funkcionál, ahová mindig öröm visszatérni. Az itt eltöltött idő teljesen felszabadító, és a közösség olyan inspiráló légkört teremt, amely lehetővé teszi, hogy szabadon alkossunk, dolgozzunk és gondolkodjunk. Mintha a legutolsó itt töltött kilenc év szinte el sem múlt volna.

F. A.: Fontos, hogy lépést tartsunk a tempóval, és alaposan fel kell mérni, mennyi időbe telik minden feladat. Amint ez megvan, a dolgok valóban simán haladnak majd.

- Változott-e bármilyen módon a cselekmény a próba alatt a színészek ötletei alapján?

H. D.: Nem igazán tudnám ezt állítani.

F. A.: Már egy eléggé "lekottázott" történet volt a fejünkben...

H. D.: ...és nagyon adták magukat a kész bábok. A karakterek megformálása persze a bábszínészek feladata volt. A szereposztást illetően sokat segített a kilenc évvel ezelőtti tapasztalat, így már a történet megírása közben a társulati tagokban lehetett gondolkozni, rájuk szabni az egyes figurákat. A tyúkudvar firkászát, Bökte Bögyét alakító Gönczy Katika például úgy lett a narrátorunk, hogy már a Tűzmadárban is nagyon jó volt vele ez a munkafolyamat. Az is egyértelmű volt, hogy Szabi Dani lesz a főszereplő, Gáll Ágika pedig a naiva, aki a komikát is zseniálisan alakítja.

- Térjünk rá egy kicsit a cselekmény részleteire is.

H. D. meséjében két rókacsapat áll egymással szemben, s a harc a hatalomért folyik. Főszereplőnk, Bendegúz, azonban más utat választ. Ő nem osztozik a többiek haragjában és a hatalomvágyban; sokkal inkább egy tiszta szívű, filozofikus gondolkodású fiú, akinek a béke és az összetartozás fontosabb, mint a viszály. A rókák társadalmából való száműzetése azonban nem jelenti a végállomást. Bendegúz egy tyúkudvarban talál menedékre, ahol új barátokra lel. A tyúkokkal együttműködve, közös erőfeszítéssel sikerül legyőzniük a rókák folyamatos fenyegetését. A történet végére nem csupán a rókák fölötti győzelem érkezik el, hanem egy szoros barátság is körvonalazódik, amely az azonos értékek és elvek mentén formálódik. A mesének boldog befejezése van, amely hangsúlyozza a közösség erejét és a barátság fontosságát.

Beszéltetek arról, hogy az előadás során kiemelt szerepet kap az élő színészes, maszkos előadásmód, valamint a bunraku stílusú bábok alkalmazása. Milyen egyéb bábtechnikai megoldásokra lehet még számítani?

H. D. alkotásában a tyúkok igazi egyszerű zsákbábokként jelennek meg. Ezzel a megközelítéssel az a szándéka, hogy a manipulációjuk rendkívül egyszerű legyen, ugyanakkor képesek legyenek egy nagyobb csoportot is könnyedén megszemélyesíteni. Az olyan térbeli elemek, mint a kukoricamezők, sorompók és tyúkketrecek mozgatása szinte animált hatást kelt, élénkítve ezzel a színpad varázsát.

F. A.: Ezek néha elhatároló elemek vagy csapdák. Az is egyfajta izgalmas feladat, hogy hogyan változnak a térelemek úgy, hogy funkcionáljanak is, és képileg is tetszetősek legyenek.

- A mesejáték zenéje a country műfajához tartozik. Mi adta ehhez az inspirációt?

H. D.: Úgy éreztük, hogy ez a zenei stílus tökéletesen tükrözi a gengsztervilág és a rókák karakterét, miközben a tanyai élet hangulatát is megragadja. A tyúkok vidám kotkodálását a népzene csujogató dallamai kísérik. A mesejáték zenéjét Rozs Tamás komponálta, és Takács Dániel közreműködésével hangzott el, a stúdiómunka pedig a két művész közös teljesítménye. A gengszter- és rajzfilmes elemekhez a beatboxos Jammal segítségét kértük, hogy különleges hangeffekteket alkothassunk.

- Mennyire tükrözi a country stílust a koreográfia?

F. A.: Mivel ez a táncforma erősen a lábakra épít, jellemzően csoportosan, vonalban szokták előadni, a bábokkal való megvalósítása igencsak kihívásos feladat. Inkább a rókamaszkos szereplők esetében tudjuk ezt a dinamikát megjeleníteni, ahol egy-egy alaplépést idézünk fel. Ilyenkor nem az a célunk, hogy túl sok lépést integráljunk a koreográfiába, sokkal inkább arra fókuszálunk, hogy az adott szituációban milyen lépés vagy viselkedés segíti a tánc kifejezését. Ezek a mozgások sohasem önálló betétek, hanem inkább a cselekmény előrehaladását szolgáló elemek, hangulati színezők. Például a rókák egyik csatájában a country zene fontos szerepet játszik. Ami a tyúkok csujogatását illeti, ők lényegében mint butykosok jelennek meg, gyakran úgy tűnik, mintha vállon, mint valamilyen terhet cipelnének, vagy a fejükön, akárcsak egy üveges tánc során.

A rókavári gengszterek meséje a négy éven felüli gyerekek számára készült, de a felnőttek számára is tartogat izgalmakat és tanulságokat. Ez a mesejáték lehetőséget nyújt arra, hogy a felnőttek újra átéljék a gyermeki fantázia világát, miközben együtt nevetnek a gyerekekkel. Leginkább a közös élmények és a szórakozás adhatja nekik az igazi értéket, hiszen a játék során nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is felfedezhetik a barátság, a bátorság és a kaland fontosságát. Emellett a történet humoros és izgalmas elemei segíthetnek a stressz levezetésében, és egy kis nosztalgiát hozhatnak a felnőttek életébe, miközben új kapcsolatokat építhetnek a legkisebbekkel. A rókavári gengszterek tehát nem csupán mesejáték, hanem egy olyan élmény, amely összeköti a generációkat, és emlékezetes pillanatokkal gazdagítja a közös időtöltést.

F. A.: Sok nyelvi humort. A két rivális banda és az elnyomott, szűkölködő réteg története ugyanakkor gondolati szinten is megmozgathatja a felnőtt nézőket. A gyerekeket pedig főként a sok akció kötheti le, illetve ugyanez a mondanivaló, csak persze leegyszerűsítve.