Szurkolók ezrei töltötték meg a repülőt, hogy személyesen tapasztalhassák meg Kokó visszatérését! Kovács István újra ringbe lép: ismét megcsillan a bunyós tehetsége!

Magyarország első profi ökölvívó világbajnoka újra harcba száll! Kovács Kokó István visszatér a ringbe, hatalmas közönség előtt fog bokszolni a Hősök terén. A Magyar ökölvívó szövetség elnöki székét is birtokló harcos a Borsnak mesélt a visszatérésével kapcsolatos érzéseiről, valamint arra is kitért, hogy élte meg, amikor 23 évvel ezelőtt, a búcsúmérkőzésén lépett szorítóba Gdanskban.

"Magyarországnak világbajnoka van! Egy igazi profi ökölvívó világbajnok... Kovács Istvánnak hívják!" – Ezek a szavak örökre belevésődtek azok emlékezetébe, akik az előző évtizedekben születtek. A kép talán még most is élénken él bennünk: Kovács "Kokó" István páratlan pályafutását megkoronázva 2001. január 27-én Münchenben, a 12. menetben padlóra küldte a rendkívül eltökélt Antonio "Chelo" Díaz-t, majd bal karját az ég felé emelve, diadalmasan üvöltve ünnepelte azt, ami eddig egyetlen magyarnak sem adatott meg. Profi világbajnoki címet szerzett szeretett sportágában, és ezzel végtelen büszkeséget ébresztett több millió honfitársában.

Egy varázslatos napon, amikor végre a világbajnoki címet a saját nevére írhatta, mindenki úgy vélte, hogy ez csak a kezdet egy hosszú és diadalmas uralkodásnak. De talán éppen ez a történet szépsége, hogy nem tartott örökké. Kokó, a boksz legendája, alig egy évvel később, 2002 februárjában bejelentette visszavonulását. A hír sokkolta a sportág szerelmeseit; sokan képtelenek voltak felfogni, hogy többé nem láthatják ringben azt a bajnokot, aki stílusosan búcsúzott a közönség álmától. 2002. április 20-án, a lengyelországi Gdanskban egy nemzetközi gálán, az amerikai Steve Trumble ellen vívta meg utolsó mérkőzését, amelyet természetesen kiütéssel zárt le, ezzel méltóképpen búcsúzva el a sporttól.

Kovács Kokó István nem csupán a visszavonulásra gondolt, hanem arra, hogy ez a pillanat egyedülálló legyen, eltérően mindenki másétól! Lengyelországba több száz magyar szurkoló kísérte el, és míg egyesek autókkal zötyögtek az idegen csarnok felé, mások külön repülőjáraton érkeztek, hogy az utolsó összecsapás során is hűségesen támogassák bajnokunkat.

A búcsú mindig is nehezen viselhető, különösen, amikor a hangos "Ria-ria, Hungária!" és "Hajrá Kokó!" rigmusokkal teli lelátó ezúttal csendben figyeli az eseményeket. A magyarok első szupersztárja nem a jól ismert Carmina Burana: O Fortuna fenséges ütemeivel, hanem a Hazám, hazám érzelmekkel átszőtt áriájára lépett be. Ez a váratlan fordulat nyilvánvalóan felkavarta Kokó lelkét, aki azonnal támadásba lendült ellenfelével szemben... az amerikai pedig csak a második menetig tudta állni a sarat.

Már 23 év telt el azóta. De vajon hogyan idézi fel ezeket a pillanatokat a bajnok?