Vitézy Dávid: Lázár János egy évszázados ingatlanügyletének titkai Az ingatlanpiac sokszínű világában Lázár János neve olyan, mint egy rejtélyes árnyék, ami hosszú évekre visszanyúló hatásokat gyakorol. Az ő nevéhez fűződő ingatlanpanama nem csupán egy ü
"Milyen fantasztikus lehetőség lenne, ha valakinek lenne egy lakása, amit egy másik személy 99 évre átvenne, anélkül, hogy bérleti díjat kellene fizetnie, ráadásul azt sem ígérné, hogy a konyhát legalább rendbe hozza?" - ezzel a provokatív kérdéssel nyitotta meg Vitézy Dávid a Nyugati pályaudvarhoz szervezett sajtótájékoztatóját hétfő kora délután.
Vitézy véleménye a MÁV által kiírt pályázatról világosan megfogalmazza az aggályait, amely szerint 2025-től kezdődően, és egészen 2124-ig, a főváros jelentős pályaudvarait, valamint számos vidéki állomást magánkézbe adnák. A pályázat célja a fejlesztés, de több súlyos problémát is kiemelt. Például, a tender már januárban le fog zárulni, ami azt jelenti, hogy a folyamat rendkívül sürgős, és nem volt lehetőség érdemi egyeztetésekre a felek között. Továbbá, a pályázóknak nem kell komolyabb garanciákat vállalniuk, ami kérdéseket vet fel a hosszú távú tervek megbízhatóságával kapcsolatban.
Vitézy a 24.hu-n és saját Facebook-posztjában is kifejezte határozott véleményét a mávos program kapcsán, amelyet rendkívül szigorú jelzőkkel illetett. Megjegyezte, hogy egy ilyen jellegű tender még Afrika vagy Latin-Amerika viszonylatában is váratlan fordulatot okozna.
A sajtótájékoztatón elhangzott: a kiírók ellenértéket nem kérnek a hasznosítótól, annak semmilyen kötelezettséget nem kell vállalnia arról, hogy pl. felújítja a peronokat, fejleszti a pályaudvart. Vitézy szerint "szabad a gazda alapon" adják oda az értékes ingatlanokat a pályázóknak.
Vitézy a program 99 éves időtartamát a hvg.hu tudósítása szerint azzal kritizálta, hogy "amikor Lázár János már csak rossz emlék lesz a MÁV életében", akkor is azzal fogunk szembesülni, hogy egy magánfejlesztővel kell majd folyamatosan alkudozni azon, hogy bemehet-e az állam a mávos területekre fejleszteni. "Száz éves távban nem tudunk előre gondolkodni, nem tudjuk, milyen fejlesztések kellenek majd, de bebetonozzuk az állapotokat" - mondta. Itt is történelmi példával élt: a Lánchídnál kikötötték, hogy 80 évig nem lehet a közelében új Duna-hidat építeni, ezért nem épülhetett fel sokáig a Margit-híd sem. Ezt azzal oldották meg végül, hogy 1870-ben államosították a Lánchidat.
Vitézy véleménye szerint a magántőke bevonása a fejlesztésekbe lehetséges, de ehhez elengedhetetlen egy közös vízió kidolgozása és egy részletes követelményeket tartalmazó pályázat. Ezzel kapcsolatban azonban aggodalmát fejezte ki, mivel úgy látja, hogy ez a megközelítés a közvagyon 99 évre történő kijátszását jelenti, amely különösen aggasztó, ha figyelembe vesszük, hogy a MÁV aranytartalékai Budapest szívében kerülnek veszélybe. Vitézy hangsúlyozta, hogy az ilyen típusú gazdálkodás a városi közterekkel szöges ellentétben áll az európai normákkal. Példaként említette Bécset, ahol a vasút és a város közösen alakította ki a pályaudvar körüli városrészek fejlesztését. Ott a magántőke és a közszféra között szoros együttműködés valósult meg, amely a gondos várostervezés alapjain nyugodott.
„Jelenleg egyfajta végkiárusítás zajlik, ami elfogadhatatlan” – mondta. Mivel a pályázat ügyében sem a fővárossal, sem a hatodik kerülettel nem folytattak egyeztetést, Vitézy gyanítja, hogy Lázárék senkivel nem konzultáltak. Kiemelte, hogy a Podmaniczky Mozgalom minden lehetséges eszközt bevetne a MÁV-pályázat megakadályozására, és jelenleg azt vizsgálják, milyen jogi és politikai lehetőségek állnak rendelkezésre. Végül hangsúlyozta, hogy nem eltúlzás, hogy évszázados fontosságú kérdés, mi történik a pályaudvarokkal és a hozzájuk tartozó területekkel, és „ez nem más, mint Lázár egy évszázadra szóló budapesti ingatlanpanamája”.
